a totalitárius rendszerek üldözöttjei alternatív oktatási forma
alternatív életmód és hétköznapi ellenállás
avantgárd, neoavantgárd
békemozgalom
cenzúra
demokratikus ellenzék
diákmozgalom
emberi jogokért küzdõ mozgalom
emigráció
etnikai mozgalom
film filozófiai/elméleti mozgalmak
független sajtó
hazafias mozgalom
ifjúságkultúra
irodalom és irodalomkritika
kisebbségi mozgalom kritikai tudomány
képzõmûvészet környezetvédelem
lelkiismereti okokból tiltakozók megfigyelés, ellenőrzés médiamûvészet népművészet
nőjogi mozgalmak
populáris kultúra pártellenzék
szamizdat és tamizdat
színház- és előadóművészet
tudományos kritika társadalmi mozgalom
underground kultúra
vallási mozgalmak
vizuális művészet zene
bútor
egyéb egyéb levéltári iratok egyéb mûalkotások eseménydokumentáció
festmények
film
fényképek
grafika
hangfelvételek
ipar- és népmûvészet
jogi és/vagy pénzügyi dokumentáció
kiadványok
képregény és karikatúra kéziratok
műtárgy
szobrok
technikai felszerelés
videófelvételek
zenei felvételek
öltözék
Erdélyi Zsuzsanna Bálint Sándorral az 1970-es évek közepén kezdeményezte a katolikus népi vallásosság tárgyi emlékeinek összegyűjtését. Tervüket Lékai László bíboros is támogatta, aki szintén fontosnak tartotta a vallási néprajz kutatását. A katolikus sajtón keresztül, az Új Ember 1980. január 6-án megjelent számában felhívást tettek közzé, amelyben az ország lakosságát tárgyak felajánlására kérték, egy egyházi felügyelet alatt álló, néprajzi múzeum számára. A felhívás nagy sikert aratott: több száz szentképet, imakönyvet, ponyvát, ájtatossági tárgyat, apácamunkát stb. küldtek az ország különböző részéről. Az adományozók a tárgyak mellé leveleket mellékeltek, tele történetekkel, imákkal. A tárgyak ilyen nagy mennyiségben történő fennmaradása alátámasztotta azt, hogy a szocialista időszakban is, a vallásos élet minden formájának tiltása ellenére, az emberek aktív hitéletet éltek és megőrízték szüleik, nagyszüleik örökségét.
Az 1938-ban létrejött Etnológiai Archívum, mint a magyar néprajztudomány központi archívuma egyszerre nyújt betekintést a hivatalos pártállami ideológiához képest alternatív szellemi hagyomány alakulásába, illetve a kommunista hatalomátvételt megelőző kulturális örökség megőrzésének gyakorlataiba. Az Archívum története jól mutatja, milyen nehéz sok esetben egyértelmű különbséget tenni kulturális ellenállás és együttműködés szerepei között a szocializmus időszakában, hiszen azokat a néprajzi gyűjtéseket (is) őrzi, amelyek az aktuális politikai és ideológiai célok szolgálatában álló kutatások során keletkeztek.
The Ethnographic Research in Dobrogea Ad-Hoc Collection at the ASTRA Museum (Colecţia Ad-Hoc Cercetarea Dobrogeană) reflects the activities carried out between 1964 and 1989 by collaborative teams of ethnographers, photographers, and architects to rescue and recover the cultural heritage of villages in the region of Dobrogea, which were affected by forced collectivisation and the building of the Danube–Black Sea Canal.