Zbirka Jere Jareba
The Collection of Croatian-American historian Jere Jareb (PhD) contains over 4,500 books, magazines and various brochures in Croatian, English, German, Italian and Slovenian. Dr Jareb, who began compiling the collection in the 1950s, donated it to the Croatian Institute of History in 1997. A particularly intriguing part of the collection are the numerous editions of books, magazines and brochures published by Croatian emigrants in the USA who were critical of the communist regime in Croatia and Yugoslavia. Some of these editions are not available anywhere else in Croatia.
Umělecké sbírky Památníku národního písemnictví
The Art Collections of the Museum of Czech Literature contain works of art connected with the literary field (illustrations, visual works by writers, graphics, etc.). The collection has been built from inheritances; a number of works by officially non-approved artists from the period before 1989 are present here.
Pismo Alojzija Stepinca Antonu Vovku, 3. travnja 1952.
In this letter of April 3, 1952, the archbishop of Zagreb, Alojzije Stepinac (1898-1960), who was at the time under house arrest in Krašić, after being transferred therefrom Lepoglava prison, expressed his sympathy to Bishop Vovk after the brutal attack on him in Novo Mesto which resulted in his burning. Stepinac expressed uncertainty as to whether his first letter had reached Vovk. The archbishop of Zagreb encouraged Bishop Vovk to see the positive effects of such a savage attack on one of its bishops for the Catholic Church and also took the opportunity to comment on various Slovenian people, a sociologist whose work he read, a bishop whose visit he received and nuns who were under his care. The letter reflects the solidarity between the two persecuted men, Stepinac and Vovk, and network they maintained. The letter shows that if the authorities knew about it, the letter would have been confiscated. Now the letter is available to the public and curator of the collection sees it as an example of how a prominent member of opposition to the regime, Stepinac, saw Bishop Vovk as a new symbol of opposition. The letter is preserved in the Anton Vovk Collection, in box number 77. It is freely accessible to the public.
Kiállítás: Rákosi Mátyás élete
Az mai Néprajzi Múzeum (egykori Magyar Királyi Kúria, legfelsőbb bíróság) épületébe költözött Munkásmozgalmi Intézet 1952. március 9-én nyitotta meg kapuit, egy, a Rákosi Mátyás születésnapjára szervezett kiállítással. A kiállítás volt a Munkásmozgalmi Intézet jelképes avató rítusa, mert benne folyt le 1935-ben a Rákosi-per. A kiállítással az épület egy zárt igazgatási réből nyitott kiállítótérré vált.A kiállítás eredeti címe, Rákosi Mátyás harcos élete lett volna, de a megnyitóra már a „harcos” jelző elmaradt, mert nem illett a kiállítás nagy népművészeti részéhez. A kiállítás adminisztratív szervezését Horváth Márton végezte és ő nyitotta meg március 9-én az év június 30-ig fennálló kiállítást.
A kiállítás két részből állt: az Igazságügyi Palota 33 termében 8-ban Rákosi Mátyás életét mutatták be, 25 teremben pedig azokat az ajándékokat állították ki, amelyet országszerte ajánlottak fel a pártfőtitkár 60. születésnapjára. Az ajándékok különlegessége abban rejlett, hogy megújult, aktualizált magyar népművészeti és népi iparművészeti termékek voltak. Némelyik más célra készült eredetileg, és az eseményhez aktualizálták, nagy részük újonnan előállított volt, így új keretbe helyezték a magyar népművészetet.
A kiállítás és eseményei furcsa keverékei voltak a személyi kultuszt övező legendaszövésnek. A tárgyak egy része a Néprajzi Múzeumba került, de azokat nem leltározták be egyik gyűjteménybe sem, csak csereanyagként kezelték őket évtizedeken keresztül. Mivel a tárgyakat nem vették be a törzsanyagba, nem maradt fenn róluk dokumentáció sem, de az biztos, hogy a Rákosi-korszak idején több kiállítás esetében felhasználták a tárgyakat, ami ahhoz vezetett, hogy a születésnapi kiállítás tárgyai összekeveredtek hasonló stílusúakkal. Néhány darab csak az 1960-70-es években került be egy-egy gyűjteménybe, addig tudatosan elutasított tárgyaknak minősítették őket.
2012-ben a Néprajzi Múzeumban kiállítást szerveztek a megmaradt és azonosítható tárgyakból Rakosi60@neprajz.hu címmel. Ebben a kiállításban a 60 évvel ezelőtt bemutatott tárgyak új emlékezeti kontextusba kerültek, reflektáltak egy korábbi múzeumi és kiállítási koncepcióra, és fontosnak tartották megmutatni azt is, hogy a tárgyakat milyen hallgatólagos elutasítás vette körül. A tárgyak listája ezen az oldalon is megtalálható: http://rakosi60.blogspot.hu/
УКРАЇНСЬКИЙ МУЗЕЙ-АРХІВ У КЛІВЛЕНДІ
The Ukrainian Museum-Archives in Cleveland, OH contains a hidden world-class archival collection amassed over the last century. Founded in 1952 by Ukrainian WWII refugees, the materials document the lives and struggles of multiple generations against communism. The museum-archive took on the mission of preserving Ukrainian culture at a time when it was being destroyed in the Soviet Union, assembling a vast collection of books, periodicals, photographs, ephemera, diplomatic papers and other materials that document a century of struggle. This is a unique institution that spans international borders, but is simultaneously integrated into an urban American neighborhood. The collection is based in Cleveland’s historic Tremont neighborhood and attracts partners like the United States Holocaust Memorial Museum, the National Academy of Sciences in Ukraine, and other institutions interested in digitizing its hidden gems.
