A legelső magyarországi, még zártkörű táncházat 1972. május 6-án este 7 órakor tartották Budapesten, a Liszt Ferenc téri Könyvklubban, amelyen Novák Ferenc és tanítványai széki táncrend egyszerűbb változatával ismertették meg a közönséget. Az eseményt a Bihari együttes táncosai, Foltin Jolán, Lelkes Lajos, Stoller Antal szervezték. Részt vettek rajta a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas együttes táncosai, a zenét Halmos Béla, Sebő Ferenc, Éri Péter szolgáltatta. Az esemény legfőbb támogatója Martin György volt, akit egyben az esemény szellemi mentorának is tekinthetünk. Halmos Béla és Sebő Ferenc 1971-ben kezdte el Lajtha László széki felvételeinek és más újabb hangszeres felvételeinek a tanulmányozását. Ebben az évben már a Huszonötödik Színházban, Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében, a Műszaki Egyetem R-klubjában, az Egyetemi Színpadon, a zuglói Kassák Művelődési Házban gyakran már tánc is kísérte a hangszeres népzenét. Sebőék 1971 végén Tímár Sándor Bartók Együtteséhez kapcsolódva ismerkedtek meg a néptánckíséret módszerével.
„Zene és tánc, úgy mint Széken” állt a hivatalos meghívón. A bejárattal szemben Korniss Péter fotója állt, belépőként „petróleumpénzt” szedtek, az ajtóban pedig Lelkes Lajos és Stoller Antal felpántlikázott pálinkás üveggel fogadták a vendégeket, és úgy ahogyan Széken is szokásban volt, Békesség! felkiáltással üdvözölték az embereket. Kizárólag azokat, akiket ismertek, mert a szervezők ragaszkodtak az esemény zártkörű jellegéhez.
Eredendően a széki táncházat akarták budapesti környezetben rekonstruálni, de később filmeket vetítettek, előadásokat tartottak a táncházak keretein belül.
1972-ben még három zártkörű táncházat rendeztek a Könyvklubban.
1972 végén Halmos Béla, Sebő Ferenc, Sipos Mihály elindultak Székre. Halmos Béla visszaemlékezéséből kiderül, hogy a csipkeszegi táncházban vettek részt, ahol meghallotta Ádám István „Icsánt” és bandáját. Világosság vált számukra, hogy a Széken látott tánc és a hallott zene természetes része a székiek életének, nem díszlet, nem megrendezett esemény. Ezt a szempontot a későbbi táncházak során figyelemmel kívánta tartani.
A havonként ismétlődő, élő- vagy gépzenével, daltanulással, filmvetítéssel és széki vendégek alkalmi részvételével színesített táncházakban a négy vezető budapesti szakszervezeti néptáncegyüttes (HVDSZ, VDSZ, VASAS, ÉPITŐK) tagjai vettek részt. 1973 tavaszától a Bartók Együttes tagjai rendszeres tánctanítással egybekötött nyitott táncházakat indítottak a Fővárosi Művelődési Házban, ez jót tett az eseménynek, budapesti táncházak sikere néhány éven belül vidékre is eljutott, tovább gyarpítva a mozgalomban résztvevők számát. Ennek következtében megindult a táncházmozgalom osztódása, majd újabb zenekarok keletkeztek, amelyek közül a Muzsikás Együttes játszotta a kiemelkedő szerepet.
