A Vancouverben szerkesztett Infermental 6 nemzetközi videómagazin részeként Antonio Muntadas és Hank Bull médiaművészek kitalálták, hogy kezdeményeznek egy „cross cultural television” projektet, és a legkülönfélébb országokból kérnek jellegzetes anyagokat a helyi televízió műsorából. A közreműködő művészeket megkérték, hogy küldjenek nekik felvételeket, és ebből majd összerakják a „cross cultural television” programját.

Peternák Miklós Beke Lászlóval és Száva Gyulával együtt (Forgács Péter közreműködésével) elhatározta, hogy magyar hozzájárulásként készítenek egy felvételt. Meg is történt a dolog, 1986. november 22.-én, Betamaxra (egy akkor ígéretesnek tűnő, ám a VHS elterjedése miatt azóta eltűnt videoszabvány) lett rögzítve, Száva Gyula hozta a felvevőt.

Egész nap ott ültek a tévé előtt, adáskezdéstől adászárásig. Amikor valamelyiküknek valami megtetszett, akkor elindította a felvételt. Valamivel több, mint három óra fért egy Betamax szalagra. Azonban utóbb kiderült, hogy rosszul emlékeztek a kiküldési határidőre, és amikor elkezdték csinálni, akkor már valójában el voltak késve.

Peternák Miklós ekkor azt gondolta, mégse vesszen kárba ez a sok munka, ezért egy  videóstúdióban dolgozó barátja segítségével összeraktak belőle egy rövidebb, „nézhető” verziót: valós időben átengedték a keverőpulton az anyagot, effektekkel dúsítva fel a körülbelül egy órásra rövidített felvételt.

A végül ily módon összeállt videó nem csak a korabeli televízióműsort örökíti meg, de azokat a technikai körülményeket is, ami a korabeli tévénézést és videotechnikát jellemezte. A gyakran szellemképes, időnként csíkokkal tarkított („megy a kép”) fekete-fehér adásrészletekből összeálló anyag a hibákat is esztétikai kvalitásként kezeli.

Évekkel később ebből az elképzelésből „nőtt ki” a Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén a Médium-analízis (Egész napos tévénézés) projekt. Eleinte kétévente rendezték meg, aztán leállt a dolog, de nemrég a hallgatók maguk kezdeményezték, hogy legyen újra. Mára már fesztiválszerű rendezvény lett a tanszék teljes épületében, párhuzamos programokkal.

Az eredeti dátumhoz igyekeztek kapcsolódni később is a Médium-analízis rendezvényekkel. Mint utóbb kiderült, ez a november 22.-i dátum médiatörténetileg is fontos, mert ezen a napon szakították meg először a televízió adását, hogy bejelentsék Kennedy halálhírét (a breaking news születése, Stephen Kovats médiakutató szíves közlése).

Nagy Gáspár 1987-ben kiadott Kibiztosított beszéd című verseskötetének borítója a költő barátja, Orosz István képzőművész rajzának – központi eleme egy radírgumi gerince – felhasználásával készült. A cenzúra azonban közbeszólt, és a már kész borítót bezúzatta: a könyv csak egy új, semleges megjelenésű borítóval jelenhetett meg. Nagy Gáspár Egy könyvborító halálára című költeményében emlékezett meg az esetről. A rendszerváltozás után, 1995-ben az eredeti borítóterv egy részét felhasználva készült Nagy Gáspár Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában című verseskönyve.

A Tóth család későbbi göteborgi gyűjteményét nagyban befolyásolták azok az éjszakába nyúló budapesti beszélgetések, amelyekre 1986. szeptember 18-19-én, majd egy nappal később, 20-21-ére virradóan került sor az Ellenpontok egykori szerkesztői között. E beszélgetések során Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Tóth Ilona és Tóth Károly Antal, négy évvel a történtek után, újra átbeszélték a szamizdat legemlékezetesebb eseményeit. A házigazda és moderátor Tóth Károly Antal az elhangzottakat három 90 perces magnószalagra rögzítette, majd 2017-ben a feleségével közösen szerkesztett kötetben lepublikálta. A visszatekintő gondolatcsere, az „igazság” keresése, a Tóth házaspárt a szamizdatkiadványhoz kapcsolódó anyagok gyűjtésére ösztönözte.

E beszélgetések során a résztvevők tanúságtételükkel a történelemrekonstrukcióra tettek kísérletet. Mindannyian egy kisebbségi etnikai csoport tagjai voltak, akiknek emlékeit meghatározták a saját csoport kollektív emlékei, a megosztott és közösen átélt történelem, illetve sors. A múltra fókuszáló kulturális csoportemlékezet során örökség-alkotóként léptek fel, akik a közelmúlt eseményeit szabadon értelmezték és részben a pillanatnyi vezethetőségük alapján mérlegelték. A múltba ágyazódtak be, de a múltat az akkori helyzetük perspektívájából alkották meg saját maguknak. Ennek megfelelően beszélgetésükben a saját élettörténeten és a családjukkal történteken keresztül emlékeznek vissza a maguk szubjektív nézőpontjából. Közvetlenül érintettként tárják fel a szamizdat mindennapos történetét, belülről láttatják az egykori szerkesztőcsoportot, bepillantást engednek érzéseikbe, véleményük belső világába és közvetett módon olyan részleteket tárnak fel, amelyek másként nem juthatnak el egy kívülálló birtokába.

