Jámbor László (1874-1963) jezsuita szerzetes volt az önálló Magyar Jezsuita Rendtartomány első évtizedeinek legmarkánsabb lelkipásztora. 1950-ben Kisvárdára hurcolták a kommunista hatóságok, szabadulása után rokonainál, majd a pannonhalmi szociális otthonban lakott. "Emlékeim" című önéletrajza fontos forrása a XX. századi egyháztörténetnek. Az I. kötet születésétől a rendbe való belépéséig 1874-től 1926-ig terjed, a rendbe való belépéig (1890) összefoglalóan ír, majd évek szerint halad 1908-ig a tanulmányait összefoglalva, ezt követően naplószerű feljegyzésekbe vált át. A II. között életének 1926 és 1943, a III. pedig 1944 és 1954 közötti időszakát beszéli el. A kézirat végén egy 1955-ös levél van még beillesztve. Az anyag a Jezsuita Levéltár VI. fondjának 26. őrzési egységében, azon belül az 1. dobozban található.