COURAGE

gyűjtemények hálózata

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) egy jogi személyiséggel rendelkező önálló közigazgatási hatóság, amely a román parlament ellenőrzése alatt áll, és amely az egykori kommunista titkosrendőrség, a Securitate archívumát kezeli. A CNSAS által működtetett levéltár, Európában, a maga nemében a harmadik legnagyobb archívumnak számít. Az 1990 márciusi „temesvári kiáltvánnyal" kezdve – amelynek létrejöttéhez Ion Monoran költő, az underground kultúra képviselője is hozzájárult, miután saját írógépén szerkesztettek meg, amely szintén szerepel a költőnek a COURAGE elektronikus regiszterben leírt magángyűjteményében –, a kialakuló civil társadalom ragaszkodott a kommunista titkosrendőrség levéltárainak megnyitásához és a lusztráció bevezetéséhez. Ezt a célkitűzést egy évtized után csak részben sikerült elérni, a 187/1999. számú törvénnyel, amely létrehozta a CNSAS-t. A CNSAS tevékenységét szabályozó jelenlegi jogi keretet a 24/2008. számú sürgősségi rendelet biztosítja, amely rendelkezik mind a saját aktához való hozzáférésről, mind a Securitate dekonspirálásáról, és amelyet a későbbi 293/2008. számú törvény módosításokkal és kiegészítésekkel szintén jóváhagyott. A törvény értelmében a CNSAS hármas küldetést teljesít:

(1) A korábbi Securitate archívumának kezelőjeként a CNSAS hozzáférést biztosít a jogosultaknak – mind a román állampolgároknak, mind a külföldi állampolgároknak, akiknek 1945 után román állampolgárságuk volt – a személyi dossziéhoz, melyet az egykori Securitate a nevükre felfektetett 1945. március 6. és 1989. december 22. között. A volt kommunista politikai rendőrség irattárához való hozzáférés tekintetében jelentős változás történt, miután 2005. március–december között az egykori Securitate dossziékat tömegesen átadták a CNSAS levéltárának. Ennek eredményeként a CNSAS archívuma hihetetlen mértékben gyarapodott, a kb. 9 400 dossziéról, és az ezt tartalmazó kb. 19 000 kötetről (kb. 700 folyóméter), kb. 1,3 millió dossziéig és az ezt tartalmazó kb. 1,5 millió kötetig növekedett. A CNSAS levéltárának jelenlegi állománya több mint 2 millió kötetre, azaz kb. 25 folyókilométerre rúg. A CNSAS levéltárát a létrehozó intézmény eredeti logikája alapján, az egykori Securitatét követve szervezték meg. A főbb gyűjtemények, amelyek kulturális ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos iratokat tartalmaznak, a következők: Bűnügyi fond (románul Fond Penal, amely politikai kritériumok alapján bíróság elé állítottak iratanyagait tartalmazza); Adatgyűjtő-megfigyelési fond (románul Fond Informativ, amely a megfigyelt személyek aktáit tartalmazza), a Külügyi Hírszerző Szolgálat fondanyaga (románul fond SIE, a román emigrációról), a Kézirattár (románul Fond Manuscrise, amely az elkonfiskált és lefoglalt anyagokat tartalmazza), és a Dokumentációs fond (románul Fond Documentar). A titkosrendőrség és a megfigyeltek 1989 előtti iratgyűjteményeit, kiegészíti az Oral History Archívum, amely az egykori Securitate áldozataival készített interjúkat tartalmazza, akik azért jelentek meg, hogy a CNSAS-ban őrzött dossziék tartalmát megismerjék. E gyűjtemények dokumentumaiból kiindulva – a potenciális kutatók hasznára – számos ad-hoc gyűjteményt lehet meghatározni, amelyek az egyes csoportok vagy egyének kulturális tevékenységének elnyomására vonatkozó összes információt tartalmazzák. Ez a szempont különös fontossággal bír azon személyek esetében, akik különféle okoknál fogva semmilyen lényeges nyomot nem hagytak 1989 előtti földalatti kulturális tevékenységükről.

