Marelyin Kis József, illetve felesége, Bujdosó Emma (1950-1996) indítványozta a rendszerváltás folyamatának dokumentálását, így Marelyin Kiss József tekinthető a gyűjtemény alapítójának, illetve későbbi névadójának. A gyűjtemény létrehozása még Debrecenhez köthető– ekkor mindketten a KLTE Marxizmus-Lenininzmus Intézet oktatói voltak –, azonban a munka igazán 1987-es Budapestre költözésük után (1988-1991 között), és egy Lakitelki találkozót követő hónapokban kezdődött. A gyűjtemény politikai dokumentumai, és sajtóanyagai szorosan kötődnek a Jelenkutató Alapítvány történetéhez, amelynek létrejöttét Marelyin Kiss József a következőképpen írja le: „A Jelenkutató Alapítvány neve Márkus Istvántól származik. Konkrét funkcióját Kovalcsik József találta ki. Az Alapítvány „küldetését” előbb a rendszerváltás, majd a több évtizedes átalakulás, a „rendszerváltozás” minél szélesebb (értsd: országos), de alapvetően politikatörténeti jellegű dokumentálása” jelentette. Az alapítványt 1990-ben magánszemélyek és intézmények együttesen hozták létre, majd 2002-ben született meg a Jelenkutatások Alapítvány, amely két szervezet JELAL rövidítés alatt a rendszerváltás történetét kutatta, valamint azok dokumentumait gyűjtötte. A JELAL irányítója, kuratóriumának elnöke és a gyűjtemény névadója, Marelyin Kiss József volt, aki az alapítvány vezetőjeként jelentős szerepet játszott a dokumentumegyüttes létrehozásában, valamint elhelyezésében. Konkrét előzményként, s a gyűjtemény egyik alapjaként a 1990-es választások dokumentálására létrehozott országgyűlési almanachokat lehet megjelölni: „A Gyűjtemény konkrét előzmény a HVG Kiadó 1988. közepi megkeresése volt. […] A gyűjtőmunkára úgy 50-60 kollégát sikerült összetoborozni, sőt országos hálózattá szervezni. Minden megyében volt legalább egy rezidens; nagyobb megyéket kettő-három részre bontottuk. A toborzott munkatárs egy élő „eseményfigyelő”, többnyire történész, levéltáros, szociológus, geográfus, sokan egykori falukutatók, aki a területén felbukkanó személyekről, szervezetekről is ír; vidéki sajtóanyagot gyűjt, interjúzik, megfigyel, elemez; megyei (összefoglaló) körképeket ír. Az anyag gyűlt szépen, a koncepció alakult, vaskos, némileg egyenetlen kötet lesz, de meglesz. Időben. A választásokra már kézbe lehetett volna adni. Nem lett, mert az 1989. novemberben hivatalba lépett új vezetés (Lipovecz Iván főszerkesztő, Szauer Péter vezérigazgató) roppant cinikus stílusban felmondta a megállapodást. […] De az anyag ott gyűlt a Sas utcai, szerencsére nagy lakásban. Híre ment. Mindenki látni szerette volna. Bihari Mihály személyesen is eljött megnézni a „rendszerváltás gyűjteményt”. A HVG kiadásával almanach ugyan nem született meg, de a későbbiekben – 1992-ben – a rendszerváltásról szóló kötet elkészült, majd a koalíciós évekről szóló könyvvel is kiegészült, illetve a kilencvenes évektől folytonosan publikálják a köteteket. Az említett almanachok kutatási anyagai váltak a Rendszerváltozás Gyűjtemény egyik alapkövévé. Ehhez az anyaghoz kapcsolódva egyéb politikai szervezetek, egyesületek dokumentumait is hozzácsatolták (pl. SZDSZ /1988-2007/ közötti iratanyag/, valamint a Marelyin Kiss József által alapított Jelenkutató Alapítvány és Jelenkutató Intézet archivált (elsősorban 1990. utáni) anyagaival is kiegészült. 1988-ban a munkához csatlakoztak az MTA TTI akkor fiatal munkatársai (gyűjtők, rendezők, írók, szerkesztők, JELAL kurátorok, egészen napjainkig). Hubai László 1994-95-ben csatlakozott a vállalkozáshoz,író-szerkesztő. Jelenleg nem nyilvános.
Marelyin Kiss József a gyűjtött anyag hasznosításához a többször politikusoknál végzett lobbimunkát: elsőként, még 1989-ben Gombár Csaba közvetítésével eljutott a Dornbach Alajoshoz és Szabad Györgyhöz, ahkikkel együtt keresték a felgyűlt anyag hasznosításának lehetőségét. Végül Szabad György történészprofesszor ajánlotta, hogy készítsenek országgyűlési almanachokat, de már a megválasztott törvényhozó testületről. Így indult az Országgyűlési Almanach sorozat 1991. május 27.-én aláírt első szerződéssel. Ebben a történeti almanach munkában nagy feladatot vállalt Vida István, aki FKGP szakértő volt, szintén részt vett a dokumentumok gyűjtésében, elsősorban a koalíciós időszak politikusi életrajzi anyagaival (FKGP, NPP) gazdagította az anyagot.
A gyűjtemény elhelyezése korántsem volt problémamentes folyamat. Eredetileg 7 helyen tárolták a különféle gyűjteményrészeket. Az SZDSZ anyagokat is legalább 4 helyen (Frakcióiratok: Képviselői Irodaház, 2010. áprilisig; Lajosmizse, Marelyin Kiss József apósának háza, Tököl, OSA, végül Dob utca.) Marelyin már 2003 körül szerette volna megbízható helyre, lehetőleg közgyűjteménybe elhelyezni az iratokat. 2010 tavaszán Marelyin Kiss József az SZDSZ-vezetés hozzájárulását kérte a gyűjtemény biztonságos elhelyezésének biztosítására. Végül a Dob utca alatti egykori pártiroda lett az átmeneti tárolási hely. Átszállítottuk a dokumentumanyagot. Jelenkutatások Alapítvány egy esetleges ötven éves letétbe helyezésről tárgyalt az OSA-val is: „Tároló- és iratrendezőhelyet, rendező (levéltáros) munkatársakat és kutatási forrásokat kértünk a tartós letétért cserébe. Az iratállomány egy jelentős része bekerült az Arany János utcai központba, illetve a Kerepesi úti CEU Kollégium alagsorába.” Azonban a későbbiekben felbontották a szerződést, így a gyűjteményt egy kivételével – Pető Iván pártelnök-frakcióvezető 176 levéltári dobozba rendezett anyagát az OSA végül átvette, archiválta – elszállították az OSÁ-ból, az anyagok tárolása ezt követően is problémákba ütközött. A dokumentumok végül átkerültek a Dob utcai pártraktárba. A gyűjteményt 2011-ben a Magyar Államnak adományozták, azzal a célzattal, hogy a későbbiekben nyilvánosan is kutatható archívum legyen. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a megőrzője és tulajdonosa.
