Hartyándi Jenő (1956– ) rendező, operatőr, fesztiváligazgató, a magyarországi jazzklubok és jazzfesztiválok, a győri jazzélet, a hazai avantgárd és a free jazz mozgalom egyik meghatározó alakja.
Számos dokumentum-, kísérleti, tánc- és kisjátékfilm készítője, alkotásai szerepeltek az Országos Független Filmfesztiválokon, a Magyar Filmszemléken és nemzetközi fesztiválokon. 1976-ban többedmagával megszervezte az első győri Jazzklubot, amelyet közel tíz évig vezetett is. Közreműködött a budapesti Kassák Klubbal és a Közgáz Klubbal is a rendezvények szervezésében és a Jazz Studium újság kiadásában.
Az addig elítélt és tiltott jazz állampárti megítélése az 1960-as évek elején változott meg. 1962-ben a KISZ bejelentette a Budapesti Ifjúsági Jazz Klub, az első hivatalos, elismert és egyben támogatott magyarországi jazzklub megalapítását.
A jazzklubok szerepe a ’70-es évek elején nőtt meg. Eleinte az öntevékeny fiatalok saját lemeztárukból merítették az első klubestek anyagát és ha volt rá anyagi lehetőségük, meghívtak egy-két vendégelőadót is. A pezsgő jazz élet ekkoriban egyértelműen ezeken a klubokon nyugodott. A Benkó Dixieland Klub néven a zenekar körül 1966-ban szerveződött klub a Török Pál utcában, sok hazai és külföldi sztár megfordult itt, saját jazz folyóiratuk Jazz híradó címmel jelent meg. Vidéken, Székesfehérváron, Győrben, Dunaújvárosban is működtek sikeres klubok.
A jazz elfogadásával az MSZMP kiengedte a szellemet a palackból. A jazzklubok megalakulásával a fiatalok számára új kulturális és közösségi tér keletkezett, erre a jelenségre pedig a pártállamnak is reagálnia kellett. Hartyándi Jenő így emlékszik vissza erre az időszakra: „Mint korábban említettem, a klubforma volt az egyetlen lehetséges civil és független gyülekezési, közösségi forma, amit a szocialista rendszer tolerált. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy gyakorlatilag pár év alatt az egész országot behálózzák a jazzklubok. Utólag belegondolva rejlett ebben bizonyos »állambiztonság kockázat«, ahogy ma mondanák. Bizton meg is indult a megfigyelés és ellenőrzés. Ennek szelíd verziója lehetett a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének felfigyelése és adatgyűjtése a jazzklubok burjánzására, 1980-ban.”
Az avantgárd háromszög, a budapesti Kassák Klub, a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ Jazz klubja és a Közgáz Jazzklub sok személyi átfedéssel, az avantgárd jazz jeles hazai és nemzetközi képviselőinek bemutatására és népszerűsítésére jött létre. E három klub szellemi irányítói hozták létre a Jazz stúdium című elméleti jellegű folyóiratot, amely hosszú évek óta a magyar jazz élet legjelentősebb sajtóorgánuma volt.
A Jazz Stúdium nulladik száma szamizdatként jelent meg 1979 tavaszán. 1982-től egy évig a győri művelődési ház módszertani kiadványaként adták ki, majd újra illegalitásba kényszerült. Újraindítására a Közgáz Klubbal és a Kassák Klubbal való összefogásban 1985-ben került sor. 1990-ig a folyóirat 17 számot élt meg összesen, 15-öt Hartyándi Jenő, az utolsó kettőt Czabán György szerkesztésében. A magyar nyelvű jazz irodalom hiányát töltötte be, az írott sajtó a műfajjal csak esetlegesen foglalkozott, a klubok között keringő kiadványok pedig leginkább a programok terjesztésére szorítkoztak, komolyabb szaklapról ekkoriban szó sem lehetett. A folyóirat körül új független magyar műhely formálódott, ahogyan egy korabeli cikk megfogalmazta: „A Jazz Studium – minden amatőr bája és hibája ellenére – az akkoriban kibontakozó, a helyét a világban kereső magyar (nem amerikai mintákat utánzó) improvizatív zene egyetlen hiteles lenyomata.”
Hartyándi 1982–1983 között a Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat fő szervezője volt. Az esemény jelentőségét az adta, hogy ez volt az első független, a Magyar Rádió szervezői monopóliumát megtörő koncertsorozat, melynek keretében a jazz kísérletező, újító szemléletű előadói érkeztek meg Magyarországra, így fellépett Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, George Lewis, Rova Saxophone Quartet, Keshavan Maslak, Burton Greene, East-West Trió, Zbigniew Namyslowski és még sokan mások.
„Amikor 1982 egyik szokottnál is reménytelenebb tavaszi délutánján többek között a közgazdasági egyetem faliújságján egy cetli tudatta, hogy Anthony Braxton Győrben koncertet ad, az érdeklődők azt hitték, álmodnak. És elkezdtek kételkedni, bár azért gyanították, hogy zenetörténelmi pillanatnak lehetnek részesei.” Emlékezett vissza az egyik egykori hallgató arra, hogyan jutott el a győri koncertek híre Budapestre. Braxton 1982. március 19-i koncertje annyira hihetetlennek tűnt, hogy sokan eleve el sem mentek Győrbe.
Hartyándi ezzel Győrt felrajzolta a nemzetközi jazz térképére. A magyar zenészek – Dresch Mihály, Szabados György, Grencsó István – pedig lehetőséget kaptak találkozni és együtt játszani a szcéna legnagyobbjaival.
A rendszerváltás után Hartyándi a Győri Vizuális Műhely Egyesületet és 1991-től a Mediawawe Fesztivál alapító szervezőjeként tevékenykedett.
