Meghívó és program-ismertető az IHF szervezte budapesti Kulturális Szimpoziumra, Bécs, 1985 szeptember 1.
Noha az előkészületek és egyeztetések már egy évvel korábban elkezdődtek a résztvevőkkel a budapesti Kulturális Fórum alternatív rendezvényeire, ez a Bécsből 1985. szeptember 1-én szétküldött, Karl Joachim Schwarzenberg, az IHF elnöke által aláírt meghívó és egyben program-ismertető volt az első ígéretes jele annak, hogy a Nemzetközi Helsinki Szövetség komolyan készült egy szabad és kötetlen budapesti tanácskozásra, az összeurópai Helsinki utókonferencia első három napján: az „Írók szabadsága. Az IHF Kulturális Szimpoziuma. Budapest 1985. október 15-18.” címmel
Ezt jelzi mind a meghívott írók, mind a nemzetközi tag-szervezetek impozáns listája: Konrád György, Susan Sontag, Per Wἃstberg, Hans Magnus Enzensberger, Derek Walcott, Timothy Garton Ash, Alain Finkelkraut, Danilo Kis, Jirzi Grusa, Ed Doctorow és Amos Oz neveivel csakúgy, mint az IHF amerikai, svéd, norvég, holland, nyugat-német és osztrák tagszervezeteinek aktív részvétele. A programismertető az egyes ülésnapok tárgykörét is kijelöli, e szerint – mint jórészt így is történt – a megnyitó előadást Konrád György tartja „Az azonosság és a különbözés joga” címmel. A második napi ülés fő témája „Az írók szabadsága” olyan kérdések megvitatásával, mint „Írónak lenni száműzetésben; Írók és cenzúra, öncenzúra; A nemzeti önazonosság vállalása; A kisebbségek joga; Szabad hozzáférés a történelmi örökséghez”. Míg a harmadik napi tanácskozás tárgyköre „Európa jövője” címmel arra várt válaszokat, hogy „Eltérő-e földrészünk kulturális öröksége a többitől?, és hogy „Mennyiben egy és oszthatatlan az Európai kultúra?”
Mindehhez néhány fontos háttéradalék:
A tanácskozáson a magyarokon kívül más kelet-európai író eleve nem vehetett részt, mivel útlevelet nem kapott, vagy mert – mint jónéhány orosz, lengyel, cseh, szlovák és román alkotó – ez időben épp börtönben, internáló táborban raboskodott, avagy rendőri felügyelet alatt állt. Őket néhány Nyugatra emigrált korábbi kelet-európai írótárs: Jirzi Grusa, Danilo Kis és Amosz Osz képviselte, illetve a lengyelekért az angol Timothy Garton Ash emelt szót, aki egyenesen Varsóból érkezett Budapestre, míg a Szlovákiában „Kutyaszorító” című tényfeltáró könyvéért börtönbüntetésre ítélt Duray Miklós ügyét és az erdélyi magyar értelmiség szorongatott helyzetét a tanácskozáson Tamás Gáspár Miklós, Csoóri Sándor ismertették, illetve „két házkutatás között” Szőcs Géza, az „Ellenpontok” című romániai szamizdat lap korábbi szerkesztője fordult nyílt levélben a tanácskozás résztvevőihez.
Mindez persze utóbb nem egészen úgy történt, ahogy azt a szervezők és meghívottak tervezték, mivel „a programváltozás jogát” ezúttal is a magyar pártállami vezetés és belügyi apparátusa tartotta fenn magának az Ellen-Fórum tanácskozását meghiúsítva az eredeti helyszínen – az Intercontinental Szálló konferencia-termében –, s ekként csak Eörsi István költő, majd Jeles András filmrendező e célra felajánlott lakásán tudták a háromnapos találkozót megtartani. Ám e botrányos közjáték végül még a javára is vált e rendhagyó, már a helyszíneivel is tüntetően non-konformista és protokoll-mentes párbeszédnek, mindjárt az első napon élénk és kiadós eszmecserét indítva, s a világsajtó hírverésével sokszorosára növelve a precedens értékű – 1989-ig jószerével az egyetlen jelentős – szabad kelet-nyugati találkozó publicitását.
