Soós Tamás még egyetemei évei alatt, 1984-ben Kiss “Kelémpájsz” Zénóval, és Bernáth “Atom” Tamással közösen megalakították a Csokonai Vitéz Műhely együttest. A céljuk az volt, hogy becsatornázzák a magyar és az európai kultúrát a nemzetközi vérkeringésbe. Ez a törekvésük azonban nem tudott megvalósulni, már csak a hatóságok általi folyamatos akadályoztatás miatt sem. Az ellenséges környezet ellenére azonban az együttes sikereket is elért: a koncertek mellett szamizdat magazint szerkesztettek, valamint az NDK-ban sikeresen kiadtak egy kazettát. Mindeközben Soós tervezte az együttes plakátjait is. Ezeket erőteljes, pink és neonszínek, dinamikus kompozíciók jellemezték. Gyakran dolgozott montázs technikával is, plakátjai sokat merítettek a pop-art, valamint különböző pszichedelikus rock plakátok látványvilágából. 1988-ban az együttes meghívást kapott, hogy előadjon Hollandiában. Ez olyan jól ment, hogy kint is maradtak néhány évig, ami időszak alatt Uralbeat néven zenéltek.
Spaller Árpád (Kolozsvár, 1945. június 22) a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerezte 1970-ben gyógypedagógusi, valamint román nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A diploma megszerzése után, a kommunista politikának megfelelően, előbb a Szilágy megyei Szilágysomlyón, majd két Bihar megyei településen, Papfalván és Mezőtelegden tanított. Számos körülmény járult hozzá a „menekülési" vágy kialakulásához, végül 1987 júliusában családjával Magyarországra költözött. Rövid budapesti időszak után Tolna megyébe költöztek, mint gyógypedagógiát oktató tanárok, miután felesége is hasonló felkészültséggel bírt. Egy év múlva, elsősorban gyermekeik tanulmányai miatt, visszaköltöztek Budapest közelébe. Előbb Gyálon, majd Felsőpalkonyban éltek, végül Budapestre költöztek, ahol sikerült a képesítésüknek megfelelő munkát találniuk. 1989-ben, egyfajta kísérletként az „újonnan érkezők" megsegítésére és információval történő ellátására, megalapította az Erdélyi Magyarok Egyesületét. A rendszerváltás után, 1990 és 1995 között, az egyesület égisze alatt Spaller szerkesztette a Vigyázó című negyedéves folyóiratot, amely a Magyarországra kikerült erdélyiek és egykori szülőföldjük közötti kapcsolatok fenntartására rendszeresen közölt az erdélyi magyar sajtóból átvett cikkeket. Ezen túlmenően számos írást közölt romániai és magyarországi szakfolyóiratokban (Interjú Spaller Árpáddal, 2008; Spaller and Spaller 2006).
Stark András (1948-) orvos, pszichiáter, egyetemi oktató. Erős Ferenccel együtt az 1980-as években a másodgenerációs holokauszttúlélőket megszólaltató interjús projekt elindítója.
Stark tanulmányait az Orvostudományi Egyetemen végezte, 1972-ben szerzett orvosi diplomát, a pszichoterápiás módszer neves kutatójaként vált ismertté. Erős Ferenccel együtt 1979-ben határozták el, hogy interjúkat készítenek másodgenerációs holokauszttúlélőkkel. Az ötlet Erős és Stark esetében is elsősorban a személyes érintettségből fakadt, ami a témával való foglalkozásában nagy szerepet játszott. Stark pszichiáterként foglalkozott a holokauszt – leginkább annak elhallgatása – okozta családon belüli traumák kutatásával.
Tudományos inspirációt Judith Kestenberg pszichoanalitikusnak a nácik által üldözöttek gyermekei körében végzett kutatása nyújtott számukra, ehhez hasonló magyar vizsgálatot terveztek. Először szűk, szakmai körben tartottak előadásokat a kutatási eredményeikről. Az első nyilvános előadás a témáról ’A társadalmi diszkrimináció hosszantartó hatása a személyiségfejlődésre: A holocaust utáni nemzedékek identitásproblémái’ címmel 1983-ban hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság egy rendezvényén. Mivel a zsidó közösség, a holokauszt és emlékezetének kérdésköre a Kádár-korszak elhallgatott témái közé tartozott, több kollégájuk ellenszenvvel fogadta az ötletet arra hivatkozva, hogy a felvetés nem „időszerű” és hogy csak az antiszemitizmus növelésére szolgál.
Képzőművész, egyetemi tanár. Tanulmányait a Magyar Képzômuvészeti Fôiskola szobrász szakán végezte 1979 és 1984 között. 1980 és 1986 között aktívan részt vett az Erdély Miklós vezette INDIGÓ csoport munkájában. 1984 óta számos hazai és nemzetközi kiállítás résztvevôje.
Szabédi László (1907–1959): Erdélyi magyar költő. író, nyelvész és egyetemi tanár volt. 1925-ben érettségizett, majd 1927-ig teológiát tanult Strasbourgban, majd filozófiát Kolozsváron. Egy ideig Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsvárott lett színházi dramaturg. 1931 és 1938 között az Ellenzék belső munkatársa volt. Báréban lett tanító, 1941-ben visszatért Kolozsvárra, ahol az egyetemi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. 1942-ben csatlakozott a helikoni közösséghe, és az ő kezdeményezésére indult a Termés c. folyóirat is. 1944-ben bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba. 1945 májusában a Romániai Magyar Írók alelnökké választotta. Ugyanebben az évben belépett a Román Kommunista Pártba. 1945–1947-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. 1947-től haláláig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított, 1952 és 1956 között a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetőjeként. A Securitate folyamatosan zaklatta, mert tiltakozott a román és a magyar egyetem erőszakos egyesítése ellen (amely végül a Babeș–Bolyai Egyetem 1959-es létre hozásához vezetett). Az önálló magyar egyetem felszámolása elleni tiltakozásaként végül öngyilkosságot követett el.
-
Hely:
-
Cluj-Napoca, Romania
-
Sfantu Gheorghe, Sfântu Gheorghe, Romania