Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író és egyetemi tanár. A Pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, ahol geológusi diplomát szerezett. Politikusi pályája a kommunista rendszer idején indult (1965), majd publikációs tiltások, rendőrségi zaklatások és letartóztatások kísérték. Politizálni a Csemadokban kezdett, ahol rövid ideig titkárként is tevékenykedett. A Magyar Ifjúsági Szervezet (MISZ) vezetője, majd később a pozsonyi magyar főiskolásokat és egyetemistákat tömörítő József Attila Ifjúsági Klub elnöke volt. 1978-tól a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának szóvivője. A következő években megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon, emellett többször tartottak nála házkutatást is. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és letartóztatták, de a vádakat később ejtették. 1983 elején aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatot. 1988– 1989 között az Indiana University of Pennsylvania (USA) ösztöndíjas vendégtanára volt. A rendszerváltás után visszatért Csehszlovákiába és megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, amelynek egészen 1998-ig az elnöke maradt. 1998-tól a Magyar Koalíció Pártjának tagja. 2010-ben bejelentette, hogy korára való tekintettel visszavonul az aktív politikai életből, és lemond az MKP-ban betöltött tisztségéről.
Dávid Gyula 1928-ban született. Dávid magyar irodalomtörténész, szerkesztő és tankönyvszerző. 1991 és 1999 között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke volt, később megválasztották a szervezett díszelnökének.
Dénes Iván Zoltán (1946) magyar történész. 1966 és 1971 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, történelem, 1971 és 1975 között levéltár szakán tanult. 1973-tól 1974-ig, majd 1977-től 1998-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének kutatója, 1998-tól a debreceni egyetem munkatársa, 2001-től a Politikaelméleti és Politikatörténeti Tanszék vezetője. 1995-től a londoni Academia Europaea tagja. 1996-tól a Bibó István Szellemi Műhely alapító elnöke. Elsősorban 19–20. századi magyar eszmetörténettel (liberalizmus, konzervativizmus, nacionalizmus) foglalkozik.
Művészettörténész. 1968 és 1973 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának művészettörténet szakán tanult. 1974-től a Magyar Nemzeti Galéria Mai Magyar Osztályának muzeológusa, 1986-tól osztályvezetője. 1987-től a Jelenkori Gyűjtemény főosztályvezetője. A Magyar Nemzeti Galériában folytatott tevékenysége mellett 1975 és 1988 között öt megye múzeumi szakfelügyelője; 1978 és 1981 között a Makói Művésztelep művészeti vezetője; 1986 és 1989 között az Újpesti Galéria művészeti vezetője; 1986 és 1988 között MUOSZ Újságíró Iskolában művészettörténetet oktatott. 1990 és 1996 között a Műcsarnok Szakmai Tanácsadó Testületének tagja; 1992 és 1999 között tagja a Munkácsy-díj Bizottság szakmai kuratóriumának; 1994-től tagja a Magyar Képzőművészeti Főiskola Diploma Bírálóbizottságának; 1996-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) választmányi tagja. Szakterülete a 20. századi magyar művészet, több, mint száz kiállítást rendezett.
Dóka Zoltán (1929–2000) magyar evangélikus lelkész volt. Evangélikus teológiai tanulmányait 1952-ben fejezte be. 1952-től 1958-ig Komáromban, Tapolcán, Budapesten és Pécsett volt segédlelkész. 1958 és 1996 között Hévízgyörk lelkipásztora. 1958-ban a pécsi gyülekezet meghívta lelkészének, de az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) megakadályozta kinevezését. Az 1960-as években az ÁEH azt is megakadályozta, hogy teológiai tanár lehessen. 1984 Dóka megírta híres nyílt levelét, melyben az evangélikus egyházi vezetést kritizálta. Az Ordass Lajos Baráti Kör egyik alapítója volt. 1990-ben díszdoktorává avatta a Zürichi Egyetem teológiai kara.