Modor Ádám hagyatéka a demokratikus ellenzék, illetve az 1980-as évek szamizdat folyóirat, illetve könyvkiadásának személyes, valamint hivatalos dokumentumait tartalmazza. A gyűjtemény anyaga több évtizedes történésekről tanúskodik, nem pusztán Modor Ádám életútjáról, szakmai tevékenységéről, hanem a Katalizátor Iroda történetéről, alakulásától egészen a kiadó 1995-ös megszűnéséig és a rendszerváltozás utáni időszakról, amely években az Iroda a szamizdatterjesztés egyik jelentős underground fórumából alakult át hivatalos kiadóvá. A kulturális ellenálláshoz kötődő anyagok elsősorban a nyolcvanas évekhez kapcsolódnak, ugyanakkor a személyes levelezés, jegyzetek, történetek a Kádár-korszak korábbi időszakát is felölelik, illetve a Katalizátor Iroda, valamint Modor Ádám kutatásainak dokumentumai, interjúk, cikkek a rendszerváltozás utáni évtizedeket mutatják be. Így a hagyaték-gyűjtemény több évtizedes időintervallum során jött létre és a korszak személyes narratívájáról és egyes csoportok történeteiről is informál. A gyűjtemény egyik része az 1980-as évek közepétől datálható, ezek elsősorban a tiltott kategóriába sorolandó szamizdatkiadáshoz kapcsolódó anyagok, kéziratok, tervezetek, illetve a lengyel Szolidaritás mozgalom néhány röplapja és kisnyomtatványa. Többnyire olyan gépiratos kéziratok találhatóak a hagyaték ezen részében, amelyeket a Katalizátor Iroda kiadott vagy tervezett kiadni. Például Ábel Béla álnéven írott (Tóth Sándor) Quo Vadis Romania román nyelvű kézirata és fordítása, az 1987-es datálású Jelentés Erdélyből egy példánya, Szathmári Sándor eszperantó írásai, kéziratai, Tábori László, A TAO virágainak kézirata. A hagyatékban található szintén a nyolcvanas évekre datálható szamizdatgyűjtemény (AB Hírmondó, Demokrata, elsősorban folyóiratszámok) és könyvgyűjtemény, valamint életrajzok és fotók. A gyűjtemény 80-as években keletkezett részéhez sorolhatóak Modor Ádám szépirodalmi és történeti-politikai jellegű írásai, például A mi utcánk, Küzdelem a szarral, Helyzetünk 1985-ben és a bizonytalan datálású Ő – Önéletrajzi regény című alkotás is. Tárgyi hagyatékként megtalálható az az írógép is, amelyen több szamizdatkiadványt nyomtattak ki.
A hagyaték a később, a rendszerváltás után is dokumentumokkal bővült. A rendszerváltást követő időszakból is számos dokumentumot gyűjtött Modor Ádám. például több, a Történeti Hivatalból származó, fénymásolt irat található, elsősorban az 1980-as évek történetére, s azon belül saját, és a szamizdat időszakra vonatkozik, amelyet a tudományosan feldolgozás szándékával gyűjtött. Ezen kívül a hagyaték szintúgy fontos része a Gulyás Jánossal készült filmek anyagai, felvételei, illetve interjúk sokasága. Ezekben a dokumentumokban nagy hangsúllyal szerepelnek a szamizdatmozgalmak „közkatonái”-ról szóló hanganyagok, illetve mozgóképek. A már az ezredvégén gyűjtött szövegek, pl. a Kövér László-interjú, Bartos-emlékkönyv, Márton Áron cikkek is a történeti feldolgozás igényét mutatják. Modor a Katalizátor Iroda anyagainak egyes elemeit – a kiadványokon kívül – a rendszerváltás és a Katalizátor Iroda megszűnése után is gyűjtötte, például az 1992-es Merlin Színházi tanácskozás jegyzőkönyvét és egy ismeretlen ceruzaírásos kéziratot is megőrzött. Ezen kívül számos újságcikkel is gazdagította a gyűjteményt.
A gyűjteményt Modor Ádám hozta létre a nyolcvanas évek kezdetétől haláláig (2009), a gyűjtemény létrehozásában feltehetően egyrészt a korszak dokumentálásának és későbbi történeti feldolgozásának igénye is megjelölhető, például a 2000-es években Modort foglalkoztatta egy honlap gondolata, amelyet XX-akták címen kívánta szintén a nyolcvanas évek történetét bemutatni történeti forrásokon keresztül, amely terv azonban nem valósult meg. A hagyaték egy része megsemmisült, egyrészt az 1988-as házkutatás során koboztak el kiadványokat – feltehetően egy Szász Béla kéziratot, másrészt pedig Modor Ádám maga is ajándékozott el az írások közül 2008-ban. A gyűjtemény több helyszínen található meg, egyrészt a Pinty utcában, másrészt pedig a család többi tagjánál. A gyűjtemény egyelőre ismeretlen a nyilvánosság előtt, azonban Balassa János és Bálint Ádám egy kiállításhoz használt fel dokumentumokat a 301-es parcelláról szóló kiállításhoz.
