A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult magyar-román szakon, ugyanitt doktorált 1948-ban. A Zeneakadémián zenetudomány szakon 1956-ban, zeneszerzés szakon pedig 1958-ban szerzett oklevelet.
1958-tól az MTA Zenetudományi Intézet Népzenekutató Csoportjának munkatársa, 1968 és 1974 között főmunkatársa. 1974 és 1988 között a hangszeres népzenei osztályt vezette. Az 1960-as években a Magyar Rádió Zenei anyanyelvünk c. műsorában ismeretterjesztő előadásokat tartott a magyar népzenéről. (A műsorban hallható zenei illusztrációkra Sebő Ferenc úgy emlékezett vissza, mint amelyek fontos szerepet játszottak a táncházmozgalom megalapozásában.) Az évtizedek alatt a teljes magyar nyelvterületen végzett népzenegyűjtést. 1966-ban a zenetudományok kandidátusa lett. 1990-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. Időközben több európai egyetem vendégprofesszora volt. A népzenei gyűjtést Kodály Zoltántól és Lajtha Lászlótól tanulta.
Munkássága során a magyar népi hangszerek tanulmányozásával, a hangszeres zenével foglalkozott, de kutatott cigány és afrikai népzenét.