Izložba: Braco Dimitrijević – retrospektiva u Muzeju suvremene umjetnosti u Zagrebu, 2017.
The retrospective exhibition "Braco Dimitrijević - Retrospective" was held in the Museum of Contemporary Art in Zagreb, from April 27 to June 21 2017. The exhibition covered all of the most important phases of Braco Dimitrijević's work, from his beginnings in the 1960s through the "Casual Passer-by" works and "Post Historical Triptych" to the latest works from the "LASCAUX 3000" cycle. A major part of the exhibition consist of works from the "Casual Passer-by" cycle, and the most important of these are those included in the COURAGE Project ad hoc "Casual Passer-by" Collection.
The exhibition aroused great interest not only in art circles, but also in the media and the general public, and was also accompanied with a respectable catalogue of almost 400 pages, in which works from the ad hoc "The Casual Passer-by" Collection were also presented.
Kiállítás Halász Péter színházáról
2017-ben Halász Péter (1943-2006) avantgárd író, rendező színész archívuma kutathatóvá vált az Artpool Művészetkutatói Központban, ennek alkalmából kiállítást, kerekasztal-beszélgetést rendeztek. A gyűjtemény a budapesti Kamra Színházban, 1994 őszén futó „Hatalom Pénz Hírnév Szépség Szeretet” című újságszínházi sorozat dokumentációján alapszik. Az alkotók az előadás előtt átlapozták a Népszabadság másnapi számának kefenyomatát és a hírektől inspirálva éjjel darabot írtak, amit másnap, a hírek olvasókhoz való eljutásának estéjén, egyetlen alkalommal eljátszottak, összesen 28 előadás jött létre ezzel a módszerrel. 2003-ban a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói összegyűjtötték a felhasznált cikkeket, a szövegkönyveket, az előadásokról született kritikákat és a korabeli felvételeket, utóbbiak felhasználásával rövidfilmeket is készítettek. A projekt teljes dokumentációja 2013-ban az Artpoolba került „HP Archívum” név alatt.
Kiállítás: Pokoli Aranykor (2017)
Marking the 80th anniversary of Student, 2017
Događaj (općenito): Godišnji znanstveno-stručni skup "Tripalovi dani u Sinju"
In 2015, the Centre for Democracy and Law Miko Tripalo launched "Tripalo Days in Sinj" as an event dedicated to scholarship and professional research. In 2017, Tripalo Days in Sinj addressed the topical theme of developed democracy/open society. The book by Miko Tripalo, The Open Society, was presented to the public for the first time. For the first time anywhere, the book presents Tripalo's notes and comments on the book by Karl Popper, The Open Society and Its Enemies.
Bleiben oder Gehen? Der Weisse Kreis in Jena
Expoziție: Ucenicie printre arte - Sorin Costina colecționar, 2017
Between 18 and 25 May 2017, the exhibition “Ucenicie printre arte: Sorin Costina colecționar” (Apprenticeship among arts: Sorin Costina collector) was held in Bucharest. The event was organised by the public cultural service ARCUB – the Cultural Centre of the City of Bucharest, which provided free public access to the exhibition. Among the artists whose works were on display were Corneliu Baba, Horia Bernea, Ștefan Bertalan, Paul Gherasim, Ion Grigorescu, Florin Mitroi, Paul Neagu, Florin Niculiu, Ion Dumitriu, Constantin Flondor, and Sorin Dumitrescu.
“Bringing together over forty of the most significant paintings in the Sorin Costina collection, the ARCUB exhibition is the first and most extensive presentation both of the diversity and scope of the collection and of its significance as a central landmark in what has, in time, proved to have become the canon of Romanian art of the 1970s to 1990s. The exhibition is thus the occasion not only for an overview of this canon, but also for lucid and critical investigation of the beliefs and aspirations, but also the practices, the clichés and stylistic and ideological hybridisations that marked Romania art in that troubled period of the last decades of the second millennium.” So states the official catalogue of this exhibition, which in the first half of 2017 was one of the cultural events of greatest resonance in the Romanian capital. With regard to the entire collection, the catalogue continues: “The man Sorin Costina and the distinctive history of Romanian culture and society in the second half of the twentieth century have caused the appearance in the most atypical place possible of the most typical collection of Romanian postwar art, in which all the key names of Romanian visual culture are to be found, with exceptional pieces. The Sorin Costina collection is a compendium of contemporary Romanian art. A certain part of Romanian art, after the 1960s.”
