A Szabédi család kolozsvári házának egyik szobáját 1992-ben emlékszobává alakíttatta a költő húga, a hagyatékot gondozó Székely Rozália. A család 1996-ban, Székely Rozália elhunytával az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre (EMKE) hagyta a házat. A következő évben az EMKE az erdélyi magyar írók irodalmi hagyatékának számbavételét kezdeményezte, és körlevelet küldött mintegy ötven szerző örökösének Dávid Gyula és Kötő József aláírásával. A cél az erdélyi magyar irodalmi dokumentumok Erdélyben való megőrzése és hozzáférhetővé tétele volt.
A felgyűlt anyagmennyiség miatt a tárolás és rendezés ellehetetlenült a 2000-es évek elejéig, és szükségessé vált az egykori háromszobás magánház felújítása, bővítése. Jelentős magyarországi pályázati támogatás és saját forrásoknak köszönhetően az emlékház egy emelettel bővült. A kétéves építkezés után, 2007 májusában Szabédi László centenáriumán, a tizenötödik Szabédi Napok keretében avatták fel az Emlékházat. Ekkorra a hagyatéki könyvtárak nagy része elhelyezést nyert a polcokon, az utca felőli szobát ismét emlékszobává alakították, a hagyatékozó végakaratához is hűen.
2008-ban Kötő József újabb felhívást tett közzé az erdélyi médiákban, minek eredményeként néhány színháztörténeti jelentőségű anyag is bekerült a gyűjteménybe.
