Soós Sándor 1939-ben született budapesti négy-gyermekes munkáscsaládban. Az 1956-os forradalom kitörésekor másodéves vájártanonc volt Oroszlányban. A harcok hírére néhány társával gyalog Budapestre jött, majd csatlakozott egy felkelő csoporthoz, amely a Bányász mozit és a New York Palotát védte. Ő maga ez utóbbi Osváth utcai hátsó kijáratát biztosította golyószórósként nem egész 17 évesen, a november 4-i második szovjet tank-invázió után még egy hétig, s csak az utolsó ellenállókkal adta fel a kilátástalan harcot, társaival fegyveresen Ausztriába szökve.  

A traiskircheni menekülttáborból előbb az NSZK-ba, majd Franciaországba jutott, ahol 1959 nyarán jelentkezett a Légióba. Tizenkilenc éven át szolgált Algériában, a Szaharában, Dzsibutiban, Korzikán és Orange-ban, majd őrmesterként leszerelve családot alapított. 1966-tól francia állampolgár, 1985-ben tért először haza Magyarországra. Civilként a Marseille-ben a kikötői felügyeleten vállalt munkát és társadalmi megbízatásként sok éven át a Septémes les Vallons-i lakótelep elnöke volt, ahol ma is él. Három felnőtt gyermeke és két unokája van – velük vagy nélkülük gyakran látogat ma is (2018-ban) haza elzászi francia feleségével, Marie-Thérese-zel.

Az 1956-os forradalmi élmény, és kivált a kamaszként megélt élethalálharc veterán társai közül talán benne hagyott a legmélyebb, legerősebb nyomot, mint azt 20 oldalon át leírt ’hadi krónikája’ részletei is tanúsítják.