Hydajet Hyseni at the 1981 demonstrations
Izložba: Retrospektiva u Muzeju moderne i suvremene umjetnosti, Rijeka, 2017.
The largest retrospective exhibition of Tomislav Gotovac was held in the Museum of Modern and Contemporary Art in Rijeka from September 22 to November 26, 2017, entitled “Tomislav Gotovac: Crisis Anticipator – Don't Ask Where We're Going.” The occasion for the exhibition was the relocation of the Museum to a new larger area in the heart of the city. About 100 of Gotovac's works were presented at the exhibition, which makes the exhibition the larger ever dedicated to this conceptual artist, director and performer, and the works from the ad hoc Homage to Josip Broz Tito Collection were also on display.
Pfarrer gesucht-Inseldasein auf Hermannswerder
In the GDR, child care and education were firmly in the hands of the ruling SED party, but in 1950 the protestants were allowed to open a seminary on the Island of Hermannswerder, near Potsdam. First, it offered men, and from the 1950s women banned from attending regular secondary schools, the opportunity to obtain their secondary school leaving qualification (Abitur), enabling them to study theology or church music. In the GDR pupils were often prohibited from attending secondary schools for religious and/or political reasons. It was particularly common for the children of clergy members to attend the seminary.
In addition to a growth in the school size during the 1970s, the curriculum also changed. It then included more subjects that were not part of theological education, for example the possibility to focus on modern languages. From 1982, the school even adopted the curriculum of North Rhine–Westphalia (West Germany) as part of their leaving qualifications.
The State Security Service (Stasi) constantly had their eyes on the institute and commonly conducted searches for forbidden material. “Youth Sundays”, taking place yearly from 1949, were a huge thorn in the government’s side. During these events, young people discussed, away from the official socialist apparatus, how to lead a Christian life. Even an eventual ban could not stop the meetings as even without official announcements, meeting times were simply passed on by word-of-mouth.
Apart from “Youth Sundays”, the island was also home to church synods and later environmental gatherings and bicycle “star rides”. These are events in which the participants start at different locations, all meeting at the same spot in the centre thus forming a star. In Germany they have taken place since the 1970s to bring attention to different causes, such as the environment.
After reunification, anyone who graduated from the school was retroactively granted the right to study anything, not just theology and church music. Today it is a Protestant secondary school.
Nóvé Béla kutatási anyagának átadása az OSA-nak (2017-2018)
Article about 'Illegal Movements for the Unification of Kosovo with Albania (1945-1998)'
Exhibition: Romania’s Royal Family: Testimonies from the Collections of Lucian Blaga Central University Library, November 2017–January 2018
In the period from 17 November 2017 to 31 January 2018, BCU Cluj-Napoca held the exhibition “Romania’s Royal Family: Testimonies from the Collections of Lucian Blaga Central University Library.” The exhibition displayed in the reading room of the Special Collections Department at BCU Cluj-Napoca photos, periodicals, brochures, and correspondence related to the Romania’s royal family from the collections that are in the custody of the institution. Among these items there were several documents from the Raţiu–Tilea Archives of the Romanian Exile Collection. Both Ion Raţiu and Viorel V. Tilea collected a large number of items related to the activities of the royal family in exile, including personal correspondence with King Michael of Romania. Due to the latter’s death on 5 December 2017, the exhibition also acquired a commemorative significance.
