COURAGE

gyűjtemények hálózata

A Károlyi József Alapítványt Károlyi György és felesége, Károlyi Angelica alapította 1994-ben. Az alapítás gondolatával 1992–1993 táján kezdtek foglalkozni, amikor eldöntötték: aktív szerepet kívánnak játszani Magyarország európai felzárkóztatásában. Az Alapítvány Károlyi György nagyapjának, gróf Károlyi Józsefnek a nevét vette fel, aki két ízben volt Fejér Vármegye és Székesfehérvár főispánja 1917 és 1921 között. A gróf életében elkötelezett híve volt a nyitottságnak, és a kultúrák találkozásának. Az Alapítványt a gróf egykori otthonában, a fehérvárcsurgói kastélyban hozták létre, melyet a Műemlékek Állami Gondnoksága és az Alapítvány közösen újított fel. 1993-ban a kastély lett az első magyar műemlék, mely bekerült az Európai Kulturális Találkozó Központok nemzetközi hálózatába. Az Alapítvány – mely 1998-tól közhasznú szervezetként működik – célja a magyar és más európai kultúrák egymásra találásának elősegítése. Ma a helyreállított fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban Magyar és Európai Kulturális Találkozó Központ, és az Accent cég által üzemeltett hotel működik.

A kormányrendelettel létrehozott, bírálati és engedélyezési jogkörökkel felruházott Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1963-tól 1990-ig igazgatási szervként, hatóságként működött az autonóm és az alkalmazott művészet csaknem minden ágazatában.

Tevékenységének kiemelt területe a köztéri műalkotások létrejöttének engedélyezése és finanszírozása volt, de 1974-ig minden művészeti kiállítás anyagának jóváhagyása (később csak az országos tárlatoké), valamint a képző- és iparművészeti pályázatok elbírálása is feladatai közé tartozott.

A hivatal kiállításokat ellenőrző szerepét annyira komolyan vette, hogy például Altorjay Sándor 1971 tavaszán rendezett (zsűrizett) kiállításán élcelődő kritikákra maga az igazgató válaszolt írásban a Magyar Nemzet hasábjain, megígérve a bírálati tevékenység jövőbeli szigorítását is.

Az intézmény 1976-tól a formatervezés és az iparesztétika területére is kiterjesztette bírálati hatáskörét, valamint 1981-től  bonyolította az ún. „kétmilliós” vásárlásokat is (műtárgyak állami pénzből történő megvétele országos kiállításokról és műtermekből, múzeumok, szakértők és illetékes hivatalnokok javaslatai alapján).

A Lektorátus tevékenysége 1990-ben átalakult, Keszthelyi Ferencné vezetése alatt cenzúrázó hivatalból szakmai szolgáltató intézménnyé vált. 2007-ben miniszteri rendelet alapján önálló költségvetési szerv státusza megszűnt, jogköreit, feladatait egy újonnan létrejött intézmény, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus vette át.

Az önálló jogi és gazdasági státuszát elveszítő, ám szakmai autonómiáját megőrző intézmény vezetője pályázat alapján Kertész László lett. 2012-ben egy újabb miniszteri rendelet értelmében a Képzőművészeti Lektorátus beolvadt a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságba (MANK). Ekkor Kertész lemondott posztjáról, mivel úgy ítélte meg, hogy „a feltételrendszer a korábban megszokott színvonalú szakmai munkához nem lesz biztosítva.”

A szervezet korábbi tevékenységének dokumentációi a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába kerültek (köztéri szobrokkal kapcsolatos engedélyezések, pályázatok kiírásai és eredményei, alkotóművészeti középdíjak, ösztöndíjak zsűrizéseinek jegyzőkönyvei).

Az 1952-ben szovjet mintára megalakított Képzőművészeti Alap 1968-ban egyesült az Irodalmi és Zenei Alappal és létrejött a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, mely a munkáltatója lett minden magyar alkotóművésznek (hogy ne minősüljenek közveszélyes munkakerülőnek). A Művészeti Alap feladata az alkotóművészek jogvédelme, anyagi juttatások, valamint a nyugdíjak folyósítása, kollektív műtermek és alkotóházak fenntartása. 1972-től 1983-ig vállalatokat is működtetett.

A Művészeti Alapot, mint társadalmi szervezetet 1983-ban államosították. Költségvetési intézménnyé változtatása következtében a vállalataiból származó nyereségadóját a központi költségvetésbe kellett befizetnie. 1988-ig a vállalatok által megtermelt nyereségből hozzájárult művészeti intézmények (Műcsarnok, Képző- és Iparművészeti Lektorátus) fenntartásához, valamint 1988-ig évente ismétlődő, begyűjtéses, ún. milliós műtárgyvásárlások fedezetének biztosításához.