Horses, Women, Wars was published in Zagreb in 1996, and it's based on an unfinished Ph.D. dissertation by Lydia Sklevicky, which is kept in the documentation section of the Institute of Ethnology and Folklore Research, as well as articles Sklevicky published in scholarly journals and popular periodicals which can be found in the Institute's Library as a part of the collection left by Sklevicky.

The book was prepared by Dunja Rihtman Auguštin, a friend and mentor of Lydia Sklevicky, a person who was most familiar with Lydia's work and also an expert in the field of the social anthropology of women, interdisciplinary research and theoretical approaches to cultural anthropology.

According to Dunja Rihtman Auguštin, the most important thing about the book Horses, Women, Wars, and about the work of Lydia Sklevicky, was that “she was able to fathom the methods and political pressures employed by the Yugoslav ‘revolution’: by declaratively supporting cultural and social change and the ‘emancipation of women’ for almost half a century, it mobilized women and with the help of ‘their’ organization provided support, i.e. power, to the political elites“ (Sklevicky 1996, 7-8).

Sklevicky believed that the re-marginalization of women after World War II was the result of the ambivalent attitude that the "whole communist movement expressed towards women," and which is reflected in the framework of the revolutionary tradition and general emancipation as the goal of social and political revolution, anti-traditional and anti-patriarchal values are the only possible perspective from which to observe the position of a woman. However, from the standpoint of practical tasks conducted by the country’s management organizations and the functioning of a new emerging order, traditional values, as an ingrained mechanism of social self-regulation, are far more efficient "(Sklevicky 1996, 57).

Márton Áron születésének centenáriuma segített a püspök megismerésében, ismertetésében. Marton József ekkor kezdte el a Márton Áron hagyaték tudományos feldolgozását, kiadását, mely aztán a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Érseki és Főkáptalani Levéltárához tartozó Márton Áron Emlékgyűjtemény rendezéséhez és jelenlegi arculatának kialakulásához vezetett. A hagyaték kezelésével megbízott teológiai tanár már korábban, 1991-ben, a püspök boldoggá avatásához beindított perhez is vállalta az anyaggyűjtést. Majd 1996-ban a Márton Áron 100. éves születési évfordulója alkalmával szervezett kolozsvári, gyulafehérvári és csíkszentdomokosi ünnepségeknek a vezetője volt. Szerkesztőként ekkor jelentette meg a Márton Áron Emlékkönyvet, melyben a papnövendékről, a kispapról, a népnevelőről és a püspökről írva „régi barátai és sorstársai, munkatársai és betegségben ápolói, távolságból szemlélői és tisztelői” a tisztelgő emlékezésen túl megpróbálták Márton Áron személyiségét felragyogtatni.

Az 1996-os kiadvány megnyitotta a püspöknek dedikált munkák hosszú sorát, amelyek anyagát a Gyulafehérvári Márton Áron Emlékgyűjtemény szolgáltatta. 1996-1997-ben Marton szerkesztésében jelent meg a kétkötetes Márton Áron írásai és beszédei című munka, és a püspök tisztelete terjesztésére az ő nevéhez fűződik a boldoggá avatási pert szolgáló füzetalakban nyomtatott Márton Áron, Erdély püspöke című rövid életrajz is (2002), amely németül (2002) és románul (2002, 2008) is megjelent. Marton 2005-től kezdve 2014-ig, előbb a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál, majd a csíkszeredai Pro-Printnél sorozatban adta ki Márton Áron írásait tematikus kötetekben. Ennek megfelelően 2018-ig 16 kötetet publikált a „Márton Áron hagyaték” sorozatban.

A Bodor Ferenc által létrehozott “Nomád Dossziék” az 1970-es években kialakult “Nomád Nemzedékkel,” a táncházmozgalommal és a Fiatal Népművészek Stúdiójával kapcsolatos anyagokat tartalmaz. A fiatalok által működtetett mozgalmat gyanakodva szemlélte a kommunista hatalom, attól tartottak, hogy általa erősödik a fiatalok nemzettudata, emellett ezek a mozgalmak konkurrenciát jelentettek a hivatalos ifjúsági szervezetnek is.