A Szabédi Emlékház gyűjteménye 1918 utáni erdélyi/romániai magyar írói hagyatékokat foglal magában. Az örökhagyók sorába szépírók, közírók, tudósok tartoznak, de az utóbbi időben a színjátszás tárgyköréhez kapcsolódó személyek hagyatékaira is kiterjedt a gyűjtés. A részben teljes, részben töredékes hagyatékok könyvtárból, valamint személyes dokumentumokból állnak.
A gyűjtemény törzsanyagát Szabédi László (1907–1957) költő, író, irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár kéziratos anyaga képezte. Szabédi 1947-től haláláig a Bolyai Egyetemen tanított. A Babeş és a Bolyai egyetemek összevonása miatt tanúsított magatartása következtében az állambiztonságiak sokat zaklatták, míg végül a beolvasztás ellen való tiltakozásként 1959-ben öngyilkos lett. 1989 előtt sem életműve, sem végső kiállása nem lehetett emlékezés tárgya. A rendszerváltás után, 1992-ben a kolozsvári családi ház egyik szobáját emlékszobává alakíttatta a költő húga, a hagyatékot gondozó Székely Rozália. A család 1996-ban, Székely Rozália elhunytával az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre (EMKE) hagyta a házat.
A következő két évtizedben, az EMKE gondnoksága alatt a gyűjtemény a következő kiemelkedő humánértelmiségiek anyagaival gyarapodott: Balogh Edgár (1906–1996, publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, egyetemi rektor), Méliusz József (1909–1995, író, költő, műfordító), Kacsó Sándor (1901–1984, író, szerkesztő, közíró, tanulmányíró), Nagy István (1904–1977, író), Engel (Köllő) Károly (1923–2002, irodalom- és művelődéstörténész, műfordító, bibliográfus), Muzsnay Magda (1929–2004, rádióriporter, szerkesztő), Gaál Gábor (1891–1954, író, irodalomtörténész, szociológus, szerkesztő, irodalomkritikus, közíró), Reményik Sándor (1890–1941, költő), E. Szabó Ilona (1924–1993, rajztanár, művészetkritikus), Török Enyingi Sándor (1911–1990, újságíró, költő, író), Nagy Ilona (1919–2007, népi/munkásíró), Domokos Géza (1928–2007, író, kiadóigazgató, politikus), Kiss Manyi (1911–1971, színész), Balogh Dezső (1930–1999, nyelvész, tankönyvíró, egyetemi tanár), Asztalos István (1909–1960 író, publicista), Lőrinczi László (1919–2011 költő, író, műfordító, szerkesztő), Senkálszky Endre (1914–2014, színész, rendező, pedagógus, színházigazgató), Jódy Károly (1899–?, színigazgató), Bodor Pál (1930–2017, író), Lévai Lajos (1894–1974, író), Nagy Kálmán (1939–1971, műfordító) anyagai, valamint a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének irattára. Valamennyi hagyaték az örökhagyó utódaitól került az EMKE tulajdonába, illetve ezáltal vált látogathatóvá a szélesebb közönség számára.
A gyűjtemény kutatási forrásokat biztosít értelmiségi életutak és életművek vizsgálatához, de intézménytörténet, mentalitástörténet és társadalomtörténet szempontjából is kiválóan hasznosítható. Példaként kiragadható a gyűjtemény névadó személyiségének hagyatéka, de Domokos Géza, a Kriterion Kiadó főigazgatójának (1969–1990) hagyatéka és a Kiadó kolozsvári szerkesztőségének irattára is. Domokos Géza személyesen, illetve az általa vezett nemzetiségi kiadó alkalmazottai a Ceaușescu korszak adta mozgásteret igyekeztek kiaknázni és a rendszer ellenébe tágítani, valamint országszerte kultúraszervező és kultúramegtartó tevékenységet folytattak.
A hagyatékok feldolgozása és kutathatóvá tétele, illetve a gyűjtemény gyarapítása mellett az EMKE–Szabédi Emlékház a következő rendszeres tevékenységeket folytatja: Szababédi László állandó kiállítás az Emlékházban, illetve az évente megszervezett Szabédi Napok rendezvénysorozat, amely tudományos konferenciát is magában foglal.