Enkel and other Folk - Upheaval in the 70s, 2017
Everyday life East. A digital guide to everyday life in the GDR
VIDEÓ: akkor és most. Kiállítás
Videó és film / Videógyakorlatok / Videóinstalláció / Videólevél / Videómuszter / Videóinterjú / Videóopera / Videó a művészetről / Videódokumentum / Videó mint videó
"Mi a videó, hogyan változott az elmúlt fél évszázad során? Mit jelent, hogy videómegosztók és gyűjtemények weboldalain véletlenszerű vagy szisztematikus halmazokban gyűlik és szaporodik a világ mozgókép-termése alkalmi nézőire várva? Mi vagy mi lehet a videóművészet ma?" - ezek voltak a kiállítást tematizáló kurátori kérdések, amit a C³ archívumából válogatott anyag kontextualizált (mások mellett Altorjay Gábor, Bódy Gábor, Esterházy Marcell, Garami Richárd, Hámos Gusztáv, Kisspál Szabolcs, Komoróczky Tamás, Maurer Dóra, Németh Hajnal, Sárosi Anita, Sugár János művei), melyek digitális formában, az adott mű jellegétől függően vetítőkön, képernyőkön vagy terminálokon kerültek bemutatásra.
“YOU’VE GOT 1243 UNREAD MESSAGES. The Last Generation Before the Internet”. Their Lives
Rigában a Latvian Centre of Contemporary Art szervezésében 2017-ben megnyílt “YOU’VE GOT 1243 UNREAD MESSAGES. The Last Generation Before the Internet”. Their Lives című, a digitális kor előtti kultúrát bemutató kiállításon is szerepelt az Artpool gyűjtemény. Láthatóak voltak többek között a Budapest-Bécs-Berlin Telefonkoncert dokumentumai és az Artpool rádióba is bele lehetett hallgatni.
Dzika grafika. Pół wieku ulicznej dywersji wizualnej w Polsce 1967–2017
Exhibition Wild Graphics. Half a Century of Visual Diversion in Poland 1967-2017 was the first such wide in terms of subject and chronology presentation of art appearing on the streets of Polish cities from the 1960s to the second decade of the twentieth century.
The exhibition, whose musical setting was created by Robert Brylewski (musician of Kryzys, Brygada Kryzys, Army, Max and Waiter, Falarek Band, Witch's World, 52um and many other experimental projects) was an extremely diverse review in terms of formal and range of cases. There were records of happenings, performances and other artistic activities in the public space, carried out in the sixties and seventies by the entire galaxy of Polish neo-avant-garde artists, photos of graffiti, inscriptions on the walls, stickers, posters and installations, as well as original graffiti templates, stickers leaflets and other materials preserved to this day. The topics discussed in the presented works were even more varied, from political issues and current social affairs, through aesthetic and existential issues, to quarrels between fans of various football clubs or the internal rivalry of street writers.
Curators - Tomasz Sikorski, Marcin Rutkiewicz, and Michał Warda - presented in the form of photos, slideshows, films and showcases with original objects, a total of 1,500 examples of unofficial, self-controlled, uncontrolled creative activity on the streets of Polish cities, regardless of the artistic level or political message. Under these circumstances, Wild Graphics as an exhibition and the publication accompanying it is an excellent summary of spontaneous expression and social dialogue on the streets of Polish cities of the last half-century. Tomasz Sikorski interprets this broad approach in his text, proposing the concept of "art on streets" as more containing and less appraisal than street art or graffiti.
Izstāde "Daugavai būt" Nacionālajā Latvijas vēstures muzejā
Material from the Museum of the River Daugava was used for the exhibition 'Let the River Daugava Be', which opened on 21 September 2017 at the National History Museum of Latvia. The exhibition was about the struggle by the public to save part of the Daugava valley in 1958-1959, and the campaign against the construction of the Daugavpils hydroelectric station in 1986-1987.
Az Egy szamizdat az életünkben: Az Ellenpontok című könyv megjelenése
A Tóth házaspár 2017 végén megjelentetett kötete sikeresen összefogja az idők során megszületett önálló írásokat, interjúkat, minden olyan részletet, amely világosabbá teszi az időközben történelemmé vált múltbeli eseményeket. Az öt részre tagolt könyv szövegei – bevezető, interjúk az Ellenpontokról, budapesti beszélgetés, visszaemlékezések, mások írásai – a megjelenésük sorrendjében következnek. A kötet negyedik „Visszaemlékezések” című részében található a „Hogyan találta meg a román állambiztonság az Ellenpontokat” című írás, mely az erdélyi szamizdat felderítésének titkosrendőrségi részleteire elsőként tesz kísérletet az Ellenpontok Ad-hoc Gyűjtemény Tóth Károly Antal „Bastion” fedőnevű megfigyelési-adatgyűjtő dossziéinak alapján. A Kapu magyar nyelvű független kulturális és közéleti folyóirat 2013-as számaiban is közreadott leírás bepillantást nyújt a Securitate világába, melynek káderei a több megyére kiterjedő ügy felgöngyölítésekor az informátori hálózat, az operatív technika, és a külső utcai figyelőztetés komplex módszereihez és eszközeihez folyamodtak.