(2) Mint a törvény által az átmeneti igazságszolgáltatás alkalmazására felhatalmazott jogi személyiséggel rendelkező önálló közigazgatási hatóság, a CNSAS-nak kötelezettségei vannak az üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlási eljárásban. A CNSAS a törvényes kompenzációt vagy rehabilitációt követelő jogosult személyek rendelkezésére bocsátja azokat az iratokat, amelyek az 1945 és 1989 között politikai meggyőződésből kimondott ítéletek esetében a 221/2009. számú törvény végrehajtásához szükségesek. A fő intézményi megbízatással kapcsolatos tevékenységként, a CNSAS a törvény alapján dekonspirálja a Securitate egykori tisztjeit és informátorait, és nyilvánosságra hozza a volt kommunista politikai rendőrség represszív tevékenységét, tiszteletben tartva a jogállamiság elvét. A 187/1999. számú törvényt „egydimenziós lusztráció" alkalmazására szánták (D. Petrescu 2007), amely kizárólag a kommunista politikai rendőrség egykori tisztjeire és munkatársaira összpontosított, de kikerülte az egykori nomenklatúra tagjait és a vezető pártaktivistákat, akik valójában összehangolták a Securitate munkáját. Ugyanakkor, ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a román törvény a múltbeli tettek alapján, és ne az elnyomó apparátusban betöltött helyük szerint azonosítsa azokat, akik az alapvető emberi jogokat megsértették. Más szavakkal, a politikai rendőrség tiszti minőségét vagy az együttműködési aktust az egykori Securitatéval az egyéni felelősség alapján határozzák meg, az egyénileg elkövetett tettek alapján, és a kommunista időszak alkotmányaiban is rögzített alapvető emberi jogok megsértésének tagadhatatlan bizonyítékaival bizonyítják. A 2008-ban elfogadott és a CNSAS tevékenységét szabályozó jogi keret számos korlátozást vezetett be a Securitatéval való együttműködés meghatározására, az „egyidejűség elvének" előírásával, amely két feltétel egyidejű teljesülésének kötelezettségét feltételezi: az alapvető emberi jogok megsértését és a kommunista rendszerrel ellenes cselekvések vagy magatartások feltárását. A lusztrációt lehetővé tevő jogi keret hiányában, a CNSAS legfontosabb eredménye „az emberi jogok megsértésének nyilvánosságra hozatala, lusztráció nélkül” (D. Petrescu 2017).

A CNSAS-nak a törvény alapján foganatosított ellenőrzései és az ellenőrzések eredményeinek közzététele, folyamatosan nyilvános vitákhoz vezettek a kommunista rendszerrel együttműködő vagy vele szemben ellenzéki tevékenységek értelmezésére, alapvetően megváltoztatták a kommunista korszakbeli román társadalomról alkotott leegyszerűsített fehér-fekete képet, és élettapasztalatok sokaságát fedték fel, ahol az érintettek egész egyszerűen megpróbáltak megoldásokat találni a túlélésre (C. Petrescu 2014, D. Petrescu 2014).

(3) Mint kutatási hatáskörrel rendelkező intézmény, a CNSAS kutatási programokat dolgoz ki az egykori kommunista rendszer represszív dimenziójáról, terjeszti a kutatás eredményeit, és ezáltal fontos szerepet játszik a kommunista múlttal való megbékélés folyamatában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a CNSAS fontosságát a demokratikus konszolidációban, de a társadalmi és kulturális szférában sem. Az 1989 után született nemzedékeknek nincs közvetlen tapasztalatuk a kommunista múlttal, de a részletes tájékoztatás az alapvető emberi jogok megsértéséről a kommunista diktatúra idején megmutatja az 1989 decemberében összeomlott rendszer antidemokratikus jellegét, és hozzájárul a fiatalok demokratikus politikai kultúrájának fejlődéséhez. A CNSAS számos tevékenységet fejleszt, amelyek közül érdemes megemlíteni: (3.1) A nagyközönség tájékoztatását szolgáló vándorkiállításokat a kommunista múltról, amelyek közül a legértékeltebbnek a „Securitate, a diktatúra eszköze" és az „Ifjúságom a kommunizmusban" bizonyultak. (3.2) A CNSAS kifejezetten a fiatalabb generációkat is megszólítja a tanulóknak, egyetemi hallgatóknak szánt praktizálás, gyakornokoskodás, adatgyűjtés és tematikus látogatások megszervezésével. (3.3) A CNSAS levéltárából származó információk terjesztésének leghatékonyabb módja, a törvény alapján, az online környezet. A CNSAS honlapján a digitális források kutatására és a közvélemény tájékoztatására szánt oldalak mellett, ingyenesen letölthető dokumentumok, cikkek, tanulmányok vagy oktatási anyagok is megtalálhatóak.

