A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után, 1955. szeptember 8-án, Budapesten, egy albérleti szobában Tímár Ágnes örökfogadalmas ciszterci nővérrel három fiatal lány elkezdte a szerzeteséletet. A közösség neve, – ahogyan a ciszterci kolostorokban hagyomány a Szűzanyának pártfogásába ajánlani – Boldogasszony Háza, rövidítve: BH. 1961-ben letartóztatták a közösség elöljáróját három nővérével és Lénárd Ödön piarista szerzetessel együtt (Lénárd volt a közösség lelkivezetője). Az amnesztiának köszönhetően 1963. március 21-én szabadultak ki a börtönből. 1966. április 19-én Tímár Ágnest és Lénárd Ödönt ismét letartóztatták, mert a bíróság szerint „összeesküvést készítettek elő.” Tímár 1968-ban került véglegesen szabadlábra, ezt követően közösségével Kismarosra költözött, hogy új otthont találjanak. Egy faházban telepedtek le, majd 1982–1984-ben felépült egy kőház a „monostoruk” részére. 1987-ben a Ciszterci Rend saját családjának fogadta el a nővérek közösségét. 1993-ban a monostort apátsági rangra emelték, és beiktatták az első apátnőt, dr. Tímár Ágnest. 1996-ban az apátság a Zirci Kongregáció tagja lett. A monostor új, modern épülete 1990 és 1999 között épült.

A monostorban 1998-tól működött az Egyháztörténeti Intézet, melyet Lénárd Ödön piarista szerzetes alapított. 2003-as halálával gyakorlatilag az intézet megszűnt, tevékenységét részben a 2004-ben megalakult Jelenkori Keresztény Archívum Alapítvány folytatja, de Lénárd végrendelete alapján gyűjteménye az apátságban maradt. Ennek köszönhetően a monostor saját levéltárral és könyvtárral rendelkezik, mely elsősorban teológiai szakkönyvtár. A gyűjtemény kb. 30 000 könyvtári egységet őriz, az elektronikus katalógus készítése folyamatban van.