Festőművész. 1971-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, majd 1979-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes évek elején médiatudatos módon megfestett fotórealista portréi visszhangra találtak szakmai berkekben. Az évtized közepén rendszeres résztvevője volt a főiskola épületével átellenben elhelyezkedő Rózsa presszóban és más helyszíneken zajló eseményeknek.

1978-as akciója során bemutatott, saját készítésű, kalligrafikus vonalvezetésű napszemüvegei az új hullám szellemiségét előlegezték. A nyolcvanas évek elején Vető Jánossal közösen készített “szociálimpresszionista” műveik radikális gátlástalansága, a graffitik és a gyerekrajzok világát idéző, a korszak kulturális-politikai ikonjait kisajátító, azokat szokatlan konstellációkban megjelenítő képek és installációk kiteljesítették ezt a programot.

A nyolcvanas évek közepén egy misztikus élmény hatására érdeklődése a vallások felé fordult. Az ebben a korszakban keletkezett művei, színekben tobzódó vásznai, kegytárgyakat idéző objektjei buddhista, hinduista és katolikus szimbólumokból egyaránt merítenek, aprólékos munkával átszellemítve, átértelmezve azokat.

Festői tevékenységének párhuzamos vonulata a karikatúrába hajló, kis méretű képek sorozata, melyek gyakran képrejtvénybe vagy a fenálló viszonyokat fricskázó viccbe fordulnak. 1999-től újra viszatért a fotorealista ábrázoláshoz, személyes életének szereplőit, tárgyait festi meg fényképek alapján, nagy méretben, hol időtlen, hol eleven, hol szimbolikus ábrázolásmódra törekedve.