COURAGE

gyűjtemények hálózata

Nemes Sándor 1941-ben született a Tolna megyei Szekszárd-Zombán, ahol édesapja kántor-tanító volt. 1956-ban, a szekszárdi Garay Gimnázium másodikos diákjaként, ő volt az, aki a Rákosi-címert az iskolából az utcára dobta, majd november 4. után társaival röpcédulákat gyártva, általános sztrájkra buzdította a helybelieket. Alig 15 évesen, a karácsonyi iskolai szünetben egyedül szökött át Jugoszláviába, ahol több hónapig volt a hírhedt gerovoi láger lakója, mielőtt egy francia transzporttal végre Nyugatra jutott.

Pár évi otthontalan hányódás és nélkülözés után 1960-ban a Vincennes-i erődben jelentkezett a Légióba, ahol csakhamar híradós kiképzést kapott. Algéria után 1962-ben Korzika szigetére vezénylik, majd Orange-ban és Tahitin szolgál. Ezután a Légióból Párizsba kéri át magát a reguláris hadsereghez. 1975 óta francia állampolgár, rá egy évre jött, még aktív katonaként, először haza. 1978-ban zászlós ranggal szerel le; mindent egybevetve 18 évig katonáskodott, mielőtt korzikai feleségével a szigetre Párizsból visszatérve Borgón telepedett le, hol két gyermekük született, s családi házukat önerőből nagyobb részt maga építette. Civilben a bastiai repülőtéren s a Francia Nemzeti Banknál vállalt munkát biztonsági és logisztikai szakemberként. Korán megözvegyülve két gyermekét részben egyedül nevelte fel, az 1980-as évektől rendszeresen hazalátogatva Magyarországra. A provence-i magyar veterán kör tagjaival máig aktív kapcsolatot tart fenn. Eredeti és színes egyéniség, akit humora és életszeretete miatt sokan kedvelnek, becsülnek a fiatalabb, aktív magyar légiósok körében is.

Nemes Sándor a magyar légióskutatás kezdettől egyik fő forrása és segítője volt, a „Patria nostra” c. film és könyv létrejötte – Szecskó Tibor mellett – az ő lelkes és önzetlen közreműködésének köszönheti a legtöbbet. Mindkettőnek főszereplője illetve- számos értékes adalékával, mondhatni, társszerzője volt, egyben a korzikai forgatás házigazdája és fő szervezője. Mint azt a gyűjteményben archivált, több száz eredeti kordokumentummal illusztrált, kéziratos önéletrajza igazolja, kitűnő tollú memoár-szerző is. Légiós argo szótára, amely közel 3000 idiómát és szólást tartalmaz, a maga nemében páratlan kultúrtörténeti kuriózum, melyet szintén a gyűjtemény őriz.

Novák Ferenc koreográfus, rendező, etnográfus.
A folklór, a paraszti kultúra sajátos színpadra állításának megteremtője.
A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc díjas művész.
1931. március 27-én született Nagyenyeden, Romániában. 
1951-ben alapította meg a Bihari Együttest. Már a legelső színpadra állított koreográfiáival botrányt okozott. Fontos szerepet vállalt az első budapesti táncház megszervezésében. 
1964-1975 között a Honvéd Együttes tánckarának vezetője, 1983-tól az együttes művészeti igazgatója, a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál művészeti vezetője. 
1977-től 1983-ig az amszterdami Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője. 
Számtalan díj, kitüntetés tulajdonosa, 1996-tól 2012-ig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, amelyből önként lépett ki.
Felesége volt Foltin Jolán, akitől két gyermeke született.

Nádosy Ferenc (1907-1990) orvos és evangélikus szamizdat szerző és –terjesztő volt. Zólyomban született 1907-ben, egy evangélikus házaspár gyermekeként, édesapja Nádosy Ferenc újságkiadó és Korcsek Márta volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán tanult. 1934-ben diplomázott. Ezt követően Budapesten kutatóként és orvosként dolgozott több kórházban. 1944 szeptemberétől 1945 májusáig katonaorvos volt, a világháborús események során elfogták, ezt követően egy szovjet fogolytábor kórházában dolgozott Tecuciban. Hazatérése után a Veszprém megyei Tótvázsonyban helyezkedett el orvosként. Szamizdat szerzői és kiadói tevékenysége 1946-ban kezdődött. Az első nyílt összeütközés közte és a kommunisták között az 1949-es választások alatt történt. Bár tisztában voltak a várható negatív következményekkel, Nádosy és felesége egyaránt a Népfront ellen szavaztak, miután megjelentek a szavazatszámláló bizottság előtt a Tótvázsonyban tartott nyílt szavazás alatt. Röviddel ezután a rendőrség nyomozást indított Nádosy ellen, hivatás közben elkövetett visszaéléssel gyanúsították, de a vizsgálat abbamaradt, mert nem találtak ellene semmiféle bizonyítékot. Néhány héttel később elbocsátották orvosi állásából.