Staff and activists from the Museum of the River Daugava (then the Dole History Museum) were actively involved in the protest campaign against the construction of the Daugavpils hydroelectric station. Collective and individual letters of protest were sent, mainly to the editorial office of the Literatūra un Māksla (Literature and Arts) weekly, which published the article by Dainis Īvāns and Arturs Snips. The Dole History Museum also addressed a letter to this weekly. Signed on 24 November 1986, the letter consists of two pages. It mentions the damage to historic monuments by the construction of the Pļaviņas and Riga hydroelectric stations, and points to the expected damage that would be done by the Daugavpils hydroelectric station.

The document reproduces the report drawn up by two representatives of the communist Militia following the search carried out on 3 December 1986 for the purpose of investigating the possible illegal basis of the collection of art stored in Brad at the home of Dr Sorin Costina. Under Law 18/1968 regarding the control of the provenance of goods not acquired through legal means, the possessions of any physical person could be checked if there were “data or indications,” basically meaning information collected through informers, pointing to “an evident disproportion” between the estimated value of a person’s possessions and the income legally obtained by that person. The text of this minute, drawn up in the wooden language of the communist authorities, does not identify in its conclusions any illegality that might have been found as a result of the search. However it is highly relevant with regard to the manner in which the communist authorities penetrated the private lives of citizens. The document mentions that the search lasted approximately three hours and provides in ten hand-written pages a detailed inventory of all the items found in the Costina family home. It was drawn up in three copies, one of which, in the original, is now in the Costina family archive.

1986 januárjában a Katalizátor Iroda kiadta a Magyarországon még betiltottnak minősített Bulgakov regényt, a Kutyaszívet. A művet a Beszélő stencilgépén készítették, majd ez a mű lett a Katalizátor Iroda első kiadott könyve. Hetényi Zsuzsa fordította.

The Marian Zulean personal collection is an illustration of the fact that any act of cultural opposition is dependent on the societal context that generates it. It implicitly highlights the fundamental difference between Romania and other communist states in the last years of the period 1980–1989. The more than 400 newspapers, magazines, brochures and books, originating especially from the Soviet Union in the Gorbachev period, epitomise a reformist political discourse that had become relatively official in the rest of the Soviet bloc, but was considered dangerous by the Romanian Securitate.

A gyűjtemény tartalmazza az 1986 júniusi betiltott szám egy, a bezúzástól megmenekült példányát, egybekötve a többi 1986-ban megjelent Tiszatájjal. 112 oldalból álló lapszám 10. oldalán jelent meg Nagy Gáspár A fiú naplójából című vers, mely irodalompolitikai botrányt generált. Nagy Gáspár írásain kívül a lapszámban Csoóri Sándor, Kovács István, Koncsol László versei, Sütő András esszéje, két cikkel is tiszteleg a 100 éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre előtt valamint tanulmányok olvashatóak a Németh László életművének egy-egy szegmenséről szóló legújabb irodalomról.

A szerkesztőség tagjai elleni fegyelmi eljárásra és a folyóirat megjelenésének féléves beszüntetésére Nagy Gáspár verse miatt került sor, melyben - utalva az 1956-os forradalomra is - utal a késő Kádár-korszak morális válságára is, egyesek szerint ennek szimbólumaként magát Kádár Jánost jeleníti meg.

Ante Kesić responded to Krsto Papić's "Lies and deceptions" (see the featured item in the "Ivan Aralica Collection") in the text "Lies and deceptions plus insults and slander,” in which he provided counter-arguments to Papić’s statements. Kesić accorded particular attention to accusations on “fabrications” related to his reading of Papić's and Aralica's screenplay for the prospective movie. Kesić criticised the representation of the teacher-training school in Dalmatia and the education of that time. He argued: “They turned the humane school of the new society into a place for venting one’s base instincts and torture. This place was controlled by some hypocrites, careerists, ambitious female students/lovers, who as under-aged girls reign over the school from their fornicatory beds .” Furthermore, he stressed that although the Party was never mentioned, it is nevertheless indirectly represented as a source of evil because the four people who ruled over the school could not position themselves above it, i.e., it is clear that they featured as the Party leadership in disguise. “Could the Party be abrogated by two screenwriters and removed from the historical scene, where it bore all social power? Or to bury it somewhere deep behind the scenes and transform it into an accomplice in crime ?”

Furthermore, Kesić quoted the book A History of the League of the Communists of Yugoslavia (Belgrade: Izdavački centar Komunist, 1985, p. 374) to underscore the positive role of the Party in education during the years of the Cominform crisis (28 June 1948): “In the midst of the conflict with the Cominform … the Communist Party increasingly stressed the importance of a freely developed creative personality. […] the new teaching personnel had to be created by fighting for free ideological development under the conditions of socialist democracy, by expanding the battleground of thought and taking the initiative…” Kesić’s “defence” of the party stressed its democratic qualities in making one’s views known, and that the method of showdowns with those with different views by “lynching” – which is vividly represented in the film – could not be imputed to the Party.

Among other things, Kesić stressed that the Presidency of SUBNOR approved of his assessment “because of the personality of the screenplay writer [referring to Ivan Aralica], who is already politically known to SUBNOR, but now rests in the gentle shadow of literary sunshine.” Thereby he again pointed out the importance of political suitability for literary producers in a socialist society, in which there was no room for its abnegators and in which art and politics operated hand-in-hand in the advanced socialist phase as well.