Szabédi László (1907–1959): Erdélyi magyar költő. író, nyelvész és egyetemi tanár volt. 1925-ben érettségizett, majd 1927-ig teológiát tanult Strasbourgban, majd filozófiát Kolozsváron. Egy ideig Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsvárott lett színházi dramaturg. 1931 és 1938 között az Ellenzék belső munkatársa volt. Báréban lett tanító, 1941-ben visszatért Kolozsvárra, ahol az egyetemi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. 1942-ben csatlakozott a helikoni közösséghe, és az ő kezdeményezésére indult a Termés c. folyóirat is. 1944-ben bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba. 1945 májusában a Romániai Magyar Írók alelnökké választotta. Ugyanebben az évben belépett a Román Kommunista Pártba. 1945–1947-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. 1947-től haláláig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított, 1952 és 1956 között a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetőjeként. A Securitate folyamatosan zaklatta, mert tiltakozott a román és a magyar egyetem erőszakos egyesítése ellen (amely végül a Babeș–Bolyai Egyetem 1959-es létre hozásához vezetett). Az önálló magyar egyetem felszámolása elleni tiltakozásaként végül öngyilkosságot követett el.