Malgot István (1941-) szobrász, bábművész, rendező. Az 1969-ben alakított Orfeo-csoport alapító tagja.
1961-ben felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskolára, de az első félév után mestere, Borsos Miklós eltávolítása miatt félbe kellett szakítani tanulmányait, 1964-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult.
1966-ban kapcsolatba került a Pór György orosz-történelem szakos tanár által szervezett, maoizmussal szimpatizáló fiatalok csoportjával. A „Magyar Forradalmi Kommunisták Csoportja” az ELTE-n, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Műszaki Egyetemen és a Képzőművészeti Főiskolán fejtette ki tevékenységét, melynek célja a kommunista rendszer kritikája, megformálásának propagálása volt. Malgot az 1968. május–júniusban zajló „maoista per” negyedrendű vádlottjaként végül csak felfüggesztett büntetést kapott. Az eset ezzel együtt is figyelmeztetés lehetett számára, megtapasztalhatta, hogyan kezeli a kommunista uralom a másképp gondolkodókat.
Malgot korai munkái acélból öntött kisplasztikák voltak, a szobrászat azonban idővel háttérbe szorult munkásságában. Mintegy harminc éven át színpadi művek rendezésével, díszletek készítésével foglalkozott. Előszeretettel használt maszkokat, bábokat a színpadon és ötvözte ezek vizuális hatását az emberi test mozgásvilágával. 1969 őszén többedmagával megalapította a Képzőművészeti Főiskolán az Orfeo Bábegyüttest, melynek munkájában rendezőként vett részt.
Az Orfeo közösségét a művészi alkotás mellett az 1968-as diákmozgalmak hatására formálódó politikai nézetrendszer kötötte össze: marxista alapon álló erős rendszerkritika, az igazi baloldaliságtól eltávolodó, utasítás rendszerben működő párt és az egyéni érdekeket hajszoló társadalmi berendezkedés bírálata. Az Orfeosók a művészet eszközével társadalmi szinten kívántak cselekedni, előadásaikon keresztül a politikai gondolkodást és az önreflexiót ösztönözni.
1972-ben robbant ki az úgynevezett Orfeo-ügy, az együttest támadták a klutúrairányításért felelős pártszervek és a kommunista sajtó is. A vád az ellenséges, nyugati ideológiák terjesztése mellett főleg a közösség erkölcsileg züllöttnek minősített életmódja volt. A főbűnöst a KISZ központi lapjában, a Magyar Ifjúságban 1973 októberében megjelenő cikk írója Malgotban találta meg: tőle jóval fiatalabb lányokkal folytatott szexuális kapcsolatait, egykori disszidálási kísérletét, közokirathamisítási ügyét (egy működési kérelemre hiúságból diplomaszámot írt az államvizsgázása előtt) hozták fel ellene.
Az ügyészség végül a több mint három hónapos vizsgálat lezárultával nem emelt vádat, de az együttes nehéz helyzetbe került, kitiltották valamennyi művelődési házból. Malgot – és a színházi társulatot vezető Fodor Tamás – rendőrhatósági figyelmeztetést kapott „csoportos összejöveteleken hangoztatott társadalomellenes nézeteik miatt”. Malgot csak egy évvel később államvizsgázhatott le, 1973-ban kapott diplomát szobrász-rajztanár szakon.
Megosztó személyiségnek számít, 1970-es évekbeli szerepe, követői nagy száma ellenére sok támadás érte. Az Orfeo Csoport című 2009-es dokumentumfilmben (Rendező: Nemes István, Duna Műhely) az egykori tagok nyilatkozatai alapján az látszik, Malgot nem volt ideális vezető, az 1970-es években kibontakozott konfliktusok később sem oldódtak meg.
Az Orfeo bábosainak és színjátszóinak szétválása és a csoport önállósulása után Malgot a Népszínházban és a kecskeméti Katona József Színházban rendezett. 1989-ben a Soros Alapítvány támogatásával létrehozta a Mérték Kulturális Értékvédő Egyesületet és emellett egy cigány-színház megalapításába fogott. A kezdeti sikerek után a Hold Színház nevű társulat végül 1997-ben feloszlott.
