A film Krúdy Gyula 1931-ben írt dokumentumregényén alapszik. Krúdy ebben a hírhedt tiszaeszlári vérvád történetét dolgozza fel. A történeti tények szerint 1881 nyarán eltűnt egy fiatal lány, Solymosi Eszter, és a helyi zsidókat a lány rituális meggyilkolásával vádolták meg. Az író a vádlottak védőügyvédjének, Eötvös Károlynak húsz évvel később megjelent visszaemlékezése, valamint saját emlékei alapján írta meg könyvét, mivel maga is a környékről származott.

A film gerincét a tanúnak, Scharf Móricnak a csendőrbiztos általi, hamis tanúságtételre való betanítása képezi. Minimálisan módosított szekvenciák során keresztül tapasztalja meg a néző a betanítás folyamatát. A filmkészítő radikális gesztusa révén követhetjük a protagonista fejében lezajló mentális folyamatot egészen addig a pontig, ahol már képes látni a bűncselekményt. Erdély Recsky csndőrbiztos szerepét Rajk Lászlóra bízta (akinek apját kirakatper keretében ítélték el, majd végezték ki saját kommunista elvtársai).

Erdély filmjének másik kulcsmozzanata az a mód, ahogy a film anyagszerűségét láthatóvá teszi - mint a mentális képek esetében, melyeket utólag, vágóasztalról újra felvett, ezért szemcsésebbek, életlenebbek a többi jelenet képeinél. A végefőcím hasonló módon a korábbi provokatív képsorok visszavonásaként is értelmezhető: itt a szereplőket civilként látjuk, ami által mintegy érvényét veszti a korábban látható kitalált történet (és a rituális gyilkosság képsora). A filmet elkészülte után (1981) betiltották. A tiltás 1989-ig maradt érvényben.