A Szolnokon alakuló, majd az 1980-as évek elejétől már Budapesten működő Inconnu amatőr művészcsoport 1978-tól folytatott aktív ellenzéki, művészeti tevékenységet. Tagjai az induláskor Csécsei Mihály, Molnár Tamás, Mészáros Bánk, Sipos Mihály és Bokros Péter voltak, később csatlakozott hozzájuk Pálinkás Róbert, Philipp Tibor, Serfőző Magdolna és Kovács Miklós.
Direkt politikai tartalmú akcióik az 1980-as évek közepétől, a demokratikus ellenzék akcióinak megszervezésével párhuzamosan bontakoztak ki. 1986-ban az 1956-os forradalom 30. évfordulójára egy kiállítás megrendezésére vállalkoztak, amihez nemzetközi képzőművészeti pályázatot hirdettek meg. A politikai rendőrség folyamatosan akadályozta a kiállítás előmunkálatait, aminek megnyitóját – többszöri halasztás után – végül 1987. január 30-ára tűzték ki.
A kiállítási tételeket a megnyitó előtti néhány órában az állambiztonság elkobozta és később meg is semmisítette. A pályázó művészek és a pályaművek adatait az elkészült katalógus megőrizte, maguk a műalkotások azonban egészében – mint egy kiállítási koncepció szerint válogatott, rendezett és installált műalkotás-együttes – a politikai rendőrség fotódokumentációjának köszönhetően maradtak fenn. Egy állambiztonsági jelentés szerint a kiállítási tételek fotóit 1987. január elején egy „Frederich” nevű titkos megbízott készítette el és adta át tartó tisztjének, így a belügyi szervek már a megnyitó előtti hetekben birtokában voltak a felvételeknek. Ezzel pedig az az egyedi helyzet állt elő, hogy az alkotásról készült fénykép lett „a műalkotáshoz legközelebb álló, azt megjelenítő hordozó/médium. Vagyis olyan kép-lenyomat, ami helyettesíti az eredetit.” – olvasható az Inconnut kutató művészettörténész, Sümegi György tanulmányában.
Az Inconnu 1986-ra már jól ismert és aktívan megfigyelt célcsoport volt a politikai rendőrség számára. Az eredetileg Szolnokon élő és alkotó fiatalok az 1980-as évek elején többek között a rendőrségi zaklatások, művészeti tevékenységük fokozatos ellehetetlenítésének hatására helyezték át székhelyüket a fővárosba. Itt azonban csatlakozva a demokratikus ellenzékhez, ugyancsak „kivívták” az aczéli kultúrpolitika irányítóinak és a belügyi hatóságoknak a figyelmét. „A csoport szinte fellépése pillanatától szálka a (nemcsak művészeti) hatóságok szemében; sorozatos betiltásokban, zaklatásokban van részük. 1980 óta még azt a finom módszert is igénybe veszik ellenük, hogy a művészeket sorra hívják be katonai szolgálatra. 1981 novembere óta pedig minden előadásukat betiltották.” – összegzi a Beszélő egyik 1983-as száma az Inconnu elleni fellépéssorozatot.
Az alkotóközösség maga is reflektált minderre, egyik kiadványuk az éppen ellenük indított rendőrségi támadás dokumentációját foglalja össze. E szerint 1983-ban grafikai alkotásaikat a rendőrség elkobozta, „mert azok „sértik a szocialista kultúrát és a jóérzést”. Molnár Tamás több csatornán tett panaszt, erre válaszul a rendőr-főkapitányság „közerkölcs megsértése miatti szabálysértés ügyében” eljárást indított Molnár ellen, majd végül ezt megszüntették, a műveket viszont megsemmisítették. Tehát a műtárgyak bezúzása 1986/87-re már megtapasztalt retorziónak számított a tagok életében.
A forradalom kerek évfordulója nagyobb éberségre és kiélezett figyelemre késztette a belügyi szerveket. A probléma természetesen a teljes egészében tabuként kezelt 1956-os forradalom mint téma megjelenítése, emlékezetének ápolása, propagálása volt.
A harcoló város/The Fighting City, 1986 című kiállítás nemzetközi képzőművészeti pályázatát az Inconnu az ABC/Artéris szamizdatkiadóval közösen hirdette meg 1986 augusztusában. A felhívás szövegét az amerikai The New York Review of Books, az párizsi Irodalmi Újság és a Magyarországon szamizdatként megjelenő Demokrata közölte le. A csoporttal szoros kapcsolatban álló, ekkor Londonban élő Krassó György is segítette a felhívás terjesztését, amit a Szabad Európa Rádióba is bemondtak.