Az 1990-es években Délkelet-Ázsiában utazgatott, könyv és film is megjelent úti élményeiről, ami súlyos kritikákat kapott. Forrai Éva Magyar Narancsban megjelent kritikájában a szexturizmus és a pedofília elfogadtatásának és népszerűsítésének nyílt szándékát olvasta ki a szerző soraiból. A 2000-es évek elejétől a Fideszhez köthető Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tevékenységében vállalt aktív szerepet. Majd ismét visszatalált a szobrászathoz, 2015-ben nyílt műveiből kiállítás a Műcsarnokban.
A Rendszerváltozás Gyűjtemény alapítója, Marelyin Kiss József, történész és szociológus 1953. február 24-én született Csepelen, Tökölön töltötte gyermekkorát, ahol az általános iskolát is végezte, majd Csepelen érettségizett. Visszaemlékezésében felmenőiről a következőket állítja: „igazi munkás–paraszt vegyes família; amiből az apai ágat adták a csepeli munkások, kizárólag a WM-féle nagyüzem alkalmazottai. De az az etnikai olvasat is igaz: egy „igazi” kelet-európai kevert családba született.” A középiskolát Csepelen végezte (1967-1971), Szigethalmon nevelőként, majd katonaságban töltött évek után 1973-ban kezdte el történelem-földrajz szakos tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Debreceni évei alatt „megválasztották a 13-15 fős tiszta fiúcsapat csoportvezetőjének, majd egy-két hónappal később évfolyamtitkárnak, megint jó félév múlva, 1975-ben már a kari KISZ (pragmatikus) titkára volt.” Az egyetemi éveinek ezen időszakát életrajzában a következőképpen idézi fel: „Úgy történt az átadás, hogy a ’68-as generáció jeles egyetemi tagjai (Nyizsnyánszky Ferenc, Gyarmati György, Kövér György, Gyáni Gábor, Krausz Tamás stb.) „ledobták” magukról a mozgalmárkodást; gyorsan leadták választott tisztségeiket s visszavonultak tanulmányaikba, karrierépítésbe; különösen, amikor megjelentek az újabbak és ifjabbak, a ’73-asok, a Ratkó korszak (1950–1956) életkori csoportjai. Akiknek egy csoportja vitte tovább és reformálni próbálta a „hivatalos” ifjúsági mozgalmat; ők lettek az „arctalan nemzedék”, a beat nemzedékhez képest kétségtelenül. Másik, egyre jelentősebb hallgatói rész nyíltan szembeszegült 1979–80-tól, be sem lépett a KISZ-be, a legszélesebben vett ellenzéki („másként gondolkodó”) kulturális-politikai csoportokkal keresett kapcsolatot. A nyolcvanas évek elejétől Debrecenben is megjelent az egyetemi diákellenzék, a másként gondolkodók és cselekvők; ismert arcai: Bari Károly (1952) költő, Csengey Dénes (1953–1991) író, politikus, Elek István (1955) közíró, politikus, Debreceni József (1955) író, politikus. Ők már a politikai-társadalmi változások értelmiségi emberei.” 1978-ban kapta meg történelem-földrajz szakos diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1978 és 1980 között ösztöndíjas tudományos gyakornokként dolgozott a KLTE BTK Marxizmus-Leninizmus Intézet Tudományos szocializmus tanszékén, majd ezt követően 1984-ig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Marxizmus Intézetében oktatott (orvos)szociológiát, „de az átkerülés feltétele az volt, hogy Budapesten elvégzi az ELTE BTK Szociológiai Tanszék Várba kihelyezett intenzív 2 éves »tanfolyamát«, hivatalosan akkreditált posztgraduális képzését.” Ezen képzések és tevékenységek korszakára datálódik az ellenzéki érdeklődés kezdete, amelyben jelentős szerepet játszottak a szamizdat írások felfedezése, valamint szociológia szakos tanulmányai, ezen kívül megismerkedése több, a kulturális ellenálláshoz kapcsolható személyekkel. Az Orvosi Egyetem szociológia kurzusain többek között olyan témákat is oktatott, mint a deviancia, szegénység, amely kérdéskörök tárgyalásakor többek között Kemény István és Ferge Zsuzsa kutatásainak anyagát is megismertette a diákokkal – „adtam a kezükbe szamizdatot, megkérve, hogy ezzel ne szaladjanak a rendőrhöz, de úgyis tud róla”. A kulturális ellenállás fogalma ezen életpálya esetében, elsősorban a szociológusi és jelenkortörténeti munkássággal, a kutatott témák jellegével kapcsolatban fogalmazható meg, mégpedig úgy, hogy a tényfeltáró profiluknál fogva oppozicionális viszonyban állhattak a szocialista ideológiával, a hivatalos álláspontokkal.
