Maróthy János (1925-2001) a hazai marxista zenetudomány egyik, nemzetközi összehasonlításban is jelentős képviselője volt, akinek döntő szerepe volt a magyarországi populáris zenei kutatások megindulásában is.
Maróthy az 1940-es évek végén kezdte pályafutását, és a korszak számos nagy jelentőségű, befolyásos zenei intézményében dolgozott. Így például vezette a Magyar Zeneművészek Szövetsége tömegzenei szakosztályát, de a szórakoztató zenei és zenetudományi szakosztályok munkájában is aktívan részt vett, sőt ezzel párhuzamosan, egy rövid időre az ötvenes évek vezető zenei szaklapjának, az Új Zenei Szemlének felelős szerkesztői feladatait is ellátta. Ugyanebben az időszakban publikálta első – még a szocialista realizmus szellemében fogant – zenekritikáit, írásaiban pedig – egyedülálló módon – a Magyarországon szinte teljességgel ismeretlen szovjet zenetudomány módszereinek és eredményeinek bemutatására és népszerűsítésére tett kísérletet.
Az ötvenes évek második felétől kezdődően, összhangban a hazai és nemzetközi politikában, illetve tudományban bekövetkező változásokkal, Maróthy fokozatosan felülvizsgálta az ötvenes évek elejének kulturális és ideológiai örökségét, és egy olyan sajátos zenetörténeti modell kidolgozásába kezdett, amelyben meghatározó szerepet játszanak a tradicionális zenei kánonból kiszoruló, közhasználatú zenei műfajok is. E munkáját előbb az 1961-ben alapított Bartók Archívum munkatársaként, illetve a későbbiekben az MTA Zenetudományi Intézetén létrehozott zeneszociológiai osztály vezetőjeként folytatta.
Az amatőr és népi kezdeményezésű zenei típusok, illetve zenélési formák, és különösen a protest song és a pol-beat műfajainak elkötelezett támogatójaként az e műfajokkal kapcsolatos szisztematikus gyűjtőmunka is az ő nevéhez fűződik. Ez a szintén általa vezetett hazai munkásdal-kutatással is átfedéseket mutató gyűjtemény (dokumentumok és hangfelvételek) jól jelzi Maróthy tájékozódását, de részben arra is rávilágít, hogy a zenetudósnak milyen érdemei voltak a hazai populáris zenei kutatások kiépülésében.
Maróthy hagyatéka, amely az említett gyűjtemény mellett számos más populáris zenei és zeneszociológiai vonatkozású anyagot tartalmaz, az MTA BTK Zenetudományi Intézetének 20-21. századi Magyar Zenei Archívumában található.
