Hely

Szentendre , Magyarország
Térképen

Források nyelve

Magyar

Gyűjtemény neve

Deim Pál Archívum

Gyűjtemény története

Deim Pál (1932–2016) festő, szobrász és grafikus, az 1960-as években indult magyar neoavantgárd fontos alakja. Művészeti praxisa a Szentendrei Iskola és az Európai Iskola azon konstruktív-szürrealista hagyományaira épül, amelyet Barcsay Jenő, Korniss Dezső és Vajda Lajos neve fémjelez. Archívuma részletesen dokumentálja a neoavantgárd festészet kialakulásának időszakát, a Zuglói körhöz kapcsolódó művészek tevékenységét, a szentendrei művészeti intézmények és mozgalmak történetét, illetve gazdagon illusztrálja a Kádár-kor és a rendszerváltás utáni időszak művészettörténetét.

Deim Pál gyűjteménye pályájának alakulásával párhuzamosan jött létre. Karrierjének korai szakaszát elsősorban a Képzőművészeti Főiskolán készült vázlatok, grafikák és fotók, illetve kutatásaihoz kapcsolódó rajzok, tárgyak és fényképek dokumentálják. A művész pályája a hatvanas évek elején indult, amikor a magyar kulturális életet a Kádár-rendszer kultúrpolitikája dominálta, és az Aczél György nevéhez fűződő „3T” rendszere határozta meg, amely „tiltott”, „tűrt” és „támogatott” kategóriákba sorolta a művészeti szcéna szereplőit. 1958-1963 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, majd 1963-1968 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. A főiskola grafika szakán tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői voltak, de Deim Pál formatív tapasztalatait a progresszív szemléletű diáktársakkal kialakult kapcsolata határozta meg – többek között Altorjai Sándorral, Bak Imrével, Baranyai Andrással, Galambos Tamással, Grúber Bélával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal volt közeli viszonyban.

Az archívum egyik művészettörténeti szempontból kiemelten jelentős része a „Zuglói kör” (1958-1968) tevékenységével kapcsolatos anyag. A csoport neve a Képzőművészeti Főiskola szocreál esztétikai elveit megkérdőjelező diákok önképző körét jelöli, és tagjai – többek között Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István – a hatvanas évek végére a magyar neoavantgárd festészeti törekvések meghatározó képviselőivé váltak. A kísérletező fiatal művészek tevékenységének jelentősége egyrészt abban állt, hogy felvették a kapcsolatot az elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral, illetve a részben Lukács György által félreállított filozófussal, Hamvas Bélával. Másrészt, a főiskolai oktatásból hiányzó nemzetközi avantgárd művészet, elsősorban a francia lírai absztrakció, az Art Informel megismerését elősegítő anyagokat gyűjtöttek, fordítottak le, beszéltek meg és terjesztettek egymás között szamizdatként.

A Zuglói kör aktivitása fontos lépés volt a „sötét ötvenes évek” után kibontakozó kulturális ellenállás történetében, amit az archív anyag elsősorban a korabeli kiállításokhoz kapcsolódó kiadványokkal és fotókkal dokumentál. A művészet autonómiáját propagáló csoport tevékenységét eleinte nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, és kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Főiskola KISZ klubja, 1963, ÚT-Új Törekvések ’66, MALÉV KISZ klubja, 1966), illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket (Stúdió ’67, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1967). Ugyanakkor az aczéli kultúrpolitika képlékenységét mutatja, hogy esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon (Stúdió ’66, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1966; Deim Pál, Kósza-Sipos László és Nádler István kiállítása, Szentendrei Művelődési Ház, 1966). A Kádár-rendszer konszolidációjának jeleként a Zuglói körből kinőtt festőgenerációt a hetvenes évektől már nem „tiltottként” bélyegezte meg az intézményrendszer. Budapest reprezentatív kiállítótere, a Műcsarnok például egyéni kiállításokkal kanonizálta munkásságukat (Deim Pál, 1974, Bak Imre, 1977, Molnár Sándor, 1982, Nádler István, 1985).