1983-tól Márkus István ösztönzésére bekapcsolódott a Márkus és Fekete István vezette falukutatásba Homokmégyen, majd 1984-től átvette a vizsgálat vezetését. amelynek tagjai között kulturális (fél)ellenzéki résztvevők voltak: „Márkus igyekezett formalizáltabban működtetni ezt az ellenőrző, szervező központot; sokan megfordultak itt – Fekete István, Juhász Pál, Nagy Endre, Simon János, Szalai Júlia, Tausz Katalin, Závada Pál és még sokan mások. A homokmégyi és a dunapataji falukutató csoportok közt volt átjárás, Magyar Bálint és néhány embere átjött Homokmégyre, ahol Juhász Pál is „szolgált”. Egy alkalommal áthozta Szelényi Ivánt és munkatársát terepszemlére”. 1982 és 1987 között Homokmégyen készült falukutatói munka anyagaiból született a Homokmégyi műhelytanulmányok című sorozat és az egyéb településeken végzett falukutatás, amelyhez a Jelenkutató Alapítvány is kapcsolódik. A Rendszerváltozás Gyűjtemény és az ellenzékiség szempontjából is rendkívül fontos időszak az 1980-as évek elejétől kezdődő intervallum, hiszen egyrészt a falukutatásban több ellenzékinek minősülő szakember is részt vett, így a kapcsolati rendszer révén is érintkezhettek az ellenzéki eseményekkel, másrészt pedig a gyűjtemény egyes részeinek dokumentumai a vidékkel foglalkozó szociológiai kutatásokhoz köthetőek.
1984-től ismét oktatott a Kossuth Lajos Tudományegyetem szociológiát, ez időszak alatt „a politikai rendőrség állandóan az egyetemen volt, már két főállású emberrel, s beépített ügynök- és jelentőhálózattal. Napirenden voltak a politikai-személyes viták.” Marelyin Kisst egyrészt már az egyetemi oktatása alatt, majd később a homokmégyi kutatás alatt is megfigyelték, családtagjait is beidézték, amelyet életrajzában így ír le: „[a] politikai rendőrség 1985-86 növelte a családi nyomást. (Feleségét rendelték be rendszeresen raportra, mit csinál a férje, ennek rossz vége lesz…)”. Ezt követően a 1987-től az MTA Történettudományi Intézetének Jelenkori osztályán tevékenykedett – „egy szellemi szanatórium volt, a pártaggyűlésekről azt hitte, ellenzéki lakásegyetemen van. Szabad, tiszta beszéd, tolerancia, még a vitákban is”. A Demény Pálról szóló monográfiát követően a Jelenkutató Alapítvány, illetve 1992-től a Politikai Tanulmányok Intézete Alapítvány (PTIA) munkatársa volt. A Rendszerváltozás Gyűjteményhez szorosan kötődő almanachsorozatokat 1988-től a MTA TTI-HVG Kiadó megbízásából készítették munkatársaival, azonban a sorozta helyett HVG választási különszámként adták ki. A későbbiekben azonban kötetekként láttak napvilágot mind a retrospektív, a koalíciós időszakot, mind az 1990-es évet feldolgozó almanachok.
