COURAGE

gyűjtemények hálózata

A kormányrendelettel létrehozott, bírálati és engedélyezési jogkörökkel felruházott Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1963-tól 1990-ig igazgatási szervként, hatóságként működött az autonóm és az alkalmazott művészet csaknem minden ágazatában.

Tevékenységének kiemelt területe a köztéri műalkotások létrejöttének engedélyezése és finanszírozása volt, de 1974-ig minden művészeti kiállítás anyagának jóváhagyása (később csak az országos tárlatoké), valamint a képző- és iparművészeti pályázatok elbírálása is feladatai közé tartozott.

A hivatal kiállításokat ellenőrző szerepét annyira komolyan vette, hogy például Altorjay Sándor 1971 tavaszán rendezett (zsűrizett) kiállításán élcelődő kritikákra maga az igazgató válaszolt írásban a Magyar Nemzet hasábjain, megígérve a bírálati tevékenység jövőbeli szigorítását is.

Az intézmény 1976-tól a formatervezés és az iparesztétika területére is kiterjesztette bírálati hatáskörét, valamint 1981-től  bonyolította az ún. „kétmilliós” vásárlásokat is (műtárgyak állami pénzből történő megvétele országos kiállításokról és műtermekből, múzeumok, szakértők és illetékes hivatalnokok javaslatai alapján).

A Lektorátus tevékenysége 1990-ben átalakult, Keszthelyi Ferencné vezetése alatt cenzúrázó hivatalból szakmai szolgáltató intézménnyé vált. 2007-ben miniszteri rendelet alapján önálló költségvetési szerv státusza megszűnt, jogköreit, feladatait egy újonnan létrejött intézmény, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus vette át.

Az önálló jogi és gazdasági státuszát elveszítő, ám szakmai autonómiáját megőrző intézmény vezetője pályázat alapján Kertész László lett. 2012-ben egy újabb miniszteri rendelet értelmében a Képzőművészeti Lektorátus beolvadt a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságba (MANK). Ekkor Kertész lemondott posztjáról, mivel úgy ítélte meg, hogy „a feltételrendszer a korábban megszokott színvonalú szakmai munkához nem lesz biztosítva.”

A szervezet korábbi tevékenységének dokumentációi a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába kerültek (köztéri szobrokkal kapcsolatos engedélyezések, pályázatok kiírásai és eredményei, alkotóművészeti középdíjak, ösztöndíjak zsűrizéseinek jegyzőkönyvei).

The predecessor of the KGB of the Estonian SSR, then called the People’s Commissariat for Internal Affairs (NKVD) of the Estonian SSR, was founded in 1940 after the occupation and annexation of Estonia by the Soviet Union. In 1941–1953, it acted as the ESSR Security Service under the USSR People's Commissariat for State Security (NKGB) and the Ministry of State Security (MGB). In 1954, the State Security Committee of the Estonian SSR was established, and worked under the Council of Ministers of the Estonian SSR. The KGB was closed down in Estonia after 1991, but the process was slow, enabling an extensive part of its documentation to be moved out of Estonia. 

The Berlin Song Theatre group “Karls Enkel” existed with different line-ups from 1976 to 1986. Even though they received many awards, they remained critical of the existing conditions. The officials also couldn’t decide on a common attitude towards “Karls Enkel”. While in some parts their performances were seen as a provocation, the group was seen as an artistic symbol of hope in other places. Its most prominent members were Hans-Eckart Wenzel and Stefen Mensching who also performed as clown duo and were extremely successful with their program “Letztes aus der DaDaEr” in the mid-1980s. Both worked as solo-artist after 1990.
The Archive contains programmes, video-recordings, and pictures of performances of “Karls Enkel” as well as interviews with members of the group.