Martin György 1932. február 5-én született Budapesten. 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt. A Csokonai Együttesben „mérnök táncosként” emlegették, mert pontosan, precízen sajátította el a legapróbb mozdulatokat is. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar szakán kezdte, majd néprajz-muzeológus diplomát szerzett. Ortutay Gyula és Tálasi István tanítványa volt.
1953-1965 között a Népművelési Intézet munkatársa, és néptánckutatóként is dolgozott.
1964-ben az ELTE-n doktori, 1969-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett. 1965-től az MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa, később csoportvezetője. 1974-től halálig pedig az MTA Zenetudományi Intézet tudományos osztályvezetője.
1951-től rendszeres néptánc és népzene gyűjtéseket végzett a Kárpát-medence területén. Munkája során nagy hangsúlyt fektetett az összehasonlító tánckutatásra.
Martin György fontos népzenei és népdal gyűjtéseket is végzett, a metrikai, ritmikai megfigyelései jelentősek. A táncgyűjtések során készített filmjeit jól és precízen dokumentálta. Támogatta a táncházmozgalmat, tevékenyen részt vett annak megvalósításában. Többek között a széki minta átvételét is ő javasolta. 1983-ban halt meg. 1993-ban az amatőr néptánccsoportok szervezeti összefogását és érdekképviseletét vállaló szövetség az ő nevét vette fel.