-
Hely:
- 1052 Budapest Városház utca 9 11 , Magyarország
Markovits Györgyi egy viszonylag jómódú és tiszteletnek örvendő sárbogárdi zsidó családba született. Édesapja 1944-ig állatorvosként dolgozott, ekkor feleségével együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan egyiken sem tértek vissza. Igyekeztek gyermekeiket gimnáziumba küldeni Budapestre, (amely költözés hozzájárult volna a háború túléléséhez), de bátyjaival szemben Györgyi nem akart egyetemre menni, varrónő és kozmetikus lett. Lieblich Pálhoz, egy temesvári szociáldemokrata művészhez ment feleségül, aki a földalatti ellenállás tagja volt. 1943/44 körül Temesvárra költöztek. Miután ez a házasság véget ért, Markovits Györgyi visszatért Budapestre. A Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt. adminisztrátora lett és feleségül ment az Országos Széchényi Könyvtár párttitkárához, Kocziha Jánoshoz.
Markovits 1949-ben kezdett el az OSZK-ban dolgozni és egész karrierje az intézményhez kötődött. Fokozatosan emelkedtek pozíciói, mindez alatt 1952-ben befejezte tanulmányait az ELTE-n, magyar-francia szakon. Doktori disszertációját a két világháború közötti cenzúráról írta és 1972-ben védte meg. Privilegizált helyzetben volt ebben a kutatásban: 1956 januárjától a Zárolt Kiadványok Tárában dolgozott. 1956 őszén felfüggesztették, de 1957-ben a részleg vezetője lett, amely posztról 1983-as nyugdíjazásakor köszönt le.
-
Hely:
- Budapest, Hungary
Martin György 1932. február 5-én született Budapesten. 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt. A Csokonai Együttesben „mérnök táncosként” emlegették, mert pontosan, precízen sajátította el a legapróbb mozdulatokat is. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar szakán kezdte, majd néprajz-muzeológus diplomát szerzett. Ortutay Gyula és Tálasi István tanítványa volt.
1953-1965 között a Népművelési Intézet munkatársa, és néptánckutatóként is dolgozott.
1964-ben az ELTE-n doktori, 1969-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett. 1965-től az MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa, később csoportvezetője. 1974-től halálig pedig az MTA Zenetudományi Intézet tudományos osztályvezetője.
1951-től rendszeres néptánc és népzene gyűjtéseket végzett a Kárpát-medence területén. Munkája során nagy hangsúlyt fektetett az összehasonlító tánckutatásra.Martin György fontos népzenei és népdal gyűjtéseket is végzett, a metrikai, ritmikai megfigyelései jelentősek. A táncgyűjtések során készített filmjeit jól és precízen dokumentálta. Támogatta a táncházmozgalmat, tevékenyen részt vett annak megvalósításában. Többek között a széki minta átvételét is ő javasolta. 1983-ban halt meg. 1993-ban az amatőr néptánccsoportok szervezeti összefogását és érdekképviseletét vállaló szövetség az ő nevét vette fel.
-
Hely:
- Budapest, Hungary
Marton László Távolodó író, költő, újságíró 1956-ban született. Érettségijét a Széchenyi István Gimnáziumban, a főváros utolsó fiúgimnáziumában szerezte meg, pályafutását pedig pedagógusként kezdte a Megyaszói Nevelőotthonban 1977-ben, ahol majdnem földrajzot és biológiát, végül testnevelés-technikát, később matematikát és nyelvtant tanított. A pedagógusi pályába azért vágott bele, mert „nem ragaszkodott végzettséghez, ugyanakkor szolgálati elhelyezést kínált”. Később azonban Nyíregyházán elvégezte a tanárképzőt levelező tagozaton, megszakítva és megnyújtva egy Szombathelyen eltöltött katonai szolgálattal. A nyolcvanas években mint magyar-történelem szakos tanár tevékenykedett, miközben főleg verseket írt, valamint ebben az időszakban kezdte meg tevékenységét a zenei újságírás terén is. Később számos szépirodalmi jellegű, személyes ihletésű, sokszor zenei regénye és novelláskötete jelent meg az évek során.