Nádosy Tótvázsonyból Szentalfára költözött, két és fél évig magánorvosként praktizált, majd Litérre helyezte át székhelyét. 1951-ben, miután az állami egészségügy az orvoshiány miatt nem talált megfelelő embert a Várpalota körzetébe, a megye vezető főorvosa megkereste Nádosy Ferencet újbóli alkalmazás céljából. Hosszú viták és egyeztetések után Nádosy egy feltétellel tért vissza az orvosi szolgálatba: az állami főhatóság a vezető főorvos aláírásával, pecsétjével, iktatószámmal ellátott dokumentumot állított ki, melyben pontosan rögzítették, hogy a marxizmus mely pontjait nem fogadja el, és velük szemben pontosan milyen álláspontot képvisel. Az irat ezen kívül biztosította Nádosy számára, hogy kizárólag orvosi ismereteire, és nem hitének megtagadására tart igényt az állam. Rövid várpalotai szolgálat után ismét általános orvos lett Litéren, ahol 14 évig dolgozott, a nyugdíjazásáig. Ezután Balatonalmádiba költözött. Itt töltötte élete utolsó éveit.

Né­meth Ilona (1948, Budapest-) bá­bos­, szí­nész, jel­mez-, lát­vány- és báb­ter­ve­ző, az Orfeo bábcsoport és a Studio K alapító tagja.

A Képzőművészeti Főiskolán festőnek tanult. Itt került kapcsolatba az Orfeo művész csoporttal 1969-ben. A különböző műfajokban alkotó fiatalok közösségének a művészeti produktumok létrehozása mellett a politikai véleményformálás, a rendszerkritikus gondolataik közvetítése is céljai között szerepelt. Németh Ilona az Orfeo Malgot István vezette bábcsoportjában szeretett bele a bábozásba és a vállaltan politikai színházként működő Orfeo miatt rúgták ki a főiskoláról is, mely a kultúrpolitikai vezetés szemében gyanús, ellenséges csoportként jelent meg. Diplomáját 1977-ben szerezte meg festő-rajztanár szakon. Élete a bábkészítéssel forrt össze, egy vele késztett interjúban kifejti ugyanakkor, minden, amit készít, úgy érzi, festői vénájából táplálkozik. Az íróval, rendezővel, színészekkel való közös munka, az együttlét tette számára egyértelművé, hogy bábkészítő lesz, nem kanyarodik vissza az ehhez képest magányos alkotói munkát jelentő festészet.

Évekig rajztanárként dolgozott, a tanítás egész pályája során és a mai napig meghatározó szerepet tölt be életében, a vele készített interjúban jó emlékként idézi fel az újpalotai „Lila Iskolában” eltöltött éveket (1972–79). Közben az Orfeóból Fodor Tamás vezetése alatt kivált Studio K-hoz csatlakozott, játszott színészként és látványtervezőként is részt vett az alkotói folyamatban, így például a legendás Woyzeck (1977) című darab készítésében. 1986-94 között a társulattal együtt a Szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott jelmeztervezőként. Majd az új­já­ala­ku­ló Stú­dió K a 1990-es évek vé­gé­től a ma­gyar gye­rek­szín­há­zak meg­ha­tá­ro­zó mű­he­lye lett, amely Né­meth Ilona pá­lyá­já­nak ki­tel­je­se­dé­sét is jelentette. A 2000-es évek végétől a felnőtt darabokban is egyre inkább szerepet kaptak a bábok.

 

Ahogyan a Műcsarnokban rendezett kiállításának megnyitón Zalán Tibor író, költő, dramaturg elmondta „[…] Né­meth Ilona jó bá­bo­kat ké­szít, pon­to­sí­tok: ál­mo­dik élet­re és élet­hez, te­remt rend­kí­vül sok in­ven­ci­ó­val, alkot im­po­ná­ló szak­mai biz­ton­ság­gal”. A bábok mű­vé­sze­ti ter­mé­kek, az ő bábjairól méltatói azonban úgy tartják, önálló művészeti alkotások.

Né­meth Ilona a mai napig, 2018-ban is aktív, bábjai több társulat előadásában feltűnnek. Emellett a Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Szakán pedig bábkészítést oktat, gyerekeknek pedig szépművészeti foglalkozást tart. 2017 nyarán a Mű­csar­nok­ban nyílt életmű-kiállítása munkáiból Bábképzetek címmel. A tárlaton 14, több évtizedből származó bábelőadások figura-csoportjai jelentek meg, többek között a Stúdió K korai időszakából származó színdarabokat is megelevenítve.

Máig Fodor Tamással az Orfeo egykori kommunájában lakik Pilisborosjenőn, a ház terei – így az egykori próbaterem a padláson – ma már leginkább raktárként és műhelyként funkcionálnak. Ilona bábjaival, különféle alapanyagokkal, textilekkel van tele a szobák egy része, ahogy ő fogalmaz, a ház az elmúlt 40 év múzeuma.