A Klub Közlöny az MKKE Közgáz Klubjának saját kiadású, alternatív egyetemi lapja volt, fontos forrása az 1970-es, 1980-as években pezsgő klubéletnek, a fiatal egyetemistákat érdeklő és érintő egyetemi és közéleti ügyek nem hivatalos, alulról történő megfogalmazásának. Továbbá a cikkek esetenként tükrözik az egyetemi pártirányításnak a fiatalok aktivitásra érkezett reakcióit is.
A Klub Közlöny lapszámai nagyobb mennyiségben két közgyűjteményben maradtak fenn, az Országos Széchényi Könyvtárban és a Corvinus Egyetem (a volt Közgáz) levéltárában, mindkét helyen hiányosan és javarészt az 1980-as évekből származó példányokkal. Az 1976–87 között megjelent lap házi kivitelezésű, írógéppel készült, A/4-es formátumban. Az évfolyamok sorszámozása nem naptári évenként, hanem szemeszterenként történt. A Közlöny változó gyakorisággal, többnyire hetente, kéthetente jelent meg. Az impresszum fogalmazása szerint a lap az „MKKE sokszorosító üzemében” készült, a felelős kiadó 1976-tól Jobbágy Gyula volt, akit az egyetemről való eltávolításáig betöltötte ezt a posztot. Jobbágynak kulcsfontosságú szerepe volt a klubélet felvirágoztatásában.
Az 1981 előtti címlapok visszatérő eleme a „Timur csodái” című képregénysorozat. Egy példaként az 1980. november 10-i szám címlapján az Élet és tudomány /mini monodráma a vakolatról/ avagy Timur és a háló című rész olvasható, látható. A „Minden életveszély csak 3 napig tart” mottójú képregény tulajdonképpen egy megtörtént esetre utaló fikció. Továbblapozva A háló c. cikkből kiderül, az egyetem aulájába folk fesztivált akartak a klubtagok szervezni, de a főmérnök életveszélyesnek minősítette azt három nappal az esemény előtt, mikorra már mindent megszerveztek. Az egyetemisták hálót feszítettek az aula fölé az omló vakolat ellen és megtartották a fesztivált. Pár nap múlva leszedette a főmérnök a hálót tűzveszélyesnek nyilvánítva azt, ugyanakkor nem ácsolták ismét körbe az életveszélyes területet: „Úgy látszik a Folk Fesztivál elmúltával az életveszély is megszűnt. […] A gondokságon valószínűleg egy meteorológust is alkalmaznak: aki kidugja a kezét az ablakon, és ha leesik egy klubrendezvény-plakát, ez biztos előjele, hogy hullani fog a vakolat, akkor hát sajnos le kell állítani a rendezvényt. Fő a jóindulat és a segíteni akarás.” – kommentálta a cikk szerzője a történteket.
A politikai rendőrség és az egyetemi pártvezetés 1981-es kemény beavatkozása a klubéletbe, a Jobbágy Gyula által megindított összegyetemi alternatív ifjúsági szervezet, a Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Találkozója (Befőt) körüli aktivitás megfojtása a lapon is nyomot hagyott. 1981 után sokkal visszafogottabb a tartalom, kevés a saját szerzőségű írás, megnő az átvett cikkek száma. A „hatalom” kifigurázása, a cenzúrának mutatott fricska helyett egyre jobban a szűkebb egyetemi élet – a gólyabál, az első évesek gondjai, a közgáz képzés, a vizsgázás ügyei – felé fordul a figyelem, megmaradnak a kulturális tartalmak, a versek és a könyv- és filmajánlók. A Befőt után Timur kalandjai is véget érnek, van olyan lapszám, ahol egyszerűen a heti programot nyomtatják a címlapra.
Maguk a lap szerkesztői is reflektáltak a változásokra. Az 1981. április 29-i szám szerkesztőségi cikkében az olvasható, hogy az olvasók elégedetlenek a cikkek ellaposodásával és a „saját hang” elvesztésével. Az egyetemi tanács csak korlátozott formában, „újságírói tevékenységet igénylő cikkek” mellőzésével engedélyezte a lap kiadását – írta Lovas Lívia felelős szerkesztő.
A kommunista pártnak a lengyelországi eseményekkel összefüggő támadássorozata a következő években is hullámokat vert. Az 1983. február 15-i címlap önreflexíven a Közgáz Klub agonizálására utal: ágyban fekszik egy alak, mögötte oxigénpalack, a testen felirat „Közgáz Klub”. A cím felette: „Mi lesz veled emberke?” Ekkor indult be a Poltár, az ex-Polvax Szentirmay László aktivitásának köszönhetően, Pozsgay Imre volt a vendég, akit a Népfrontról kérdeztek. A lapszám végén a címlapra visszautaló „Megújul-e a közgáz klub?” című cikkben az új klubvezetők a hallgatók támogatását kérték. Az új lendület azonban nem tartott sokáig. 1985. február 28-án a lap már a Poltár megszűnéséről számol be. Mint írják több ok vezetett el ehhez: a vitavezetők nem tudták már vállalni a klub szervezésével járó feladatokat, diákokból pedig nem alakult ki egy fix stáb. A Polvax nem vált igazi vitafórummá, a többség nem vitatkozni, hanem tájékozódni jön el a rendezvényeikre. Gyönge a viták minősége, ami a politikai kultúrával függ össze. Nem tudnak érvelni a legfelkészültebb hallgatók sem, kifejezőkészségük primitív, az iskola nem tanítja meg őket vitatkozni, „tulajdonképpen a politizálás, a vitatkozás nem illeszkedik a mindennapos életbe.” – mondta Szentirmay László e cikkben. Mindez pedig visszahat a Polvaxra is Jobbágy Gyula szerint: „Mert a vita nem lehet öncélú; az lenne egészéges, ha a vitákban kikristályosodott nézetek, tapasztalatok realizálódnának a cselekvésben. Ha nem így történik, akkor a politikai vitafórum csupán a biztosítószelep funkcióját tölti be. Időnként kiengedjük a gőzt és kész. S a Polvax így éppen eredeti céljával kerül szembe.”
A lap a Közgáz Klub szellemiségét tükrözi, megörökíti azt a légkört, amiben az 1976-tól klubvezető, felelős szerkesztő Jobbágy Gyula és a körülötte egyre nagyobb létszámban jelenlévő lelkes egyetemista és egykori egyetemista fiatalokból álló társaság egy rendszeren belüli reformkísérletet igyekezett végrehajtani. Szenirmay László, klubszervező, közlöny-szerkesztő, Neoprimitív-tag a vele készített interjúban mindezt úgy fogalmazta meg, hogy sem ő, sem Jobbágy nem voltak ellenzékiek, soha nem is tekintettek így magukra. Ők a „bürökrata és fafejű” KISZ helyett az ifjúság valós érdekképviseletét szerették volna megvalósítani. Elérni azt, hogy a kérdezni merés, a kritika megfogalmazásának képessége, az öntudatos fellépés a fiatalok életének természetes részévé váljon. Ahogy ő megfogalmazza, a közgáz klubosok a „másodlagos mozgalmakhoz” voltak sorolhatók, amely a KISZ és az ellenzéki csoportok között helyezkedett el és próbált a „keretek között, nyilván a kereteket súrolva” működni.
