Magyarországon a szocializmus alatt – hasonlóan a többi kelet-európai országhoz – hivatalosan is deklarálták, hogy a “munkásosztály van hatalmon,” hogy a kommunista hatalom megoldotta a munkások legtöbb problémáját, s megvalósította a teljes társadalmi egyenlőséget. A valóságban azonban a munkásság sok tekintetben hátrányos helyzetben volt a az államszocialista időszakban is. Ennek kutatásával Liskó Ilona szociológus foglalkozott, aki az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, majd az 1981-ben létrehozott Oktatáskutató Intézet munkatársaként részletesen feltárta, és elemezte ezeket a problémákat, bemutatta a súlyos esélyegyenlőtlenségeket. Bár párt-, illetve állami szervezetnél volt alkalmazásban, publikálását, tudományos előmenetelét részben korlátozta a hatalom. 1972-től Csákó Mihállyal együtt Liskó részt vett az első magyarországi szakmunkás-tanuló kutatásban, mely során kimutatták, hogy a legszegényebb tanulók pályájuk elején kénytelenek a legnehezebb szakmákat (bányászat, kohászat, építkezési, illetve textil- és ruhaipari munkák) elvállalni. Emellett feltárták az állami szakmunkásképzés számos hiányosságát. 1979-ben Csákó és Liskó közös kandidátusi disszertációt írt a témában, de a kommunista párt nyomása miatt az Akadémia nem engedélyezte annak megvédését.
Liskó ennek ellenére tovább folytatta oktatásszociológiai vizsgálatait. Kardos Lászlóval 1979-ben a Salgótarjáni Síküveggyárban folytatott kutatása során igyekezett feltárni a munkásérdekképviselet ellentmondásait. Első önálló kutatása a Kudarcok a középfokú oktatásban (1981–1985) nevet viselte, melyben a középiskolából kibukott diákok helyzetét próbálta bemutatni. A nyolcvanas években a magyar fiatalok többsége ugyan már részesült középfokú képzésben, de jelentős részük – kb. az egyötödük – kénytelen volt érettségi előtt befejezni a tanulmányait, melynek legfőbb oka az volt, hogy a gyengébb tanulók nagyon kevés támogatásban részesültek a pedagógusoktól. Ez a kutatás egyben azt is feltárta, hogy milyen kicsi a mobilitás a szakmunkásoknál. Úgyszintén az iskolákhoz kapcsolódott Liskó azon kutatása, melynek során arra volt kíváncsi, hogy milyen hatása volt az intézményekre az 1985-ös közoktatási törvénynek, mely a tantestületeket felruházta a szabad igazgatóválasztás jogával. Az Andor Mihállyal 1987-ben elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy a helyi tanácsi és pártvezetőknek különféle eszközökkel sikerült elérniük, hogy a törvény ellenére ugyanolyan jellemzőkkel rendelkező igazgatók kerüljenek az iskolák élére, mint 1985 előtt. Ennek következtében sok intézmény élére kerültek alacsony képzettségű igazgatók.
Liskó Ilona gondosan megőrizte saját kutatási anyagait, feljegyzéseit, interjúit, azokat egy külön szekrényben tárolta. Liskó Ilona váratlan, 2008-as halála után volt férje, Havas Gábor és közös fiúk átnézték a terjedelmes méretű anyagot. A szociológus Havas Gábor fontosnak tartotta, hogy a komoly történeti értékkel bíró kollekció hozzáférhető, kutatható legyen, ezért 2010-ben a 20. Század Hangja Archívumnak adományozta a dokumentumokat, mely az archívum első gyűjteménye lett.
