Néprajzkutató, művészettörténész, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő

Néprajzkutatói, folklorista munkássága során az Alföld és Szeged város néprajza, a népi vallásosság témái érdekelték. Szegedi paprikatermesztő családban született. Édesanyja korán megözvegyült, így egyedül vállalta fia felnevelését és taníttatását. Bálint Sándor iskoláit jó eredménnyel végezte, a szegedi piaristáknál érettségizett. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. Ettől kezdve a tanítás folyamatosan jelen volt életében. 1924-25-ben, rövid ideig a pesti egyetemen is tanult. A Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző intézetben dolgozott óraadó tanárként, 1934-ben egyetemi magántanárként habilitált, dolgozatát Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére címmel írta. Bálint Sándor érdeklődése a Szegedi táj kutatása mellett a vallásosság témája felé fordult. 1945-ben a Kereszténydemokrata Néppárt tagja lett, az 1945-ös választásokon országgyűlési mandátumot szerzett. A politikai szerepléstől a Kommunista Párt hatalomra kerülése után, 1948-ban visszavonult, mandátumáról lemondott és kilépett a KDNP-ből. 1947–1965 között egyetemi tanárként dolgozott, de tanítási engedélyétől 1950 és 1956 között megfosztották. 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával börtönre ítélték. 1966-ban abba kellett hagynia a tanítást, kényszerű nyugdíjba vonult, amelyet legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott megakadályozni. Közrejátszott ebben a folyamatban az is, hogy ekkor Szegeden erőteljes vallásellenes légkör uralkodott.

Legfontosabb műveit nyugdíjasként írta: 1973-ban jelent meg a Karácsony, húsvét, pünkösd című háromkötetes munkája, 1976-ban, a Szögedi nemzet című monográfiája. Országszerte gyűjtőutakon járt, a szegedi, mélyszegénységben élő, hagyományőrző társadalom érdekelte, amely még az 1960-70-es években is jelentős számú volt. Fontosnak tartotta a népi vallásosság tárgyi anyagának gyűjtését, amelyben Erdélyi Zsuzsanna és Lékai László is támogatta.
Monumentális életművet hagyott maga után, írásai minden témakör – az alföldi, a szegedi táj, a népi vallásosság – tekintetében megkerülhetetlenek.

Életének egy szerencsétlen autóbaleset vetett véget 1980-ban.
Emlékezete azonban nem halványult, mert a katolikus egyház boldoggá avatását kezdeményezte, a szegedi ferences templom 2005-ben avatott harangja az ő nevét viseli. Emlékének tiszteletére a szegedi Pantheonban szobrot emeltek, Újszegeden művelődési házat neveztek el róla. 2009-ben alakult meg a Bálint Sándor Valláskutató Intézet.