Martont mindig érdekelte a zene, bár amikor 1972-ben, 16 évesen hozzájutott első lemezlejátszójához, az újabb nyugati jazz és rock lemezeket még nem engedhette meg magának. A hetvenes években határozta el azt is, hogy írni szeretne. Ezt a két érdeklődési körét kapcsolta össze a zenei újságírással: az első ilyen jellegű írása az URH (Ultra Rock Hírügynökség) Kassák klubban való fellépéséről emlékezett meg, és bár az írás kiadására érdeklődés hiányában ekkor nem került, Marton nem adta fel ilyen jellegű ambícióit. Először az újvidéki Képes Ifjúság magazinban, Fenyvesi Ottó rovatában kezdett publikálni, aki később is jó barátja maradt. Mindeközben azonban szépirodalmi törekvéseivel sem hagyott fel: ugyan továbbra is írt novellákat és verseket, ezek nagy része sok ideig kiadatlanul az asztalfiókban gyűlt.
Marton mindig is kívülállónak érezte magát: innen az önként felvett, Patti Smith inspirálta Távolodó név is. Azonban ebben a távolodásban az új keresése és a bizonytalan felé való vonzódás legalább annyira benne van, mint saját helyének meg nem találása. Ez az életérzés, amit a távolodás szó foglal magában, egész fiatalkorát meghatározta, és mikor 1983 nyarán Auszráliába utazott, úgy tervezte, örökre ott is marad. Miután Ausztráliából kiutasították, Új-Zélandon élő nagybácsijához is ebből a célból látogatott ki. Végül visszautazott Magyarországra, és miután a legendás underground zenei klub, a Fekete Lyuk 1988-ban megnyitott, Rupaszov Tamással annak törzsvendégeiként közösen kezdték el szerkeszteni a klub Lyukság néven megjelenő fanzine kiadványát. A klub több volt, mint egy népszerű szórakozóhely: bár a nyolcvanas évekre az államszocialista rendszer elkezdett puhulni – ezt mutatja az is, hogy a Fekete Lyuk egyáltalán létezhetett –, a rezsim összeomlása még ekkor is szinte elképzelhetetlen volt. Ebben a környezetben a Fekete Lyuk még a nyolcvanas évek végén is egy olyan ritka közeg volt, ahol a szabad kezdeményezések virágozni tudtak. Ezeknek a szabad kezdeményezéseknek egyike volt a Lyukság is.
A rendszerváltással ez az egyedi szerepkör lassan megszűnt: a nyolcvanas évek hektikus időszaka, a rendszer puhulása és összeomlása, az új hullám Magyarországon való megjelenése, néhány kreatív és tenni akaró fiatal, a megfelelő hely és a megfelelő idő kellett ahhoz, hogy a Fekete Lyuk néhány év alatt az és olyan jelentőségű lehessen, mint amilyen lett is. Az a különleges szerep, amit a puhuló diktatúra közegében töltött be, a rendszerváltás után megváltozott, és sok szempontból jelentőségét vesztette. Ezzel párhuzamosan Marton kívülállósága is átalakult, a korábbi bizonytalanságot lassan stabilitás váltotta fel, mind szakmai, mind magánéleti tekintetben. Így időközben megnősült, gyerekei születtek, 1990-ben pedig a Magyar Narancs zenei szerkesztője lett, amit egészen 2006-ig betöltött. 1998-tól mint a Sziget fesztivál világzenei nagyszínpadának művészeti vezetője tevékenykedett. Emellett dolgozott a Radio Q Érintés és a Petőfi Rádió Passzport című műsorának szerkesztőjeként és műsorvezetőjeként is, ahogy ő rendezte a Müpa Bábel-estjeit is. Ma alkotói és műsorvezetői munkássága mellett a Médiatudományi Szakközépiskola tanáraként tevékenykedik.
-
Hely:
- Budapest, Hungary