Szabó Rezső (*1929. 5. 10. Kolozsnéma, Komáromi járás) szlovákiai magyar ügyvéd és politikus. Komáromban érettségizett, majd tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karán fejezte be 1952-ben. 1951-től a CSEMADOK KB szakelőadója, később titkára. 1959–1961-ben a Hét c. hetilap főszerkesztője. 1968.12.29.–1970.4.28. között egyike volt a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökeinek. 1968-tól a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. A csehszlovák föderáció bevezetése után a Szlovák Nemzeti Tanács által a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának tagja lesz (1969.1.1.–1971.11.25.). E posztról 1971. október 10-én mondott le. 1970-ben kizárják a Szlovák Kommunista Pártból és a CSEMADOK-ból. 1974-től fizikai munkát végez, majd 1975-ben újra jogászként kezd el dolgozni. A rendszerváltás után, 1990-ben visszatér a politikába. Szabó egyike volt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom megalapítóinak, ill. az ő nevéhez fűződik az Együttélés Politikai Mozgalom 1990-es megalapítása is. 1990–1992 között az Együttélés-Spolužitie mozgalom képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsban (vö. Fazekas, József a Péter Hunčík, ed. 2008. Maďari na Slovensku (1989–2004). Súhrnná správa. Od zmeny režimu po vstup do Európskej únie. Pôvodne: Magyarok Szlovákiában (1989–2004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltozástól az európai uniós csatlakozásig (2004). Šamorín: Fórum inštitút pre výskum menšín, 63, 113).

Szabó Rezső élete nagyban tükrözi a szlovákiai magyarság problémáit, ill. nehézségeit a 20. század második felében. Miután 1948-ban a kommunista párt átvette az irányítást, fontos volt a magyar kisebbség aktívabb bevonása a közéletbe. Ennek érdekében hamarosan megalakul a CSEMADOK, ami fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Legfőbb célja „a kommunista párt népszerűsítése a magyar kisebbségen belül“ (Fazekas a Hunčík, 45). Az 1956-os forradalommal kapcsolatban a CSEMADOK a csehszlovák állam álláspontját támogatja, és elítéli az antikommunista forradalmat. A 60-as évek történései nagy hatással voltak a CSEMADOK működésére, ill. Szabó életére. Ezért nem csoda, hogy 1968-ban egyike volt a szlovákiai magyarság követeléseit megfogalmazó személyiségeknek  (vö Szabó, Rezső. 2004. A Csemadok és a Prágai Tavasz. Beszélgetések, cikkek, előadások, dokumentumok. Bratislava/Pozsony: Kalligram, 2004). A Szabó Rezső gyűjteményében (adatbank.sk/egyeni-hagyatekok/szabo-rezso-iratai. Látogatva január 3, 2018) nyomon követhetjük  Szabó tevékenységeit 1967–1969 között, amelyek elsődleges célja a kisebbségek helyzetének javítása volt. Ezek elsősorban a magyar kisebbség problémáit  (az akkori iratok  a „nemzeti autonómiát“ említik), ill. az „ukrán kisebbség alkotmányos helyzetét” vitatják, ami magába foglalta a Csehszlovákiában élő ruszinok nehéz helyzetét (vö. Szakál, Gyula. 1997. Túlélési stratégiák, hatalmi manipulációk a szlovákiai magyarság körében (1957–1990). Bratislava/Pozsony: Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, Budapest a Győr: Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete). Egyidejűleg a viszonyok liberalizációja lehetővé tette, hogy a szlovák és a magyar nacionalista álláspontok újra konfrontációba kerüljenek (vö. Popély, Árpád. 2008. 1968 és a csehszlovákiai magyarság. Šamorín/Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet). A kisebbségekkel kapcsolatos reformok, ill. történések 1969-ben tetőztek. Ez a csehszlovák föderáció (1.1.1969) megalukálásának köszönhető, mivel e törvény Szlovákiának nagyobb autonómiát ígért. A kisebbségek helyzetével kapcsolatos reform lépesek végül nem valósultak meg, Szabó pedig üldözötté vált. 1990-ben még visszatért a politikai életbe, de az irányítás ebben az időben már a fiatalabb politikusok kezében volt (pl. Duray Miklós).