Több, mint százhatvan jegyzetfüzetetet töltenek meg Szabó Lajos filozófiai tárgyú feljegyzései az emigráció éveiből, az 1956 és 1967 közötti időszakból. Ezek a feljegyzések a legtöbb esetben nem egybefüggő szövegek, inkább kulcsszó- és névcsoportok, Kotányi Attila megfogalmazásában "rövidítésekkel jelzett szisztematizáló skálázások, az elágazó összefüggések nyomvonalai". Szabó fontosnak tartotta a pontos megfogalmazást, az ebneri “szavak latolgatása” gondolat jegyében folyamatosan dolgozott a nyelv megtisztításán.

Ez a konkrét lap német nyelven íródott. Az első kulcsszó, a prizmatika Szabó gondolkodásában a logikum, az etikum és az esztétikum általa (W. Benjamin után) prizmatikusnak nevezett összefüggésére utal. Ez a fogalom kiemelkedő jelentőséggel bír gondolkodásában, Kotányi Attila szerint "ez a hármas összefüggés filozófiájának központi kupolacsarnoka". Ahogyan ő maga fogalmaz: „A prizmatikus kutatás a »szellem« szó széttaposottságával és elmosódottságával szemben a szép, jó és igaz belső örvénymozgását tárja fel. A szellem e három motívum egysége, mozgása, energiája.”