1. Kéziratgyűjtemény: Az Ethnológiai Archívum legnagyobb gyűjtménye, amelynek anyaga tükrözi a néprajztudományon belül lejátszódó változásokat, a megváltozott gyűjtési koncepciókat, tudományos felfogásokat. Gyűjtőköre a magyar, az európai és az Európán kívüli területek anyagára terjed ki. A gyűjtemény egy részét a 20. század második felében folytatott gyűjtések anyaga adja, de találunk dokumentumokat a 18. század végéről, a II. világháborút megelőző majd követő időszakról ahogyan jelenkori jellemzőkről is. A gyűjemény fő témakörei: gazdálkodás, lakberendezés, étkezés, öltözködés stb., de a népszokásokhoz, a néphithez, a népköltészethez kapcsolódó gyűjtések anyagai is kutathatóak, és mindazok a változások tetten érhető a gyűjtemény anyagán keresztül, amelyek a Rákosi-és a Kádár korszakban játszódtak le Magyarországon.
2. Dokumentációs gyűjtemény: Olyan írott és nyomtatott dokumentumokat találunk ebben a gyűjeményben, amelyek a Néprajzi Múzeum hivatali és tudományos tevékenysége során keletkeztek és nem sorolhatók a történeti-néprajzi jellegű források körébe. A források időhatárát tekintve a 19. század végétől napjainkig tartalmaz iratokat, újságcikkeket, hivatalos ügyintézési papírokat a Néprajzi Múzeum kiállításaihoz, előadásaihoz, rendezvényeihez kapcsolódóan. A Magyar Szociográfiai Intézet anyaga, annak 1949-es megszüntetése után, az 1948-as községi telepítési kérdőívek iranyaga is ebben a gyűjteményben található.
3. Inventáriumgyűjtemény: Időben legkésőbb létrehozott gyűjteménye a Néprajzi Múzeumnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1978-ban indította el VIII. tudományos főirányát, a Történelmi és kulturális emlékeink és hagyományaink komplex kutatása című programot. A kutatás célja a mezővárosi és falusi népesség anyagi kultúrájának vizsgálata volt az addig nem vizsgált hagyatéki összeírások, azaz inventáriumok összegyűjtése és elemzése révén. A gyűjtemény közel fele a Dunántúlról (arisztokrata családok nyugat-dunántúli uradalmai, Keszthely és vidéke, Veszprém, Tata) származik, másik része alföldi mezővárosokhoz köthető (Kecskemét, Kiskunhalas, Makó, Decs, Gyoma, Mezőberény. Debrecen inventáriumai).
4. Fényképgyűjtemény: Olyan néprajzi, etnológiai, antropológiai témújú képeket őríz, amelyek a magyar, a Kárpát-medence, Európa és Európán kívüli népek kultúráját dokumentálják a 19. század végétől napjainkig. A gyűjteményt Jankó János hozta létre 1894-ben, azzal a céllal, hogy az akkor még kezdeti szinten lévő fotográfiát már a néprajzi adatgyűjtés céljaira felhasználja. A néprajzkutatók, antropológusok amikor csak lehetőségük adódott rá fényképeket készítettek terepmunkájuk során, amelyek részletesebb és újabb szintű dokumentálást tettek lehetővé. Györffy István, Gönyey Sándor, Diószegi Vilmos, Molnár Balázs, Gunda Béla, Hofer Tamás stb. rendszeresen készítettek fényképeket. A fényképgyűjtemény anyagán keresztül képet kaphatunk a szocializmus előtti paraszti kultúráról és a szocializmus során lejátszódó változásokról is.
5. Diapozitív gyűjtemény: Önálló gyűjteményként 1961-ben jött létre, de már az 1950-es években elkezdték a múzeum különböző gyűjteményeiben található diák gyűjtését. A gyűjtemény nagy részét az 1910-es évek és a II. világháború között készített képek adják. Több etnológiai kutatás anyaga is bekerült a gyűjteménybe, mint például Bodrogi Tibor indonéziai gyűjtése. Az Európán kívüli területeken folytatott gyűjtések pl. Vargyas Gábor Pápua Új-Guineában zajlott terepmunkájának anyaga is itt található, de az 1970-es évek erdélyi gyűjtéseinek diái is. A diapozitív gyűjtemény anyaga is árulkodik arról, hogy a szocializmus évtizedei alatt milyen változások történtek a népi kultúrában, és a Magyarországon lejátszódó változások Európán kívüli perspektívában is kutathatók a gyűjtemény anyagán keresztül.
6. Rajz-festmény-és nyomatgyűjtemény: Mind tematikája, mind készítői, és a használt technika szempontjából is változatos gyújtemény, amelynek nagy részét néprajzkutatók, tudósok, festőművészek rajzai, grafikái és festményei alkotják. A festművészek közül például Feszty Árpád, Garay Ákos, Zichy István munkái is megtalálhatók a gyűjteményben. A néprajzkutatók közül Herman Ottó, Xántus János, Huszka Jenő, Jankó János és Györffy István munkáit emelhetjük ki. A gyűjtemény anyaga a paraszti kultúra jellemzőiről és változásairól is tájékoztat.
7. Térképgyűjtemény: Nyomtatott közigazgatási és kéziratos térképeket is tartalmaz a 19. és a 20. századtól napjainkig. A gyűjtemény értékes darabja Karacs 1813. évi Magyarország-térképe vagy az 1850. évi úrbérrendezést követő katasztertérkép- sorozat, amelyet 1856 és 1915 között készítettek. Sajnos a gyűjtemény nem tartalmazza az 1950-es évektől készülő Magyar Néprajzi Atlasz munkapéldányait, de jelentős dokumentációs értékkel bír a korábbi évtizedekhez kapcsolódóan.
8. Film-és videogyűjtemény: A Néprajzi Múzeum kutatói már az 1930-as évektől készítettek néprajzi filmeket. A filmgyűjtemény legkorábbi darabját Gönyey Ébner Sándor készítette az 1930-as években. A gyűjtemény legtöbb darabja az 1940-es és 1970-es évek között készült, így a néprajzi filmezés fontos korszakait is felölelik a gyűjtemény darabjai, ahogyan a kulturális változásokról is tájékoztatnak. A filmek témái változatosak, így a mesterségeken keresztül a népszokásokig, népi táncokig számos filmmel találkozhatunk. A gyűjteményt amatőr filmesek anyagai is gyarapították.
9. Népzenei gyűjtemény: A gyűjtemény a hangzóanyagok - népdalok, népzenei felvételek - mellett több szöveges folklór műfaj anyagát is tartalmazza, így népmesét, népmondát, hiedelmeket, népi imát valamint oral history felvételeket, és néprajzkutatókkal készült életpályainterjúkat is őríz, így a néprajz tudománytörténete iránt érdeklődők számára is fontos forrásokkal szolgál. A Népzenei gyűjteményben Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László gyűjtéseit is megtalálhatjuk. A gyűjtemény anyaga reflektál a gyűjtési technikákra, így fonográfhengerek, gramofonlemezek, mikrobarázdás hanglemezek, magnetofonszalagok, CD-k is találhatók a gyűjteményben a zene lejegyzések mellett.