Deim Pál 1969-ben fiatal, családos művészként pályázat révén hozzájutott a szentendrei „új művésztelep” egyik műteremlakásához, amely helyet biztosított egyre bővülő gyűjteménye számára egészen haláláig. A Művészeti Alap és a városi önkormányzat együttműködésében épült, tizenkét műteremlakásból álló művésztelep egyrészt ígéretes fiatal művészek szociális alapú támogatására szolgált, másrészt – több hasonló projekt mellett az ország különböző pontjain – a vidéki kulturális élet aktivizálását szolgálta a kádári kultúrpolitika részeként. Deim Pál a műteremlakást munkahelyként és raktárként használta, ahol saját munkái mellett barátai és kollégái műveit őrizte, amelyek cserék, ajándékozások vagy vásárlások útján kerültek a tulajdonába. A műterem egyfajta „wunderkammerként” is funkcionált, ahol régészeti, etnográfiai, vallási, történlemi és személyes emlékek halmozódtak fel közel öt évtized során.

A gyűjtemény a művész pályájának minden fontos szakaszából tartalmaz műveket és dokumokat. A tételeken keresztül pontosan követhető, hogy pályája korai szakaszát követően Deim Pál művészetére egyre inkább a térszervezés és plaszticitás felé való elmozdulás vált jellemzővé, a klasszikus avantgárd konstruktív-szürrealista örökségére, illetve az Európai Iskolához és a Szentendréhez köthető festészeti hagyományokra építve, amit elsősorban Barcsay Jenő, Korniss Dezső és Vajda Lajos képviselt. Az archívum például számos olyan tárgyat és vázlatot őriz, amelyek a munkásságát meghatározó vajdai és kornissi motívumgyűjtés módszerére alapuló tevékenyégét rögzítik.

A korabeli vizuális kultúra, kiállítási enteriőrök, a művészeti intézményrendszer működése és Deim Pál kapcsolatrendszere az archívumban őrzött fotók, plakátok, kiadványok és levelezések segítségével rekonstruálható. Kiállítástörténeti szempontból első jelentős egyéni bemutatója, amely már felveti az életmű egészét meghatározó filozófiai és festészeti problémákat, az újonnan kibővített Ferenczy Múzeumban volt (1969). Egyéni tárlatai egyrészt az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban (Debrecen, Dunaújváros, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) kerültek megrendezésre, másrészt Budapesten, ahol a legjelentősebb kiállításokra a Műcsarnokban (1974), a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában (Az én holográfom, 1979), és az Újpest Galériában (1986) került sor.

A művész gondosan megőrizte a kulturális és közéleti tevékenységével kapcsolatos hivatalos és személyes dokumentumokat, illetve olyan műveket és kiadványokat, amelyek az ismeretségi körébe tartozó művészek tevékenységéhez kapcsolódnak. Szentendrén több művészeti intézmény alapítótagja volt: a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Art’éria Galéria (1986) – az 1949 utáni Magyarország egyik első magán műkereskedelmi egysége – és a MűvészetMalom (1999) létrejöttében is kulcsszerepet töltött be. A Műemlékvédelmi Bizottság és a Városvédő Egylet tagjaként elszánt alakítója volt a helyi közügyeknek. A szentendrei kötődésű Vajda Lajos Stúdió (VLS, 1972-) alternatív életstílust és művészeti gyakorlatokat képviselő művészeit aktívan támogatta. A művészeti és kulturális élet szereplőihez fűződő kapcsolatát rögzítő hivatalos és személyes dokumentumok nem csak pályája keresztmetszetét adják, de betekintést engednek kora művészettörténetébe.
A műgyűjtemény állagmegóvása a Ferenczy Múzeumi Centrummal (FMC) együttműködésben zajlik. A magyarországi közgyűjtemények közül az FMC rendelkezik Deim Pál műveinek legnagyobb és legjelentősebb kollekciójával, és 2016 óta a hagyaték egy részének tárolásáról is az intézmény gondoskodik. Az archív anyag feldolgozása és digitalizálása folyamatban van, illetve a szakmai és történeti szempontból érdekes dokumentumok hozzáférhetősége érdekében egy online felület is készül.

