A 22 kérdésből álló kérdőívként azonosított irat célcsoportja a kérdések nehézségi foka alapján a romániai magyarság gondolkodó rétegének tagjai, akik nem tartoztak feltétlenül az értelmiségi elithez, és akiket vélhetőleg előzetes tájékozódást követően választottak ki. A szerkezetileg három kérdéskörre tagolható kérdőív előbb az alany társadalmi besorolását, képzettségét, általános műveltségét méri fel, majd a kérdezett azonosság és identitástudatát röntgenezi, végül pedig a megoldás igényével is a román-magyar kapcsolatokat, viszonyt és az együttélés tapasztalati élményeit vizsgálja. A feltett kérdések a kérdező számára alapvető információkat kívántak szolgálni és helyenként reprezentativitásra törekedtek.
I. Az első kérdéskör az alany társadalmi besorolására összpontosít. Előbb a kérdezett társadalmi eredetét vizsgálja családja és származása alapján, majd életkora után a „kicsi magyar világra” (Sárándi and Tóth-Bartos 2015) vonatkozó kérdés hangzik el, mely arra enged következtetni, hogy a kérdőív az idősebb, kiforrott szemléletű egyénekre összpontosít. A negyedik és ötödik kérdések a múltbeli anyanyelvi tanulás idejét és lehetőségeit vizsgálják az alany családjában, illetve „látókörében”, azaz a néhány évvel kisebb, illetve fölötte végzett generációk esetében, akikre rálátása lehetett.
A kérdések:
1. Milyen családból való?
2. Milyen környezetből? (Falusi, városi, paraszt, munkás, polgár, arisztokrata, stb.)
3. Mennyi idős? Élt-e 1940 és 1944 között?
4. Mennyi ideig és mit tanulhatott anyanyelvén?
5. A családjában és vagy a „látókörében” ugyanez miként oldódott meg?
II. A második kérdéskör, a hatodiktól a tizennegyedikig terjedő kérdések, az alany identitás és azonosságtudatára reflektál. A kollektív emlékezet felmérését nosztalgikus hangvételű kérdés követi, mely azonban a pillanatnyilag megélt emberjogi sérelmek számbavétele mellett az alanyt a múltban kétségbevonhatatlanul meglévő jogokkal történő összehasonlításra készteti. Az általánosan vett magyar történelmi ismereteket, hangsúlyosabban követi az erdélyi régió 1918 utáni történetének és közszereplőinek ismerete. Ezt követi az anyanyelvi olvasási szokások és igények, a kulturális élet és a hitgyakorlás feltérképezése. A román nyelv ismeretének fokára vonatkozó kérdés a mai napig aktuális kérdés. Miután a kulturális kiegyenlítődés előfeltétele a nyelvismeret, ez azt is feltételezi, hogy mindaddig nem fog közeledni, egymáshoz csiszolódni az együttélők kultúrája, amíg nyelvileg nem képesek egymás felé nyitni. A rádióhallgatási szokások választ nyújtanak az erdélyi magyar tájékozódási igényeire, de esetleges beletörődésére sorsába, ez iránti közömbösségére is. A magyarországi kapcsolatok tudakolása a rokonságon, barátokon, ismerősökön át meglévő kurrens anyaországi kapcsolati hálót feltételezi. A magyarországi új helyzetről szóló tizenharmadik kérdés – mely támpontot ad az irat keltezésének megállapításához – feltételezhetően az 1987 júniusában a minisztertanács elnökévé megválasztott Grósz Károly hivatali ideje alatt bekövetkezett változásokra céloz. Az 1988. májusi pártértekezleten a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) reformszárnya teret nyert, „kibontakozási programja” a piacosítást és a decentralizálást tűzte ki célul. Leváltották Kádár Jánost és utódjául az MSZMP főtitkárának Grószt választották meg. Az is lehet viszont, hogy jelképes 1989-es eseményekre, Nagy Imre és társainak újratemetésére, illetve 1956 rehabilitációjára, vagy Pozsgay Imre rádióbeszédére utal (Romsics 2013). A kérdéscsoport utolsó erdélyi vezető-egyéniségre vonatkozó kérdése figyelembe veszi a nagypolitikai eseményeket és talán előretekintve számol egy megjósolhatatlan romániai politikai fordulattal is.
A kérdések:
6. Mire emlékszik, vagy meddig nyúlik vissza kollektív (családi, munkahelyi stb.) emlékezetük?
7. Szeretnénk-e valamit a múltból visszakapni? S ha igen, mit?
8. Ismeri-e a magyar történelmet, s ezen belül is Erdély történelmét? (1918 utáni történésekről mit tud? Ismeri-e az OMP [Országos Magyar Párt] (Bárdi 2014, Horváth 2007, György 2003) működését? Tudja-e pl., hogy ki volt Gr. Bethlen György [1888-1968, a két világháború között a romániai magyar kisebbséget képviselő Országos Magyar Párt elnöke (ACNSAS, I185019), Jakabffy Elemér [1881-1963, magyarországi majd romániai magyar politikus, jogász, publicista] (Balázs 2012, Csapody 2012), Makkai Sándor [1890-1951, erdélyi magyar író, pedagógus, református püspök] (Veress 2003), Mailáth [Majláth] Gusztáv Károly [1864-1940, erdélyi római katolikus püspök, főrendi tag, címzetes érsek] (Marton and Jakabffy 1999), Domokos Pál Péter [1901-1992, tanár, történész, néprajzkutató, a csángókutatás egyik úttörője] (Jánosi 2017, Domokos 1988) stb.)
