Erdei Ferenc (1910–1971) magyar szociológus és politikus volt, a népi írók tagja. Makón született hagymatermesztő paraszti családban. A szegedi tudományegyetemen jogot hallgatott. A Független Kossuth Párt tagja lett Makón, majd a Márciusi Front egyik vezetője. Erdei egyike volt 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt alapítóinak. 1944. október-novemberben részt vett Szegeden a Függetlenségi Front munkájában. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett, majd 1945 novemberéig belügyminszter az Ideiglenes Nemzeti Kormányban. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettesének választották, 1947 februárjában pedig a párt főtitkára lett. 1948 szeptemberétől 1949 júniusáig államminiszter, ezután földművelésügyi miniszterként dolgozott 1953 júliusáig, majd igazságügyminiszter volt 1954. októberig, utána 1956. október 31-ig ismét földművelésügyi miniszter volt. 1956. október 30-tól a Nagy Imre-kormány miniszterelnökhelyettese. November 2-án kinevezték annak a magyar delegációnak a vezetőjévé, amely a szovjetekkel tárgyalt az orosz katonák kivonásáról. 1956. november 3-án a tököli szovjet katonai támaszponton letartóztatta a KGB, de néhány héttel később szabadon engedték. 1957-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett. 1964-ben kinevezték a Hazafias Népfront főtitkárának. 1964 és 1970 között az MTA alelnöke, majd 1971-ig ismét főtitkára volt. Számos szociológiai könyvet és szociográfiát írt.