Az 1984 májusában a Budapesten bejegyzett Soros Alapítvány Soros György legelső közhasznú magánintézménye volt az egykori kommunista táborban, évekkel megelőzve a hasonló pekingi, moszkvai és varsói irodák megnyitását az 1980-as évek végén, vagy a közép-kelet-európai régióban a rendszerváltás után gründolt kiterjedt alapítványi hálózatát. Ami azt illeti, a Gorbacsov előtti évtizedekben Magyarországon is ez volt az egyetlen engedélyezett alapítvány, igaz, nagyobb részt formálisan utóbb csak a Magyar Tudományos Akadémia és a New York-i Open Society Foundation közös intézményeként sikerült legalizálni 9 hónapos háttér-egyeztetések után. Ám e hatalmi presztízs-érdek diktálta „kényszerházasság” nem gátolta az Alapítvány jobbára független kuratóriumát és kicsiny, de lelkes operatív stábját, hogy e kezdetben főként kulturális és tudományos érdekű, rendhagyó mecenatúrát alig pár év alatt átütő sikerre vigyék a késő-kádári rendszer megannyi tabuját és monopóliumát egyre újabb programokkal, pályázatokkal megtörve, hazai és nyugati ösztöndíjak ezreit kínálva írók, művészek, kutatók és diákok számára. A rendszerváltás után a budapesti iroda, az MTA-tól különválva Magyar Soros Alapítvány néven már önállóan működött további 17 éven át a New York-i Soros Foundation bőkezű adományaiból, egy sor újabb szakmai és politikai kihívásra próbálván felelni.