COURAGE

gyűjtemények hálózata

Lung László néven született Zalalövőn, egy mélyen vallásos család első gyermekeként. Apja fazekas és kályhakészítő mester volt. A Lékai vezetéknevet 1940-ben vette fel.

Személye és egyház vezetői tevékenysége, a szocialista hatalommal való kapcsolata, az állam felé tett ún. „kis lépések” politikája megosztotta a közvéleményt.

Gimnáziumi tanulmányait Nagykanizsán, majd Veszprémben végezte. Papnövendéknek jelentkezett a Veszprémi egyházmegyébe, majd 1928-tól Rómában tanult a Collegium Germanicum et Hungaricumban. Rómában szentelték pappá 1934-ben, majd a tíz nyelvet beszélő Lékai, 1936-ban teológiai doktori címet szerzett. Szolgálati működését Ukk településen kezdte meg, majd a veszprémi Davidicum fiúnevelő intézet prefektusa lett. 1944-től püspöki tánácsos, 1944 és 1948 között püspöki titkár Veszprémben. 1944-45-ben Mindszenty Józseffel együtt a sopronkőhidai fegyházba került, ami miatt később „reakciósként” tartották számon. Az ország több településén (Balatonlelle, Zalaszentiván, Badacsonytomaj) teljesített plébánosi szolgálatot. 1972-ben veszprémi apostoli kormányzóvá nevezték ki, ezév március 16-án püspökké szentelték Budapesten. Lékai kinevezését és működését az állam is elfogadta, ami a püspök reakciósnak bélyegzett múltja miatt nagy feltűnést keltett. 1976-ban, az MSZMP Politikai Bizottságának jóváhagyásával, VI. Pál pápa esztergomi érseknek nevezte ki. Lékai megítélése a hazai és a nemzetközi közvélemény szemében is ellentmondásos volt. Lékai az állammal minél kevésbé akart konfrontálódni, ami nem volt egyszerű, mivel az egyházi tisztségek betöltését szigorú szabályok nehezítették. (1957-től állami jóváhagyáshoz kötötték a püspöki, papi, teológiai professzori, egyházi középiskolai igazgatói posztok betöltését, áthelyezésüket, leváltásukat. A Kádár-korszakban működő Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) az együttműködést szorgalmazta, összhangban a Vatikán politikájával. Az állam és az egyház között egy kényszerű együttműködés jött létre, amely során a vallásüldözés enyhítéséért cserébe a klérus alárendelte magát az állami intézkedéseknek. A püspöki konferenciák napirendjét is az ÁEH határozta meg, az egyházi vezetés a megalkuvó taktikájával a hívekkel való kapcsolatát tette kockára. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy Lékai „kis lépések” politikájának eredményeként megélénkült a katolikus könyvkiadás, 1978-tól a világiaknak is lehetőségük lett a teológia képzésre, egyházi fenntartású szeretetotthonok alakultak. Emellett templomokat építettek, az egyház szociális gondoskodó rendszere megerősödött. Lékai további érdeme, hogy felismerve a hivatalos és a népi vallásosság közötti kapcsolatot, támogatta a népi vallásosság kutatását. Ebben a tevékenységében talált rá Erdélyi Zsuzsanna is, akit az 1970-es évek második felétől kezdve támogatott a népi vallásossághoz kapcsolódó tárgyak gyűjtésében.

Lénárd Ödön (1911–2003) piarista szerzetes és egyháztörténész volt. 1911-ben született Budapesten. 1926-ban lépett be a piarista rendbe és tett 1929-ben egyszerű, majd 1933-ban ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1931 és 1936 között a budapesti tudományegyetemen hallgatott teológiát, valamint szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát. Egyetemi tanulmányainak befejezését követően Grősz József kalocsai érsek 1936. június 14-én szentelte pappá. Gyakorló tanári évét a piaristák kecskeméti gimnáziumában töltötte, majd 1938-tól a rend szegedi gimnáziumának volt tanára, 1939-től helyettes igazgatója.

Lőrincz D. József egyetemi előadótanár, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Politika- Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán, a Politikatudományi Intézet magyar tagozatán tanít. A Dokumentációs központ gyűjteményeinek kialakításához szakmai tanácsadással, valamit projektkoordinátorként járult hozzá.

Robert LaVigne was an American painter, illustrator and designer. He was associated with the Beat Generation in the 1950s and 1960s. He was also the painter of the portrait of Allen Ginsberg. According to Ginsberg, LaVigne had helped give birth to the Beat Generation, because his roomy art house in San Francisco was the place for gathering wild and unclothed “bohemians.” Like Ginsberg, LaVigne focused on decay and death in his work. According to LaVigne, these themes reflected the angst of the young generation in the Atomic Age, which “gave the lie to permanence.”

Karl Laantee was an émigré Estonian political activist, theologian and announcer with Western propaganda radio during the 1980s. He went to the West during the Second World War, where he studied theology and politology at several universities. He worked as a Lutheran pastor in Argentina, Peru, Brazil and Uruguay. Laantee was active in Estonian communities abroad. He took an active part in major Estonian events, like Worldwide Estonian Days, or celebrating Independence Day of the Republic of Estonia. He was also active in Estonian émigré politics. For example, he was vice-chairman of the Baltic Appeal to the United Nations in 1966. During the 1980s, he became known in Estonia as an announcer with the Voice of America. The radio station provided the people of Soviet Estonia with an alternative source of information. He returned to Estonia after the collapse of the Soviet Union, and taught at the University of Tartu.