1990 május végén Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság frissen beiktatott elnökének egyik első külföldi útja Indianapolisba vezetett, a Butler Egyetem tiszteletbeli doktorrá fogadására.
A megtiszteltetést 'A névtelen magyar' című, rövid történelmi esszéje angol nyelvű felolvasásával köszönte meg, amely külhoni közönség előtt itt és ekkor hangzott el először és utoljára. (Az ünnepségen felolvasott köszönőbeszéd az esszé szövegénél némivel hosszabb, ám ennek csupán a magyar változata maradt fenn egy későbbi könyvbeli közlés nyomán, angol eredetije sajnos nem.)
A magyar és kelet-európai 20. század e keserűen optimista, rövid foglalata egy korszakváltás kivételes pillanatában született, mely Göncz Árpád számára is rég várt elégtételt hozott. Benne az író és ember úgyszólván minden vonzó erénye megcsillan: bátor nyíltsága, szerénysége, humora, együttérző készsége és mélyen megélt patriotizmusa, azzal az őszinte hittel, hogy egy szörnyű század minden bűnét, kudarcát és veszteségélményét csakis a szabadság és demokrácia segíthet  túlélni, és meghaladni.