Gyűjtemény leírása

A gyűjtemény Deim Pál több mint 200 festményét és szobrát őrzi az 1950-es évek eleje és 2016 közötti időszakból, illetve közel 200 grafikájának (szitanyomat, rézkarc, litográfia, alugrafika) legalább egy példányát és egyedi példányait, valamint számos rajzot, vázlatot. Egyéni és csoportos kiállításainak katalógusai és meghívói mind analóg, mind digitális formátumban hozzáférhetők, illetve az archívumban megtalálható minden vonatkozó könyv, folyóirat, újságcikk, levelezés és egyéb kiadvány.

A gyűjtemény több mint 200 egyéb művet tartalmaz az ortodox ikonoktól kezdve Deim Pál mesterei és barátai alkotásain át (pl. Bánáti-Sverák József, Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, valamint Altorjai Sándor, Bak Imre, Bukta Imre, Gruber Béla, Nádler István, Németh Miklós, Országh Lili) a szentendrén élő művészek munkáiig. Érdekes tételek a műalkotás és levél műfajait keresztező munkák, például Altorjai Sándor monotípia alapú, rajzzal kiegészített levelei, vagy a mail art műfajába sorolható művek.

A több ezer tételt számláló és mintegy hatvan évet átfogó fotógyűjtemény tartalmazza Deim Pál kutatásainak, kiállításainak, köztéri műveinek dokumentációját, műveinek reprodukcióit, illetve szakmai és baráti eseményeket, ismeretségi körét ábrázoló fotókat, például ritka felvételeket a Képzőművészeti Főiskola mindennapjairól és kirándulásairól Moszkvába és Szentpétervárra 1960 körül.

A 150 darabos plakátgyűjtemény Deim Pál kiállítási plakátjain és az általa tervezett plakátokon kívül a Budapesti műhely, szentendrei intézmények (Art’éria Galéria, Szentendrei Grafikai Műhely, MűvészetMalom, Vajda Lajos Stúdió) és a korszak művészeti-kulturális eseményeinek plakátjait tartalmazza.
Jelentős mennyiségű anyagot képeznek azoknak a művészeti intézményeknek alapító iratai, dokumentumai és levelezései, amelyek létrehozásában Deim Pál szerepet játszott, mint az Art’éria Galéria, a Szentendrei Grafikai Műhely, a MűvészetMalom, a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a bizottságokban és egyesületekben (Műemlékvédelmi Bizottság, Városvédő Egylet) folytatott tevékenységének dokumentumai

Gyűjtemény tartalma

festmények: 100-499
fényképek: 1000-
kiadványok: 1000-
kéziratok (személyes dokumentumok, naplók, feljegyzések, levelek, vázlatok, stb.): 100-499

Gyűjtemény gondozója

Deim, Réka

Tulajdonos

További fontos személy

Ferenczy Múzeumi Centrum

Gyűjtőterület

nemzeti

Téma

Alapító

Deim, Pál

Alapítás ideje

1958

Alapítás helye

Szentendre, Hungary
Térképen

Kapcsolódó alkotó

Deim, Pál

Gyűjtő

Deim, Pál

Fontos esemény

Ajánlott tétel

Hozzáférés típusa

csak előzetes egyeztetéssel látogatható

Publikáció

S. Nagy, Katalin. Deim Pál. Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1977.

Kolozsváry, Marianna. Deim Pál. Budapest: Ernst Múzeum; A&A, 1992.

Kolozsváry, Marianna. Deim Pál festőművész kiállítása. Szentendre: MűvészetMalom, 2002.

Uhl, Gabriella. Deim Pál. Budapest: Ernst Múzeum, 2006.

Deim, Réka. Archívum. Deim Pál 80. Szentendre: MűvészetMalom, 2012.
Wehner, Tibor (ed.). A nagy művészet csendben növekszik. Deim Pál válogatott művészeti írásai. Budapest: Napkút, 2016.

A bejegyzés szerzői

Deim, Réka

Hivatkozások

Könyvek

Frank János. Szóra bírt műtermek. Magvető Kiadó, Budapest, 1975.

Csapó György. Művészek, műhelyek. Harmincnégy beszélgetés képzőművészetről. Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1978.

Sík Csaba. A Parthenon lovain innen és túl. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1979.