A CNSAS alapító tagja az Egykori Titkosrendőrségi Iratok Kezeléséért Felelős Állami Hatóságok Európai Hálózatának, amelynek létrehozására Berlinben, 2008. december 16-án került sor. A hálózat alapító tagjai a következők: az Egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Szolgálata Archívumának Szövetségi Bizottsága (BStU), Berlin; Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN), Varsó; Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának és az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának Intézete (USTR), Prága; Nemzeti Emlékezet Intézete (UPN), Pozsony; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), Budapest; Bizottság a Dokumentumok Deklasszifikálására és a Bolgár Állampolgárok Hovatartozásának Dekonspirálására az Állambiztonságban és a Bolgár Nemzeti Hadsereg Hírszerzésében (COMDOS), Szófia; és a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS), Bukarest. Ezek az intézmények azokat az országokat képviselik, amelyek kezdeményezték a kommunista múlttal való megbékélés folyamatát, korlátlan hozzáférést biztosítva a volt kommunista titkosszolgálatok levéltáraihoz. Ezek az országok a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária. A hálózaton belül, mind az alapító tagok, mind a megfigyelő státussal rendelkezők együttműködnek a diktatórikus múlt kutatásában, terjesztve a kutatások eredményeit, és fejlesztve az oktatási programokat.

A C³: Kulturális & Kommunikációs Központ a magyarországi Soros Alapítvány, a Silicon Graphics Magyarország és a MATÁV együttműködésének eredményeként jött létre 1996-ban. Három éves kísérleti programként indult, a kezdeti időszakban a Soros Alapítvány részeként működött. 1999-től önálló intézményként, non-profit, közhasznú alapítványként folytatja tevékenységét.

A C³ célja az új tudományos – technológiai eredmények, felfedezések kulturális alkalmazásának, kreatív használatának, innovatív lehetőségeinek kutatása, fejlesztése, támogatása. Fő célkitűzése a művészet, a tudomány és a technológia szférái között való együttműködés erősítése.

Műhelypályázat, valamint nemzetközi rezidencia program keretében a C³-ban létrejött művészeti munkák létrehozása, a művészeti produkció meghatározó eleme a C³-nak, mint új típusú médiaintézetnek. Az itt készült művek listája a C³ honlapján található Gyűjtemény rovatban szerepel.

A C³ Archívum a hagyományos könyvtári tevékenység mellett hangsúlyt fektet a hálózati publikációra: 1997-ben kezdte meg a magyar videóművészet eredményeinek összegyűjtését, digitalizálását és hozzáférhetővé tételét. A több hullámban fejlesztett adatbázis jelenleg a catalog.c3.hu cím alatt érhető el.

A C³ rendszeresen szervez kiállításokat, médiaelméleti, kritikai előadássorozatokat és műhelytalálkozókat, jelenlegi infrastrukturális adottságaiból adódóan jellemzően külső helyszíneken, partnerintézményekkel együttműködésben.

One of the central questions of the transition from communist regime to democracy in Bulgaria was the question of what should be done with the archives of communist state security. In contrast to the countries of Central Europe, the initial energy was not sufficient to bring about their opening. In the 1990s this question disappeared from the political agenda. The demand for opening up the archives did not disappear completely; it was supported by non-governmental organizations and journalists. The public pressure, reinforced by the demands of the EU in the accession negotiations led at the end of 2006 to the adoption of a law decision on the use of archival materials, and in 2007 the Commission was established.

The Commission was quick to gain confidence by revealing the names of those who had worked for the State Security, beginning with the political elite of the transitional period, with influential social groups such as the media, churches and religious communities. Another important success of the Commission is that it has succeeded in gathering documents on the former structures of state security and bringing them together in a separate archive administered by the Commission.

The rich materials are processed and published in thematic documentary collections containing the facsimile of documents. Up to now (April 2018), 46 thematic collections have been issued, each of which can be defined as a collection of documents.

A kerület a XVI. században, a kálvinizmus Felső-Magyarországon való terjedésének köszönhetően jött létre, de nem alkotott szorosan egységes testületet, mert a püspöki hivatal felállításának évtizedekig útját állotta az egri püspökség fennállása. Csak az 1735-ös bodrogkeresztúri konvent után választottak püspököt. A négy egyházmegyéből (borsodi, abaúji, zempléni, ungvári) 1799-ben hetet szerveztek úgymint az abaújit, tornait, gömörit, felsőborsodít, alsóborsodit, alsózemplénit és ung-felsőzemplénit, melyek közül az utolsó kettévalasztatván, 1850-tõl nyolc egyházmegyéből állt a kerület. Az 1920-as trianoni békediktátum után öt egyházmegye (abaúji, gömör-tornai, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni) maradt Magyarországon, a többi a szlovenszkói tiszáninneni kerülethez került. A területi visszacsatolások következtében 1939-ben majdnem teljessé vált az egyházkerület a régi nyolc egyházmegyéjével. 1945-ben visszatértek az 1939 előtti rendszerhez. Az egyházkerület 1952-ben beolvadt a tiszántúliba, 1957-ben ismét önálló lett, de már az 1952-ben létrehozott egyházmegyékkel (hevesi, borsodi, abaúji, zempléni). Ma az egyházkerület az abaúji, borsod-gömöri, egervölgyi és zempléni egyházmegyékből áll.