Wooden shoe with a secret hiding-place from a forced labour camp in Bulgaria
Petko Ogoyski in his collection holding the wooden shoe with a secret hiding-place in which his wife, Jagoda, put medicines and a small pencil and so brought them to the forced labor camp in Belene on Persin Island. During the communist period, the materials showing the repressive nature of the communist regime in Bulgaria were hidden at the birthplace of Petko Ogoyski, in the village of Ogoya, located between Sofia and the city of Vratsa. They were openly shown and made known to the public after the political turn in November 1989. After the end of the socialist state, numerous events were organized in which Petko Ogoyski participated and used materials of his collection (s. Events).
Kálmándy Lajos: Történeti énekek és katonadalok, 1952.
A kiemelt kötet, amely a 19. század végén, 20. század elején gyűjtő néprajzkutató, pap, Kálmány Lajos gyűjtését dolgozza fel, jó példája annak, ahogyan egy eredetileg értékmentő, a helyi folklóranyag egyediségét felismerő szándékkal lejegyzett szöveget marxista-leninista elvek alapján úgy szerkesztenek át, mintha az eredeti gyűjtő is a baloldali politikai pártokkal szimpatizált volna. Erről természetesen nem volt szó, noha Kálmány Lajos szakmai és tudományos életével már az 1950-es években elkezdtek foglalkozni: Péter László, Dégh Linda, Katona Imre, Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Pogány Péter. 1952-ben jelent meg Történeti énekek és katonadalok kötete, amelyre úgy is tekinthetünk, mint a marxista mintára átalakult néprajztudomány egyik nagyon tipikus termékére. A kötet Kálmány Lajos gyűjtését tartalmazza, de valójában egy utólagos szerkesztés eredménye, hiszen Kálmány már 1919-ben elhunyt. A kötet magán viseli az 1950-es évekre jellemző ideológiai jellemvonásokat, az elvárt és alkalmazott kommunista retorikát, a fordulat éveit követő politikai változásoknak erőlködve megfelelni vágyó néprajztudomány nyomait. Némely részlete egy propagandafüzet benyomását kelti, így sajátos megvilágításba kerül a múlt században gyűjtött folklóranyag. Jó példa arra, milyen értelmezési keretek közé szorulhat egy múlt századbeli pap személye és tevékenysége, hogyan válhat egy alföldi tanyákat járó, magánakvaló papból a marxista néprajztudomány egyik korai képviselője. A kötet körül az 1950-es évek elején éles hangvételű vita alakult ki, amely szálait valójában Banó István és Dégh Linda közötti személyes ellentétek mozgatták. A kötet elkészülése a néprajztudomány ötéves terve keretében történt. Három részre osztható: közlik Kálmány Lajos életrajzát (Péter László), a kötet létrejöttének körülményeit és a módszertanát (Dégh Linda), majd a korábban Kálmány által gyűjtött dalok szövegét és a hozzájuk írt jegyzeteket tartalmazza (Dégh Linda, Katona Imre) , amelyek a marxista-leninista retorikában jól ismert fordulatokra alapoznak. A kötet körült kialakult vita 1952-53 között zajlott, kiindulópontja a kötet körüli recenzió volt, de a vita hevében idővel elmaradt a kezdeti indíték.
Copy of a petition sent by Yugoslav Catholic bishops to Josip Broz Tito, 1952. Archival document
The State Security Service paid close attention to the course and conclusions of religious meetings (conferences, councils). The Service prepared reports (information) on such meetings, and in addition to these reports it collected and attached copies of materials originally prepared for and used at such meetings. The Service also interrogated individual participants in the meetings, and drew up reports on that as well.
An example of such practices are the documents (approximately 200 pages, code 001/16) on the Conference of Bishops in Zagreb from 22 to 26 September 1952. One of the main topics of the conference was the stance on Roman Catholic clergy associations, whose establishment was encouraged by the communist authorities with the assistance of loyal priests with the intention of breaking Church unity. On the basis of an opinion secretly sought from the Vatican, the bishops adopted a decision to prohibit these clergy associations. This is why the Yugoslav Government submitted a protest note to the Vatican, accusing it of interfering in internal affairs. The elevation of Aloysius Stepinac to the rank of cardinal was cited by the Yugoslav Government as grounds to sever diplomatic ties with the Vatican (Akmadža 2003, p. 171-202).
In addition to an internal report about the conference (conference summary), these documents of the Croatian State Security Service have attached to them the records of interviews with bishops who participated in a conference, transcripts of the conference minutes, working papers and the adopted resolutions. Among them is a copy of petition sent on the last day of the conference from the Yugoslavian Catholic bishops to Josip Broz Tito. In a ten-page document, the bishops criticise state's previous attitude toward the Roman Catholic Church and openly demand favourable treatment. Inter alia, they specify that in Yugoslavia “there is no freedom of conscience and religion, rather the Catholic Church has been denied basic religious freedoms and its vital rights are threatened.” With reference to the aforementioned clergy associations, it was observed that “their role is to break down ecclesiastical discipline and progressively weaken religious life, and not to normalise the relations between the Church and State.” In the conclusion of the petition (“Our final word”) they sought freedom of religious education, Catholic press and religious organisation, as well as unfettered use of the resources necessary for those purposes. In the context of the aforementioned severing of diplomatic ties between Yugoslavia and the Vatican at the end of that year, instead of improving, state policy toward the Catholic Church grew worse. The document is available for research and copying.
Polish Section of the Radio Free Europe
