Csalog Zsolt a Kemény Istvánnal folytatott szociológiai terepmunka során ismerkedett meg Tiszaroffon Mohácsi Bálintné Muka Eszterrel (1909–1984), akinek élettörténete és karaktere, beszédmodora azonnal megragadta a figyelmét. Csalog számára Eszter néni a fokozatosan eltűnőben lévő paraszti kultúra egyik utolsó képviselője volt. 1971-től 1974-ig összesen 90 órányi interjúanyagot rögzített az asszonnyal. Az interjúkból összeálló Parasztregényt 1973 után megpróbálta a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelentetni, de cenzurális okokból nem járt sikerrel, pedig a belőle készült rádiójátékot 1974-ben a Magyar Rádió már sugározta. Végül a regény 1978-ban jelenhetett meg (az első kiadást 1985-ben és 1999-ben két további követte). A Parasztregény hozta meg Csalog számára a sikert és az irodalmi elismerést, ekkor kötött életre szóló barátságot többek között Lengyel Péterrel és Tar Sándorral.

A regény főszereplője (narrátora) Eszter néni (Csalog személyiségi jogi okokból nem az eredeti nevet használta), aki egész életét – egy kis kitérőt leszámítva – Tiszatabon töltötte (az eredeti településnév Tiszaroff). A regény Eszter néni egyes szám első személyű elbeszélése, de az élettörténet több narratívát sűrít. Megjelenik benne az asszony családjának és a falunak a története és általánosabban a tradicionális paraszti világ is. A regény az I. világháborúval kezdődik, és az 1970-es évekig, a jelenig tart. Nem követ szorosan vett kronológiát és linearitást, a fejezetek inkább tematikusan szerveződnek (családi élet, szerelem és ellentmondásos kapcsolata férjével, gyermekvállalás, mobilitás, a falu társadalmi szerkezete stb.).