Markovits Györgyi egy viszonylag jómódú és tiszteletnek örvendő sárbogárdi zsidó családba született. Édesapja 1944-ig állatorvosként dolgozott, ekkor feleségével együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan egyiken sem tértek vissza. Igyekeztek gyermekeiket gimnáziumba küldeni Budapestre, (amely költözés hozzájárult volna a háború túléléséhez), de bátyjaival szemben Györgyi nem akart egyetemre menni, varrónő és kozmetikus lett. Lieblich Pálhoz, egy temesvári szociáldemokrata művészhez ment feleségül, aki a földalatti ellenállás tagja volt. 1943/44 körül Temesvárra költöztek. Miután ez a házasság véget ért, Markovits Györgyi visszatért Budapestre. A Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt. adminisztrátora lett és feleségül ment az Országos Széchényi Könyvtár párttitkárához, Kocziha Jánoshoz.

Markovits 1949-ben kezdett el az OSZK-ban dolgozni és egész karrierje az intézményhez kötődött. Fokozatosan emelkedtek pozíciói, mindez alatt 1952-ben befejezte tanulmányait az ELTE-n, magyar-francia szakon. Doktori disszertációját a két világháború közötti cenzúráról írta és 1972-ben védte meg. Privilegizált helyzetben volt ebben a kutatásban: 1956 januárjától a Zárolt Kiadványok Tárában dolgozott. 1956 őszén felfüggesztették, de 1957-ben a részleg vezetője lett, amely posztról 1983-as nyugdíjazásakor köszönt le.