A magyarországi jelentkezők személyesen is eljuttathatták műveiket a szervezőknek. A kiállítás külföldi résztvevői a festményekről, rajzokról reprodukciót, fényképet vagy printet küldtek, de esetleg eredetit is postázhattak. Így a bemutatandó művek mail art munkákból és eredeti alkotások együtteséből álltak össze. Az állambiztonsági szervek 1986 szeptemberében már postai küldeményként érkezett alkotásokat foglaltak le. A csoport tagjai közül Molnár Tamást és Bokros Pétert beidézték a rendőrségre és közölték, kitiltják őket Budapest területéről, ha megrendezik a kiállítást. A csoport közleményt adott ki a hatósági eljárásról, a nagy valószínűséggel elkobzott küldeményekről, ismertetve az eddig beérkezett szerzők műveinek listáját. A beküldési határidőt november 30-ra módosították. Krassó a BBC-ben nyilatkozott, az Independent angol napilapban pedig megjelent az Inconnu nyilatkozata.
A kiállítási anyagot 1987. január 30-án, a megnyitó előtti órákban vitték el Philipp Tibor Münnich Ferenc utcai lakásából. A belügyi szervek a kiállítást „ellenforradalminak” és „belső ellenséges tevékenységnek” tekintették. 43 tételt, túlnyomó részben „ellenséges” tartalmú fotókat, grafikákat, festményeket, térplasztikákat és egyéb alkotásokat foglaltak le. Tették ezt akkor, amikor már a tárlat be volt rendezve, így a jelentés írója szerint az is látható vált előttük, ahogyan az alkotások hatása „fokozottan érvényesült a gondosan megtervezett összkép következtében”. Emellett illegális sajtótermékeket is lefoglaltak (39 tételt), amit szintén megsemmisítettek.
Sümegi György szerint „A harcoló város” fontos politikai tett és merész művészeti akció is volt egyben. A tárlat több szempontból is egyedi, egyrészt a Kádár-rendszer évtizedei alatt ez volt az egyetlen olyan előkészített, nemzetközi kiállítás, amely 1956-ról szólt volna. Számos forradalmi tematikájú alkotás született 56-ról a forradalom leverésének napjától egészen a rendszerváltásig, de ezek bemutatására egyik művészcsoport sem mert vállalkozni. Továbbá arra sem találunk példát, hogy egy műtárgy-együttest – kiállításának betiltásán túl – egy az egyben megsemmisítésre ítéljenek. Sümegi György szerint az Aczél-i „3 T-t” alapul véve ezeket a műveket valójában „nem tiltották, hanem likvidálták”, ráadásul a késői Kádár-korban. A kiállítások betiltása, a kiállítóhelyek lezárása több alkalommal is eszközként funkcionált a kultúrpolitikai irányítóinak kezében. Ilyen mennyiségű műtárgy, egy egész kiállítás megsemmisítésére azonban nem került sor. Sümegi szerint a nem szokványos kiállítási forma miatt az államvédelmi szervek elképzelhető, hogy nem is tekintettek igazi kiállításként „A harcoló városra”, így talán még nyugodtabban rendelték el a visszafordíthatatlan intézkedést.
Az eljárás dokumentációjában található a XIII. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Igazgatási Osztályának Szabálysértési Hatóságának indoklása: „A megsemmisítésre az elkobzást követően azért került sor, mert a tárgyak sem megjelenésükben, sem kivitelükben nem felelnek meg a közízlésnek, anyagi értéket nem képviselnek, ezért is kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.” A megjelenés – sok fénymásolat – és a kivitelezés – keretezés nélküli, paszpartus installálás – valóban nem kölcsönzött konvencionális megjelenést a tárlatnak. De nem az esztétikai kifogás volt az igazi magyarázat, valójában az ellenzékhez sorolt szervezőknek üzent ezzel a rendőrség, melynek célja a művészek megfélemlítése volt és annak elérése, elmenjen a kedvük a későbbi akcióktól. Az Inconnu tagjaira emellett összesen 23 ezer forint bírságot is kiszabtak „művészeti szabálysértés” valamint „tiltott adománygyűjtés” címén.
Philipp Tibor lakásán végül a rendőrségi határozatot tették ki a falakra: „Igazi vizuális abszurd: az 1956-os forradalomra emlékező annak emlékét idéző nemzetközi képzőművészeti kiállítás hűlt helyén negyven valahány példányban az V. kerületi Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztály 53/1987. sz. határozata volt kiállítva.” A fizikailag már nem jelen lévő, nem létező kiállítást a jelentések szerint nagyjából százfős közönség előtt Radnóti Sándor nyitotta meg. Solt Ottília elmondta, a Szegényeket Támogató Alapítvány (SZETA) javára ajánlották volna fel a tárlat és az azt követő aukció bevételeit, majd Inconnu kiáltványát olvasták fel, amelyben frissen reagáltak a rendőrségi akcióra.
