COURAGE

gyűjtemények hálózata

The Latvian Soviet Writers' Union was created in October 1940, modelled on the Soviet Writers' Union and based on the statutes of the organization. In October 1940, the first 13 members signed a declaration on the foundation of the Union. The name of the organization was initially the Writers' Union of the Latvian SSR, but its official name was soon changed to the Latvian Soviet Writers' Union. Its first conference was convened on 14 June 1941 (the day when a mass deportation from Latvia took place), and the conference itself was renamed the 1st Congress of the Union. With the outbreak of the Soviet-German war, the leadership of the organization fled to Russia. In the autumn of 1944, when Soviet power returned to Latvia, the Union was reestablished. Until December 1965, the leadership of the organization was run by writers who had spent the war in the Soviet rear or fighting in the Red Army, and was loyal to Soviet power. The Union contributed considerably to the sovietization of Latvia, and to the imposition of methods of Socialist Realism on Latvian literature. The Writers' Union had quite a considerable proportion of Communist Party members (39 out of 108 members in 1958) in comparison with other creative unions. Although under the influence of limited liberalization processes in the USSR and socialist countries in Europe there were slightly freer debates at the 4th Congress of the Union in 1958, the older generation managed to retain power and limit liberalization quite effectively for some time. But things started to change, because in the second half of the 1950s and at the beginning of the 1960s, a new generation of talented writers emerged (the poets Ojārs Vācietis, Vizma Belševica, Imants Ziedonis, Māris Čaklais and Imants Auziņš, the novelists Regīna Ezera and Zigmunds Skujiņš, the playwright Gunārs Priede, etc). At the 5th Congress of the Union in December 1965, this generation dominated discussions that were much freer than before and after, until the beginning of perestroika. In elections to the Board of the Union, the five candidates who were considered to be the most loyal to the Soviet authorities were ousted, and the leadership of the organization changed considerably to a more liberal one. After the 5th Congress, the Union developed into an organization that managed to defend more effectively the combined interests of its members and creative freedom, and in some cases to limit the attacks by the authorities on some writers. With the beginning of perestroika, the Union became an important source of legal political and cultural opposition. In cooperation with other creative unions, it organized a plenary meeting of creative unions on 1-2 June 1988, the first meeting at which public concerns about national, economic and ecological problems were expressed from an official tribune; and even more importantly, it was said that in 1940 Latvia did not join the Soviet Union voluntarily, but was occupied. In the summer and autumn of 1988, the Union participated actively in the creation of the Latvian Popular Front, which became the main force in the struggle for the restoration of national independence.
At the tenth congress in 1990, the work of the Union was restarted under the name the Latvian Writers’ Union.

A kormányrendelettel létrehozott, bírálati és engedélyezési jogkörökkel felruházott Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1963-tól 1990-ig igazgatási szervként, hatóságként működött az autonóm és az alkalmazott művészet csaknem minden ágazatában.

Tevékenységének kiemelt területe a köztéri műalkotások létrejöttének engedélyezése és finanszírozása volt, de 1974-ig minden művészeti kiállítás anyagának jóváhagyása (később csak az országos tárlatoké), valamint a képző- és iparművészeti pályázatok elbírálása is feladatai közé tartozott.

A hivatal kiállításokat ellenőrző szerepét annyira komolyan vette, hogy például Altorjay Sándor 1971 tavaszán rendezett (zsűrizett) kiállításán élcelődő kritikákra maga az igazgató válaszolt írásban a Magyar Nemzet hasábjain, megígérve a bírálati tevékenység jövőbeli szigorítását is.

Az intézmény 1976-tól a formatervezés és az iparesztétika területére is kiterjesztette bírálati hatáskörét, valamint 1981-től  bonyolította az ún. „kétmilliós” vásárlásokat is (műtárgyak állami pénzből történő megvétele országos kiállításokról és műtermekből, múzeumok, szakértők és illetékes hivatalnokok javaslatai alapján).

A Lektorátus tevékenysége 1990-ben átalakult, Keszthelyi Ferencné vezetése alatt cenzúrázó hivatalból szakmai szolgáltató intézménnyé vált. 2007-ben miniszteri rendelet alapján önálló költségvetési szerv státusza megszűnt, jogköreit, feladatait egy újonnan létrejött intézmény, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus vette át.

Az önálló jogi és gazdasági státuszát elveszítő, ám szakmai autonómiáját megőrző intézmény vezetője pályázat alapján Kertész László lett. 2012-ben egy újabb miniszteri rendelet értelmében a Képzőművészeti Lektorátus beolvadt a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságba (MANK). Ekkor Kertész lemondott posztjáról, mivel úgy ítélte meg, hogy „a feltételrendszer a korábban megszokott színvonalú szakmai munkához nem lesz biztosítva.”

A szervezet korábbi tevékenységének dokumentációi a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába kerültek (köztéri szobrokkal kapcsolatos engedélyezések, pályázatok kiírásai és eredményei, alkotóművészeti középdíjak, ösztöndíjak zsűrizéseinek jegyzőkönyvei).

A Led Zeppelin brit rockegyüttest 1968-ban alapították Londonban, aktív időszaka 1980-ig tartott. Az 1970-es években rengeteg nagy sikerű koncertet adtak világszerte. Zenéjükben sokféle – hard rock, blues, folk stb – stíluselemet ötvöznek, sokan a formációt az első heavy metal együttesként tartják számon.