Aradi Nóra (szerk.). 35 év 35 művész. Corvina Kiadó, Budapest, 1980.

Beke László, Nagy Ildikó, Dévényi István, Horváth György (szerk.). Hatvanas évek: Új törekvések a magyar képzőművészetben. Budapest: Képzőművészeti Kiadó-Magyar Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum, 1991.

Andrási Gábor. Zuglói kör (kiállítási katalógus). No. 5. Galéria, 1993.

Knoll, Hans (összeáll.), Jolsvai Júlia (szerk.) A második nyilvánosság. XX. századi magyar művészet. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 1999.

Németh Lajos. Gesztus vagy alkotás: válogatott írások a kortárs magyar képzőművészetről. (Hornyik Sándor és Tímár Árpád szerk.). Budapest: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 2001.

Csanádi-Bognár Szilvia (szerk.). Tiltás és tűrés: A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 1966-os és 1967-es kiállítása. Budapest: Ernst Múzeum, 2006.

Borus Judit (szerk.). Keretek között: A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-1968). Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 2017.

Sasvári Edit, Hornyik Sándor, Turai Hedvig (szerk.) A kettős beszéden innen és túl. Művészet Magyarországon 1956-1980. Thames & Hudson, 2018.

Tanulmányok, cikkek

Haulisch Lenke. „Bevezető.” Deim Pál festőművész kiállítása (kiállítási katalógus). Mednyánszky terem, Budapest, 1965.

Nagy Ildikó. „Deim Pál kiállítása a Mednyánszky-teremben.” Művészet, 1965/8.

Németh Lajos. „Deim Pál.” Kritika, 1968/6.

Petényi Katalin. „Bevezető.” Deim Pál festőművész kiállítása (kiállítási katalógus).

Ferenczy Múzeum, Szentendre, 1969.

Frank János. „Deim Pálnál.” Élet és Irodalom, 1969. január 4.

Németh Lajos. „Forty Years of Painting at Szentendre.” The New Hungarian Quarterly, vol. 33., 1969. Passuth Krisztina. „Új törekvések a szentendrei muűvészetben.” Új Symposion, 1969.

Romváry Ferenc. „Bevezető.” Deim Pál kiállítása (kiállítási katalógus). Modern Magyar Képtár, Pécs, 1972.

Haulisch Lenke. „Deim Pál kiállítása a pécsi Képtárban.” Művészet, 1972/8.

Petényi Katalin. „Deim Pál festészete.” Jelenkor, 1972/12.

Tóth Antal. „Deim Pál.” Művészet, 1972/ 12.

Németh Lajos. „Rise and Fall of the Szentendre School.” The New Hungarian Quarterly, vol. 46., 1972.

Németh Lajos. „Bevezető.” Deim Pál festőművész kiállítása (kiállítási katalógus). Egyetem Galéria, Debrecen, 1973.

Juhász Ferenc. „Bevezető.” Deim Pál festőművész kiállítása (kiállítási katalógus). Műcsarnok, Budapest, 1974.

Bojár Iván. „Egy kiállítás képei. Tanulmány az emberi értelemről.” Magyar Hírlap, 1974. március 22. Vadas József. „Harmónikus ellentétek.” Élet és Irodalom, 1974. március 23.

Horváth Béla. „Deim Pál festőművész kiállítása.” Művészet, 1974/3.

Rózsa Gyula. „Kutatás eredménnyel.” Népszabadság, 1974. április 3.

Horváth György. „Deim Pál kiállítása a Műcsarnokban.” Magyar Nemzet, 1974. április 7.

Aradi Nóra. „Deim Pál kiállítása.” Kritika, 1974/5.

Aradi Nóra. „Deim Pál kiállítása.” Látóhatár, 1974/9.

Frank János. „Bemutatjuk Deim Pál grafikáit.” Élet és Irodalom, 1974. október 12.

Németh Lajos. „Elmélkedés a térről. Gondolatok Deim Pál művészetéről.” Művészet, 1975/1.

Menyhárt László. „A csend művésze.” Pest Megyei Hírlap, 1975. április 27.

Egyed László. „Deim Pál. A Jövő Mérnöke.” 1976. november 3.

