Lénárd Ödön (1911–2003) piarista szerzetes és egyháztörténész volt. 1911-ben született Budapesten. 1926-ban lépett be a piarista rendbe és tett 1929-ben egyszerű, majd 1933-ban ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1931 és 1936 között a budapesti tudományegyetemen hallgatott teológiát, valamint szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát. Egyetemi tanulmányainak befejezését követően Grősz József kalocsai érsek 1936. június 14-én szentelte pappá. Gyakorló tanári évét a piaristák kecskeméti gimnáziumában töltötte, majd 1938-tól a rend szegedi gimnáziumának volt tanára, 1939-től helyettes igazgatója.
1945 őszén, az Actio Catholica országos kulturális szakosztályának titkárává nevezték ki. Új feladatköréből adódóan irányító szerepet töltött be az egyháznak az iskolái államosítása ellen folytatott küzdelmében, amiért 1948. június 17-én letartóztatták, és az úgynevezett Actio Catholica-perben július 23-án izgatás vádjával 6 év börtönre ítélték. 1953. augusztus 1-én szabadult a Nagy Imre által meghirdetett amnesztiának köszönhetően. Az elkövetkező években egy cipőjavító szövetkezet triciklis kifutójaként, majd vízóra-leolvasóként dolgozott, miközben egyetemisták, családok, illetve a Tímár Ágnes körül kialakuló közösség körében folytatta lelkipásztori tevékenységét. 1961. február 6-án a katolikus egyház ellen indított átfogó támadás keretében több tucat pappal együtt letartóztatták, majd június 19-én a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében” bűnösnek találták és 7 és fél év börtönre ítélték. Hamarosan kiszabadult az 1963-ban kihirdetett általános amnesztiának köszönhetően. Lelkipásztori tevékenységének folytatása miatt 1966. április 19-én ismét letartóztatták, és november 9-én, „összeesküvésre irányuló előkészület és kémkedés” vádjával újabb 8 év börtönre ítélték. Az újabb szabadságvesztést korábbi ítéleteivel összevonva letöltendő börtönbüntetését a bíróság végül 19 évben állapította meg. A kiszabott büntetést Lénárd Ödön néhány hónap híján ki is töltötte: 1977. június 30-án, Kádár János vatikáni látogatását követően, VI. Pál pápa személyes közbenjárására utolsó papként szabadult. Az Állami Egyházügyi Hivatal hiába kívánta a renden keresztül elérni, hogy Lénárd Ödön távozzon el az országból, ő erre nem volt hajlandó. Papi munkáját ott folytatta, ahol letartóztatásakor abbahagyta: felnőtt csoportok, és az 1955-ben titokban alapított ciszterci női szerzetesközösség lelki vezetőjeként és lelkészeként dolgozott egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig.
Lénárd Ödön: Erő az Erőtlenségben. (2Kor 12,9). Eszmélődés élmények és dokumentumok fölött a magyar katolicizmus helytállása köréből a kommunista diktatúra alatt. [Power in Powerlessness. 2Kor 12,9. Thinking of experiences and documents about the persisting of Hungarian Catholicism under the communist dictatorship] Márton Áron Kiadó, Budapest, 1994.
Hetényi Varga Károly: Elfelejtett hitvallónk. A kilencvenéves Lénárd Ödön köszöntése. [Our Forgotten Confessor. Salutation of the 90 year old Ödön Lénárd] Pro Domo, Pécs, 2001. 55–56.
Lénárd Ödön–Tímár Ágnes–Szabó Gyula–Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők. [Roads and Mazes] Kairosz, Budapest, 2006.
Lénárd Ödön–Tímár Ágnes–Soós Viktor Attila: Istennel, vagy Isten nélkül. A katolikus iskolák államosítása Magyarországon a II. világháború után [With or Without God. Nationalization of Catholic schools in Hungary after the Second World War]. Kairosz, Budapest, 2008.