Az 1989 előtti magyar kisebbségi ideológia lényege az volt, hogy minden más szempontot alá kellett vetni a megmaradás, a túlélés szempontjainak, a legokosabbnak pedig a semmittevés tűnt. Az idekapcsolódó passzív rezisztencia kifejezésben azonban a rezisztencia lényeg és cél, a passzivitás csak formát jelent. Az Ellenpontok szerkesztőit gondolkodásuk radikalizmusa különböztette meg az erdélyi magyar reálpolitikustól és ez vezetett a nyolcvanas évek elején a Partiumban a második nyilvánosság megteremtéséhez, akkor, amikor már alig volt valami, amit a hatalom szégyellt.
Sonntags im Bermuda-Dreieck
Warsaw Punk Pact, 2017. Exhibition
Międzynarodowy Dzień Archiwów 2017
A válaszúti „tisztaszoba”
A válaszúti kiállítás elsősorban a mezőségi magyar közösségek szellemi és tárgyi javait mutatja be. Ebben a térségben egészen a 20. század közepéig minden módosabb háznál általános volt a tisztaszoba, ami rendszerint a család tárgyi értékeinek, vasárnapi templombajáró ruháinak és a több éven át készített hozomány kiállító- és megőrző helye volt. Szegényebb családoknál elsősorban a jelentős ünnepek előtt, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor díszítették fel a tisztaszobát és a kiállítás a tárgyakat elsősorban ebben az ünnepi környezetben mutatja be. Azonban a különböző szegrevaló kendők, falra akasztott dísztányérok és bokályok, vetett ágyak, asztalok, gondosan megmunkált székek, padok, padládák, ládák között a mindennapi tárgyak, konyhai edények, fonáshoz, szövéshez használt eszközök is helyet kapnak.
A néprajzi gyűjtemény keretében bemutatott földrajzi és kulturális tájegységek világából a Mezőségi tárgyi kultúrához igazodó válaszúti terem hagyományos lakáskultúrája az egyik legérdekesebb. A mezőségi falvakban még a második világháborút követő időszakban is kevesen végeztek beható, rendszeres néprajzi kutatásokat. Mivel ezt a tájat különböző ajkú, kultúrájú, felekezetű közösség lakja, a legtöbb kutató messze elkerülte ezt a területet. A mezőségi magyarság kultúrájának felfedezése viszonylag későn, csak a két világháború közötti korszakban indult meg. A néprajzkutató Palotay Gertrúd széki varrottasokról 1944-ben közölt tanulmánya (Palotay 1944) felkeltette Kodály Zoltán figyelmét is, aki vallotta, hogy ha ilyen csodálatosak a vidék varrottasai, akkor népzenéjük is hasonlóan gazdag lehet. Az ő ösztönzésére jutott el a zeneszerző és népzenekutató Lajtha László előbb Székre, majd Szépkenyerűszentmártonba. Szabó T. Attila rendszeres helynév- és nyelvészeti kutatásokat végzett, ugyanakkor 1944-ben az Erdélyi Múzeumi Közleményekben csakhamar megjelent egy tudósítása is Ismeretlen mezőségi hímzések címen. A kezdeti érdeklődés ellenére ez a terület csak az 1968-as eseményeket követően kibontakozott táncház-mozgalom hatására került újra a kutatók nézőterébe. A rendszerváltás előtt a néprajzkutató és muzeológus ifjabb Kós Károly inkább a tárgyi kultúrával foglalkozott, míg az 1980-as évektől kezdődően a néprajzkutató és egyetemi tanár Keszeg Vilmos végzett itt jelentős hiedelemkutatást.
