COURAGE

gyűjtemények hálózata

A CNSAS-ban található Ellenpontok Ad-hoc Gyűjtemény a Securitate iratai mellett, a szamizdat szerkesztőinek rendszerkritikát hordozó tevékenysége, és az emberjogi és nemzetiségi elnyomás elleni küzdelem bizonyítékait tartalmazza. A gyűjtemény a hetvenes és nyolcvanas években megfigyelt erdélyi magyar értelmiségiek életútján túl, betekintést nyújt a párt nemzetiségi politikáját hűen követő titkosrendőrség munkamódszereibe, melynek feladatai az ellenzékiek emigrációba kényszerítésével sem értek véget.

A göteborgi Tóth Magángyűjtemény az 1980-as évek elején nemzetközi hírnevet szerző magyar nyelvű Ellenpontok szamizdatkiadvány legösszetettebb anyaga, amely beavat a kommunista Románia emberjogi és kisebbségi küzdelmeinek a részleteibe. Ugyanakkor a Tóth családra következményként beköszönő emigrációs életút magyarországi, kanadai, svédországi szakaszainak tárgyi részei, mint például a hivatalos iratok, kéziratok, hangfelvételek, fotók, magánlevelezés és kisebbségi szakkönyvek, rávilágítanak a gyűjtők kulturális erőfeszítéseire, melyek célja az volt, hogy javítsanak az otthonmaradottak helyzetén.  

Erdélyi Zsuzsanna Bálint Sándorral az 1970-es évek közepén kezdeményezte a katolikus népi vallásosság tárgyi emlékeinek összegyűjtését. Tervüket Lékai László bíboros is támogatta, aki szintén fontosnak tartotta a vallási néprajz kutatását. A katolikus sajtón keresztül, az Új Ember 1980. január 6-án megjelent számában felhívást tettek közzé, amelyben az ország lakosságát tárgyak felajánlására kérték, egy egyházi felügyelet alatt álló, néprajzi múzeum számára. A felhívás nagy sikert aratott: több száz szentképet, imakönyvet, ponyvát, ájtatossági tárgyat, apácamunkát stb. küldtek az ország különböző részéről. Az adományozók a tárgyak mellé leveleket mellékeltek, tele történetekkel, imákkal. A tárgyak ilyen nagy mennyiségben történő fennmaradása alátámasztotta azt, hogy a szocialista időszakban is, a vallásos élet minden formájának tiltása ellenére, az emberek aktív hitéletet éltek és megőrízték szüleik, nagyszüleik örökségét.

Az 1938-ban létrejött Etnológiai Archívum, mint a magyar néprajztudomány központi archívuma egyszerre nyújt betekintést a hivatalos pártállami ideológiához képest alternatív szellemi hagyomány alakulásába, illetve a kommunista hatalomátvételt megelőző kulturális örökség megőrzésének gyakorlataiba. Az Archívum története jól mutatja, milyen nehéz sok esetben egyértelmű különbséget tenni kulturális ellenállás és együttműködés szerepei között a szocializmus időszakában, hiszen azokat a néprajzi gyűjtéseket (is) őrzi, amelyek az aktuális politikai és ideológiai célok szolgálatában álló kutatások során keletkeztek.