Éri Gyöngyi. „Bevezető. Deim Pál festőművész kiállítása.” Az én holográfom (kiállítási katalógus). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1979.

Illyés Mária. „Mesterséges Paradicsom” (gépirat). 1979.

P. Szűcs Julianna. „Útközben. Deim Pál műhely-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.” Népszabadság, 1979. július 4.

Vadas József. „Laterna profana.” Élet és Irodalom, 1979. július 21.

László Erika. „My Holograph.” Daily News, 1979. július 22.

Wagner István. „A Galéria műhelyében Deim Pál holográfiája.” Magyar Hírlap, 1979. július 27.

Nagy Ildikó. „A csend és a hallgatás között.” Művészet, 1980/1.

Lóska Lajos. „A tárgyak csendje. Beszélgetés Deim Pállal.” Művészet, 1981/9.

Németh Lajos. „Kristályszerkezetek. Deim Pál grafikáiról.” Kortárs, 1986/6.

Kolozsváry Marianna. „A csendtől az ’erotikáig.’ Deim Pál legújabb képeiről.” Művészet, 1988/7.

Lóska Lajos. „A bábu ezer arca. Beszélgetés Deim Pállal.” Új Tükör, 1988. május 22.

Andrási Gábor. „A Zuglói Kör – 1958–1968.” Ars Hungarica, 1991/1.

Hegyi Lóránd. „Struktúraelvű és geometrikus művészet Magyarországon 1968–1980 között.” Ars Hungarica, 1991/1.

Kolozsváry Marianna. „...hová jut az ember... Deim Pál kiállítása az Ernst Múzeumban.”

Új Művészet, 1992/8.

Hajdu István. „Külön idő.” Beszélő, 1992. augusztus 29.

Wehner Tibor. „A végtelen sejtések birodalma.” Kritika, 1992/11.

P. Szűcs Julianna. „Deim Pál manapság.” Népszabadság, 1992. augusztus 19.

Hann Ferenc. „A bábu nem táncol.” Élet és Irodalom, 1992. szeptember 4.

Chikán Bálint. „Deim Pál.” Élet és Irodalom, 1992. szeptember 25.

Páskándi Géza. „Deim Pál kiállítása elé.” Deim Pál kiállítása (kiállítási katalógus). Barcsay Iskola Galéria, 1994.

Szakolczay Lajos. „A montázs mint önirónia. Deim Pál: Album.” Kortárs, 1994/11.

Páskándi Géza. „Deim Pál titka.” Hitel, 1998/1.

Andrási Gábor. „Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben (1960–1968).” Ars Hungarica, 1998/1.

Wehner Tibor. „A kis ügyek nagyokká válása. Beszélgetés Deim Pál festőművésszel

művészetünk állapotáról.” Új Forrás, 2001/2.

P. Szűcs Julianna. „A tragikus optimista. Deim Pál hetven éves.” Népszabadság, 2002. június 29.

P. Szabó Ernő. „Kristályszerkezetű művek Deim Páltól.” Magyar Nemzet, 2002. október 17.

Gyárfás Péter. „A bábu útja...” Élet és Irodalom, 2002. november 8.

Rózsa Gyula. „Szentendre változatlan.” Mozgó Világ, 2002/10.

Wehner Tibor. „Mindig a bábu. Deim Pál retrospektív kiállítása a szentendrei MűvészetMalomban.” Új Művészet, 2002/12.

P. Szabó Ernő. „A város mint múzsa.” Magyar Nemzet, 2004. február 10.

Sümegi György. „A forradalom virtuális képtára. Öt beszélgetés 56 művészetéről.” Műértő, 2005/10.

Rózsa Gyula. „A lélek igazi mérnöke.” Népszabadság, 2006. július 12.

Lóska Lajos. „Az ezerarcú állandóság.” Új Művészet, 2006/6.

Rózsa Gyula. „Frissen festve. Deim Pál 75 Aulich Art Galéria.” Népszabadság, 2007. szeptember 2. Rockenbauer Zoltán. „Bábusors.” Kultúra, 2007. szeptember 20.

COURAGE

gyűjtemények hálózata

Deim Pál Archívum