A Mezőségen belül néprajzi szempontból külön karakterisztikus vidéket alkot nyolc falu: Válaszút, Bonchida, Kendilóna, Alsótök, Kolozsborsa, Fejérd, Telekfarka és Magyarmacskás. Ezeket a településeket képviseli a Válaszúti szoba. Ezekben a helységekben feketével rendszerint nem szőttek vagy hímeztek, a gyapjú szőttesek kivételével. Ugyanazt a motívumanyagot használták, mint a szomszédos falvakban, de a hímzéseknél a piros-kék színkombinációval találkozunk, ugyanakkor az áttört részt rendszerint szürkével emelték ki. Ez az eljárás a női ingek hímzésében is dominált. Itt általában a hosszúderekú viseletet használták, míg a szomszédos falvakban darázsderekú, kurtaderekú öltözet volt inkább jellemző. Széken kívül, minden faluban általános volt a tiszta fehér hímzés is. A gyapjú feldolgozása ezekben a falvakban napjainkig fennmaradt. Szőrlepedővel, szőrabrosszal és házilag szőtt felsőruhával ma is találkozunk bármelyik hagyományos falusi háztartásban. Mivel ezen a vidéken általában sok juhot tartottak, Feketelakon például még a zsákokat is gyapjúból szőtték. Az ott élő gazdáknak rendszerint sok juhuk volt, juhnyíráskor és aratáskor a máramarosi román asszonyok lejöttek ide gyapjút mosni. Ezt a munkát általában gyapjúval fizették. A szőttesek előállításában jellemző volt a borzas technika. A legelső darabot Válaszúton Hofer Tamás gyűjtötte, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban helyezte el. Fél Edit szerint erről a szövési módról az első adatok a Kr. e. IV. századból származnak, így érthető, hogy szakmai berkekben a borzas párnavégek miért keltettek oly nagy feltűnést, hiszen a szakemberek nem is tudták addig, hogy magyarlakta vidéken is használják ezt a jellegzetes szövési technikát.
Ezeknek a falvaknak a tárgyi és a szellemi hagyományai sokkal gazdagabbak voltak, mint a szomszédos nemes falvaké, mert a jobbágylányok, akik az úri lányoknak varrtak, a megkedvelt motívumokat maguknak is elkészítették. A nemes falvak szintén az úri osztály kultúráját utánozták és követték. A mezőségi írásosnak nevezett textíliák az úri hímzésnek erőteljesebb paraszti megfogalmazásai. Válaszúton rendszerint csak pírossal hímeztek, míg a szomszédos falvakban általában feketével vagy pirossal, de gyakoribb volt a piros-kék színkombináció. A Válaszúti szobában reprezentált nyolc faluban általános volt a könyökbe varrott ing. Említésre méltóak a férfi női bőrmellények és ködmönök, melyek szabásukkal, hímzésükkel, díszítésükkel tűntek ki. Lábbeliként rendszerint csizmát hordtak, amit általában a kolozsvári piacon vásároltak és csak ünnepi viseletre használtak. Hétköznap, nyári időszakban legtöbbször mezítláb, télen pedig bocskorban jártak.
A festett hozományos ládákat is a kolozsvári piacon szerezték be a mezőségi emberek. Ezeket rendszerint kolozsvári mesteremberek készítették. A kiállított kerámiák főleg a 19. századi nagy fazekas központok termékei. Az enteriőrben tordai, besztercei és dézsi bokályok, tányérok láthatók a falon. Azokat rendszerint vásárban szerezték be vagy vándorló fazekasok árulták csereárúként gabonáért. Az 1900-as évek elején szűntek meg a falusi fazekasműhelyek Válaszúton és Széken. A legutolsó Magyarköblösön körülbelül egy évtizede szűnt meg, amikor az utolsó fazekas is meghalt. A válaszúti szoba egy már majdnem letűnt kor, a paraszti társadalom működésének részleteit ismerteti meg. A mai napig a mindennapi élet szerves részét képezi a nagyszülőktől átörökölt, és a térség lakóira áthagyományozott kultúra, tapasztalatok és értékek felbecsülhetetlen tárháza, melyeket az itteniek csak akkor tudnak érdemben használni, ha tudják, mikor, mit, miért és hogyan kell cselekedni ahhoz, hogy felelősségteljesen éljenek abban a közösségben és társadalomban, amelybe beleszülettek.