9. Vannak-e magyar könyvei? Szokott-e magyarul olvasni? S ha igen, mennyit? Hogyan jut hozzá magyar könyvekhez? Jár-e színházba? Jár-e templomba? (A magyar szó végett teszi, vagy hívő?)
10. Milyen szinten ismeri a román nyelvet?
11. Melyik rádiót hallgatja? A budapestit vagy a bukarestit? És melyik SZER [Szabad Európa Rádió]-adást: a románt vagy a magyart?
12. Vannak-e magyarországi kapcsolatai?
13. Mit gondol Magyarországról ebben az új helyzetben?
14. Van-e olyan erdélyi vezető-egyéniség, akiről tud, és akire, úgy érzi, figyelni kell?
III. A harmadik kérdéskör, a tizenötödiktől a huszonkettedikig terjedő nyolc kérdés, a román-magyar kapcsolatokat veszi górcső alá. Ennek megfelelően az alany és közösségének a románokkal fenntartott viszonya mellett, az együttélő lakosság etnikai színezetét tudakolja, ha az évszázadok során az adott településen a kisebbségi magyarság számára kedvezően alakult demográfiai realitást a kommunista hatalom a román többségű vidékek lakóinak betelepítésével módosította. A jövőbeli együttélésre gondolva a tizenhetedik kérdés az alany hiányaira kíváncsi, a minimálisan szükséges emberjogi feltételeket tudakolja, hogy az adott helyen, ott, magyarként élhessen. A rendszerváltás előtti évek fejleményeinek ismeretében, az erdélyi magyar kisebbség asszimilációját szolgáló intézkedések – a magyar nyelvű iskolahálózat állandó sorvasztása, az erdélyi magyar színházak megszüntetése, a falurombolás, az állandósult jelenséggé váló menedékjogot kérő román állampolgárok – közepette, az évtized végére csúcsra járatott nacionalizmus idején, amikor a társadalomban a politika gerjesztette etnikai mássággal szembeni türelmetlenség napi szinten jelen volt, szürreálisan hat a kisebbségi közösség jövőjéről megfogalmazott magánvéleményt tudakoló kérdés. Az őshonos kisebbség megújulására vonatkozó gondolatok közelebb álltak az utópiához, miután az emberjogi és nemzetiségi elnyomás semmiféle valóságalappal nem szolgáltak ehhez. A kérdőív két utolsó huszonegyedik és huszonkettedik kérdései – pozitív élmény romániai magyarként, pozitív élmények a román-magyar viszonyban – szóhasználatában is – „volt-e valaha”, „kísérnék” – jelzik azt a tisztánlátást, amellyel a kérdőív összeállítója értelmezi a rendszerváltás előtti erdélyi magyar kisebbség helyzetét.
A kérdések:
15. Milyen viszonyban van (ő és közössége) a románokkal?
16. Ahol él, inkább román vagy magyar környezet veszi körül? Ha román, akkor az mikor alakult ki? Betelepítés vagy őshonosság révén?
17. Mit hiányol leginkább ahhoz, hogy ott élhessen magyarként?
18. Mit gondol saját maga, családja s az erdélyi magyarság jövőjéről?
19. Lát-e megújulási lehetőséget?
20. Ha templomjáró ember, mit tud és mit lát a görögkatolikus mozgásból?
21. Volt-e valaha is pozitív élménye magyarként? S ha igen: mikor és milyen élmény volt az?
22. Sorolja fel azokat a pozitív élményeket, amelyek a magyar-román viszonyt kísérik vagy kísérnék?
Gyimesi szerzőségéhez nem férhet kétség. Munkáiban számtalanszor megtalálható az erdélyi magyar kisebbség adott helyzetének, azonosság és identitástudatának vizsgálata (Gyímesi 1993). Az irat feltehetően a cím és a keltezés hiánya miatt kerülte el az 1989. június 20-án házkutatást végző állambiztonsági tisztek figyelmét. A kisebbségi létet vizsgáló kérdőív fizikai léte a legsötétebb napjait élő romániai kommunista diktatúrában önmagában is meghökkentő. A kérdőíves kutatás az alany szabad véleménynyilvánításának jogát feltételezi, melyet a demokratikus rendszerek velejárójaként értelmeznek. Az irat megléte ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ténylegesen sor került volna az ennek alapján lefolytatott felmérésre. Az akkori viszonyok között a titkosrendőrségi megfigyelésnek sokszorosan kitett Gyimesi számára sokkal inkább fogódzott jelenthetett egy ügynökökkel telített világban olyan rokongondolkozású személyek felismerésében, akikre számíthatott az emberjogi és nemzetiségi elnyomás elleni küzdelemben. Talán éppen ennek alapján – lehetséges értelmezésként – az 1988 őszétől Balázs Sándor filozófussal, egyetemi tanárral tervbe vett Kiáltó Szó című kolozsvári szamizdatlap szerkesztéséhez és terjesztéséhez keresett megbízható munkatársakat. A Securitate által is kevéssé ismert szamizdat kilenc megszerkesztett számából csak kettő jelent meg, de ez nem a szerkesztőkön múlott, a további számok közzététele a Ceaușescu-diktatúra bukása utáni körülmények között szükségtelenné vált.