COURAGE

gyűjtemények hálózata

A gyűjtemény egyike Magyarország legfontosabb szamizdat gyűjteményeinek. A Múzeum Könyvtára és Levéltára az 1980-as években kezdte el szisztematikusan gyűjteni a szamizdat anyagokat. Az anyagokat zár alatt tartották, s a nagyközönség számára hozzáférhetetlenek voltak 1989-ig. A rendszerváltás után a Múzeum volt az első olyan intézmény, amely a magyarországi szamizdatról kiállítást rendezett.

Az 1985 őszi budapesti Kulturális Fórum és Ellen-Fórum dokumentumai jól tükrözik a kelet-nyugati kapcsolatok küszöbön álló változásait a politika és a diplomácia terén, ám még inkább a kulturális szabadság markánsan új felfogását, mely azt az emberi jogok elválaszthatatlan részének tekintette. A hivatalos Fórumra 35 ország 850 küldötte érkezett Budapestre, a várost hat hétre valósággal megszállta a szakértők és diplomaták hada. Ám a nagyobb részt protokolláris program helyett a valódi újdonság, ami a világsajtó és a szamizdat köreit, a nyugati közvéleményt és a keleti „másként gondolkodókat” egyformán lázba hozta – a buzgó belügyi elhárításról nem szólva –, inkább az a szabad eszmecsere volt, amit 100-150 író és értelmiségi, Keletről, Nyugatról egyaránt három napon át folytatott előbb Eörsi István költő, majd Jeles András filmrendező lakásán. A fennmaradt rész-gyűjtemények erről kínálnak számos izgalmas, magyar és nemzetközi érdekű forrást.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 1946-tól létező Zárolt Kiadványok Tára szinte mindent gyűjtött, ami nem ment át a cenzorok szűrőjén és nem kerülhetett a könyvtár nyilvános részébe. A tár létjogosultsága mellett a könyvtárosok azzal érveltek, a nemzeti könyvtárnak a tartalomra való tekintet nélkül mindenféle könyv megőrzése a feladat. Az 1956-os forradalom után az emigráns kiadványok megsokszorozták az állományt. A tár az 1980-as évekre az ellenzék tagjainak találkozó helye lett, ami a nyilvánosság elől elzárt gyűjtemény friss szamizdatokkal való gyarapodását is lehetővé tette.