Robert Havemann ismert kelet-német másképp gondolkodó volt, az NDK politikai ellenállóinak egyik szimbolikus figurája. A harmincas évek elején a tanult kémikus a „Begin Anew” ellenálló csoport tagja volt, melyhez egyaránt csatlakoztak a Német Szociáldemokrata (SPD) és Kommunista Pártból (KPD) is. 1943-ban tagja lett a rövid életű „Európai Unió” nevű ellenálló csoportnak, melyet hamar lelepleztek és felszámoltak. Havemannt halálra ítélték, de túlélte a brandenburgi börtönt, s 1945 után saját meggyőződéséből lett az NDK híve. 1950-ben kinevezték a berlini Humboldt Egyetem Fizikai-Kémiai Intézetének vezetőjének, később tagja lett a kelet-német törvényhozó testületnek (Volkskammer). Havemannt megdöbbentette, amikor Hruscsov nyilvánosságra hozta a Sztálin alatt elkövetett törvénysértéseket, ennek hatására a kémikus nyíltan hangoztatta elégedetlenségét az NDK álszent politikájával szemben. 1963/64-ben tartott hatásos előadássorozataiban Havemann nyíltan szembefordult a kelet-német állam dogmatikus és paternalista politikájával. Harcolt azért, hogy a szocializmusban is biztosíthassák az egyének szabadságát, 1964-ben kizárták a pártból, 1965-ben eltiltották munkájától, végül 1966-ban megfosztották tudományos akadémiai tagságától is. Tíz évvel később házi őrizetbe helyezték, mert tiltakozott Wolf Biermann elüldözése ellen. A berlini Grünheidében lévő otthona az NDK-ban élő reformszocialisták egyik legfontosabb központjává vált.