Az Emlékházat 2013-ban nyitotta meg a Nagy Gáspár Alapítvány, Bérbaltaváron, egy kis Vas megyei faluban, Nagy Gáspár szülőházában és gyermekkori lakhelyén, egy kétszobás, földszintes parasztházban. 2007-ben bekövetkezett halálát követően a költő családja és barátai megalapították a Nagy Gáspár Alapítványt, amely egyebek között kezdeményezte a ház felújítását. A megemlékezések sorozatában a legfontosabb esemény az Emlékház és benne az állandó kiállítás megnyitása volt.
Az Emlékház elsődleges célközönsége a helyi ifjúság. Az Alapítvány minden évben irodalmi tábort rendez az Emlékházban, és örömmel látják a kihelyezett irodalomórákat, tanulmányi kirándulásokat. A cél, hogy Nagy Gáspár munkássága felkeltse az ide látogató diákok érdeklődését, költeményeit hazatérve is olvassák, azonosuljanak azokkal az erkölcsi értékekkel, amelyeket művészete közvetít, és példája a vallás által áthatott életre ösztönözze őket. Az Emlékház ugyanakkor a környék identitását is erősíteni kívánja, továbbá Nagy Gáspár minél nagyobb mértékű integrálására törekszik a nemzeti kánonba.
A gyűjteménynek otthont adó ház maga is különleges jelentőséggel rendelkezik az államszocializmus alatti politikai ellenállás szempontjából: a költő szívesen idézte fel, hogy 1956-ban jó néhány Ausztria felé menekülő fiatal forradalmár, „pesti srác” szállt meg náluk. A tizenévesektől a budapesti harcokról hallott történetek maradandó benyomást tettek az akkor még kisgyerek Nagy Gáspárra. A forradalom „igazi” története, melyet a rezsim drasztikusan eltorzított, azontúl mindig is élénken foglalkoztatta. Amikor Csehszlovákia 1968-as lerohanása után versírásba fogott, költeményeiben nemegyszer mindkét forradalmat megidézte. A két eseményt átfedésben láttatta, és hitt a „közép-európai” népek sorsközösségében.
Nagy Gáspárt „ellenzéki tevékenység”, antimarxista nézetek terjesztése, ellenzéki csoportosulások szervezése gyanújával 1970-től a rendszerváltásig megfigyelte a politikai rendőrség. 1975-ben a
Mozgó Világ folyóirat Nagynak a
Csak néztem Olga Korbutot című versével nyitott. Az eredeti,
Szaltószabadság címet a cenzúra követelésére meg kellett változtatni, a versből mégis világos: a szabadság hiányának állapotáról, a látszatszabadságról szól. 1981-ben, amikor a
Mozgó Világot a hatóságok átmenetileg megszüntették, Nagy Gáspárt titkos szavazással az Írószövetség köztestületének titkárává választották. Az 1980-as évek elején az írószövetségi közgyűléseken folytatott vitákon a rendszerellenes hangok egyre erősödtek. 1982-ben Nagy Gáspár
Három megjegyzés: egy válasz című versét az Illyést 80. születésnapján köszöntő
Tiszatáj-számból a cenzúra töröltette. 1984-ben az
Új Forrás folyóirat közölte
Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét, amely meglehetősen világos felhívás volt Nagy Imre újratemetésére. A politikai botrány hatására a következő évben Nagynak le kellett mondania írószövetségi tisztségéről. 1986-ban a
Tiszatáj szerkesztőségét leváltották, mert a folyóirat közzétette
A Fiú naplójából című, az 1956-os forradalom emlékezetének megcsalása ellen tiltakozó költeményét. Az utóbbi két költemény szamizdatban terjedt, és ezeket olvasta fel a költő nyilvánosan, amikor 1988. június 16-án az ellenzék megemlékezést szervezett Nagy Imre sírjához. Az Emlékházban egyebek mellett e versek kézirata és néhány, a vonatkozó folyóiratszámok közül is ki van állítva.
Amint arról Szabó Márta és Pécsi Györgyi beszámolt, az Emlékház életre hívásában az is szerepet játszott, hogy megőrizzék Nagy Gáspár szülőházát, amelyhez a költő érzelmileg erősen kötődött. A célkitűzések közé tartozott, hogy bemutassák, milyen volt egy autentikus paraszti enteriőr a 20. század közepén. A 2000-es évek elejétől az állam támogatta irodalmi emlékházak létesítését, az alapítók ezért vágtak bele a vállalkozásba. 2008-tól azonban a kormányzat megszüntette a programot, így magánerőből kellett folytatni a munkát. Végül részben a család által félretett pénzből, illetve az Európai Bizottság LEADER-pályázatán nyert összegből hozták létre az Emlékházat.