Festő, performer, színész, rendező, író, forgatókönyvíró, énekes, a Vajda Lajos Stúdió és a Bizottság együttes alapító tagja.
Gyermekkorában a pap magnetofonja és Tóth Menyhért festészete tett rá mély benyomást. A hatvanas évek második felében ismerkedett meg ef Zámbó Istvánnal Kecskeméten, akivel létrehozták a Purgatórium klubot, ahol kiállításokat, koncerteket, irodalmi esteket szerveztek.
Ekkor született meg a 1968-tól 1977-ig rendezett szentendrei szabadtéri kiállítások ötlete is, mely láncreakció-szerűen vezetett előbb a Vajda Lajos Stúdió, majd később a Bizottság együttes megalakulásához.
Képzőművészeti munkáit a kísérletezés és játékosság jellemzi. Felfogásban, minőségben és megjelenési formában egyaránt új műtárgytípus megteremtésére törekszik. Rajzol, fest, objekteket, installációkat hoz létre, performanszokat celebrál, énekel, videókat készít, költői szövegeket ír.
Művészetalkotó tevékenységének legmeghatározóbb vonása a szabad, természetes és spontán megnyilvánulás. Képi fantáziában, ötletekben rendkívül gazdag munkáiban szorosan összefonódik a képzőművészi kifejezés a költészettel, a zenével, vagy a mozgóképpel – a performativitás jegyében.
Képein a graffitik szókimondó jelképrendszeréhez hasonló módszerrel lényeket, világokat, történéseket, állapotokat, eseményeket ábrázol. Szövegeinek szabad asszociációkon alapuló áradását váratlan szókapcsolatok és metafizikus humor hatja át.
Színpadi megjelenései – mozgóképes szerepléseihez hasonló módon - elementáris jelenlétről tanúskodnak. Installációit, objektjeit a tárgyak lappangó erejének és az emberi természet rejtett vonásainak kíméletlen, ugyanakkor szeretetteljes, elfogadtató módon való megmutatkozása teszi emlékezetessé.
Jelentősebb díjai, kitüntetései: Munkácsy Mihály-díj (1990), Hincz Gyula emlékdíj (1991), Párhuzamos Kultúráért díj (2007), Herczeg Klára-díj (2009), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2014).